Hír Interjú Kritika Riport

2013. november 12. 00:14, madainyer

Rohamsisak kurizál Kuliginnénak

Meglepő eszközzel sokszorosítja a színészeket az RS9-ben látható Három nővér. Moszkvába ettől még senki sem jut el.

3nover2.jpg

Fotó: Heranus Gábor

Versinyin ütegparancsnokát egy katonai rohamsisak, Tuzenbach bárót egy fél pár fehér kesztyű alakítja a Főnix Színház társulatának előadásában, az RS9-ben. A Baku György által rendezett előadás leginkább kivonatát adja Csehov klasszikusának, de megközelítése kétségtelenül érdekes, kivitelezése figyelemreméltó.

A Három nővérbe tizennégy szereplőt írt a szerző, ennyit azonban aligha tudna kifizetni egy dohos erzsébetvárosi pincében működő stúdiószínház. Így vagy le kell mondani az efféle luxusról, és felcsapni a monodrámairodalmat, avagy kreatív megoldással lehet csökkenteni a gázsialapot. Az utóbbi mellett döntöttek az illetékesek, az eredmény pedig egy mindennapinak nem nevezhető színházi kísérlet. Az óriási utazóládát nyitogatva emlékeikben kutat Olga (Árpád Andrea), Mása (Hartai Laura) és Irina (Szávai Katalin), egy-egy tárgy egy-egy számukra fontos emléket, embert idéz majd elevenít meg a nővérek előadásában. A három színésznőre tehát kettős feladat hárul, saját karakterük mellett a hiányzó szereplőket is ők játsszák egy-egy rájuk jellemző használati tárgy segítségével. Az sem ritka, hogy egy-egy főként férfi szereplő bőrébe, kesztyűjébe, sisakjába egyik jelenetben még egyikük, a másikban már a másikjuk bújik, így a cselekmény követése a néző részéről időnként erős koncentrációt igényel.

Az erős szövegkurtításnak bizonyos karakterek és egész jelenetek is áldozatául estek, de a lényeg megmaradt. A nővérek apjuk halála után Moszkvába akarnak menni, és addig tipródnak, addig tervezgetnek, míg végül nem mennek. Baku György rendezésében a testvérek saját maguk foglyaiként élnek, hiányzik belőlük a bátorság, a valódi elhatározás, boldogtalan kapcsolatokból, nem szeretett állásukból, a múlthoz való ragaszkodásból és tétova önsajnálatból, szisztematikusan építenek maguk köré kalitkát. A nővérek sógornője, Natasa, azaz Natalja Ivanovna (Facskó Marica) épp az ellentétük: női ravaszkodással és céltudatosan dolgozza ki stratégiáját, hogy férjét, a pipogya Andrejt (Hole Dániel) irányítva biztos pozíciót vívjon ki magának a családban és a város életében; leszámol a múlttal, repül a dadus, a vén plüsbaba.

3nover1.jpg

Fotó: Csáki Rita

Az itt-ott zenei betétekkel gazdagított, a megidézett szereplőket paródia formában életre keltő előadás komikusabb és groteszkebb, mint a Három nővér feldolgozásai általában, de a nyomasztó hangulat, a tehetetlenség és a tragikus fordulatok azért megmaradnak, senki sem távozhat felszabadultan a Rumbach Sebestyén utcából. Versinyin és Mása kapcsolata, vagy éppen Irina és Tuzenbach báró majdnem házassága ugyanakkor nehezen átélhető, amikor a férfiak csak jelképbábszínházi alakok, ezt az árat kell megfizetnünk a létszámhiányért. A halálos kimenetelű párbajt ábrázoló véres kesztyűs képben ugyanakkor ott a drámaiság, a katarzis.

A Három nővér szenvedéstörténete odaadó színészi játékkal és ötletes rendezői megközelítésből látható az RS9-ben. 

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr25628462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása