Ibsen politikai és társadalmi üzenetek köré írt, jórészt polgári környezetben játszódó tézisdrámái között speciális helye van a filozofikusabb és helyenként a skandináv mondavilágot idéző Peer Gyntnek. Miközben komplexitásában, fajsúlyosságában és bölcsességében kiemelkedő alkotás, egyedi formavilága, műfaji kavalkádja nehezebben befogadhatóvá teszi a norvég íróóriás más műveihez képest. A Peer Gynt tehát unalmas, rossz színházi élménnyé is válhat, ha nem a megfelelő kezekbe kerül. Ascher Tamásra azonban biztonsággal rábízható a mű, az Örkény Színház előadása ezt igazolja.
A mindenáron uralkodni, birtokolni és győzni akaró fiút, Peert (Polgár Csaba) anyja, Åse (Kerekes Éva) szerető gondoskodása nem tudja, de nem is akarja megóvni saját önfejű ambícióitól, amelyekben álmai keverednek a valósággal. Peer elhatalmasodó gátlástalansága nem gonoszság, hanem beilleszkedési zavar, szociopátia, amelyet éppen a túlféltő anyai szeretet táplál. Hogy befogadják, hogy maguk közé emeljék, feladja méltóságát, de könnyen teszi. Azt sem tudja, mi az.
Felkapaszkodva, a vágyait a mesevilágból kölcsönző Peer megaláz, legyőz, kihasznál és elpusztít, ám tetteinek következményeivel szembesülni nem képes. És ugyan császári ambíciói csak a bolondokházban teljesedhetnek ki, Peer valóban sikereket arat. Nőket szerez meg, gazdag lesz, és halálos küzdelmekből is élve keveredik ki. Ám ahogy nem képes az empátiára, a saját céljain kívüli világ megértésére, éppúgy képtelen örülni annak, amit megszerzett. Hiszen Peer Gynt egy életen át a sikert hajhássza, ám valójában boldogságra vágyik, amelynek forrása, Solvejg (Szandtner Anna) hosszú utazása előtt már ott állt mellette. Hogy erre túl későn jön rá, ez az ő igazi tragédiája.
A fiáért feltétel nélkül rajongó anya figurája a drámairodalom egyik ikonja. Ascher rendezése az anya-fia kapcsolatba erotikát és haverságot is visz, Kerekes Éva Åseja összetett, gazdag alakítás. Szandtner Anna Soljevjgje egyszerre párja és ellenpontja Peernek. Megértő társ, akinek Peer mellett is csak a magány jut és az elhagyott nő fájdalma. Peer Gynt szerepe óriási lehetőség egy fiatal színész számára. Amit Polgár Csaba a színpadon tesz, az jóval több, mint a lehetőség megragadása. Polgár a szemünk láttára érik fontos színésszé, és jelöli ki új pozícióját az Örkény Színház társulatában. Jelenetről jelenetre formálja a közönség viszonyát a karakterével szemben. Kezdetben vele nevetünk, később rajta, majd megvetjük, végül pedig megszánjuk.
A különböző szerepekben polgárokként, trollokként, majmokként, görögökként, egyiptomiakként feltűnő tömegből kitűnik a vérbő Takács Nóra Diána, az akkurátus Epres Attila, a vehemens Csuja Imre, a sokszínű Für Anikó, a jámbor Vajda Milán. Stefanovics Angéla nem szabadulhat a kislányszereptől. Gálffi László náhány mondatos szerepében is kiváló Lucifer "A norvég ember tragédiájában".
Izsák Lili díszlete csupasz jelzés. Fekete oszlopok, hangszórók, fűtőtestek határozzák meg a teret. Peer utazása során némileg változik, de át nem alakul. Hiszen a belső utazás elmaradt. Nincs mese.
A Peer Gynt fontos és inspiratív előadás az Örkény Színház repertoárján, a POSZT-nevezés megérdemelt.
Fotó: Örkény Színház
Friss a comment.com-on