Hír Interjú Kritika Riport

2013. november 15. 01:29, madainyer

Musicalt írt az itthon maradt Gerendás

Színházi fókuszcsoportban vettünk részt a Madách Színház musicaltesztjén. Erre a kínálatra egyelőre nem mutatunk kellő keresletet, de még semmi sincs veszve.

5133358 53ad8e041347ee3d3c436808f98345e4 wm
Aranyborjú
Fotó: Mohos Angéla
 

Bátor lépésre határozta el magát 2009-ben a Madách Színház: magyar zenés színházi szerzőknek ad lehetőséget a bemutatkozásra kétévente kiírt musicalpályázatán. Ennek köszönhetően került fel a repertoárra a Csoportterápia és az Én, József Attila című darabok is, amelyek a mai napig kellő számú nézőt vonzanak ahhoz, hogy műsoron maradjanak olyan világsikerek mellett, mint a Mary Poppins, a Spamalot vagy Az operaház fantomja. Az tehát, hogy egy „biztos siker profilú” zenés-szórakoztató színház teret enged a kísérletezésnek, a struktúrán kívülről érkező inspirációnak, feltétlenül üdvözlendő jelenség. Ám a kísérletben mindig ott rejlik a kudarc lehetősége is.

Különleges előadásra gyülekezik a kiválasztott publikum a Madách Színház emeleti stúdiószínpadánál. Szakmai közönség, a színház ezúttal civilben érkező művészei, rajongók és hozzátartozók várnak a bebocsátásra. A néhány panelből álló díszletek között jelmezben ténferegnek a szereplők. Egymás közt vagyunk – üzenik: nem bemutató ez, nem is klasszikus előadás. Preview? Ízelítő? Fókuszcsoport? Valami ilyesmi. Érezzük a felelősségünket, hiszen a nézői reakciók, visszajelzések is latba esnek majd, amikor a Madách úgy dönt, hogy az egyik pályázó munkáját fizető közönség előtt is bemutatja. Ennek tudatában foglaljuk el helyünket a kutatási panelben.

A színpad közepén ismerős férfi gitározik. Gerendás – Elhagyom Az Országot, Vagy Inkább Mégsem – Péter az, több minőségében egyszerre van jelen: ő írt ugyanis zenét a Horváth Péter és Fekete György által is jegyzett Aranyborjú című musicalkezdeményhez. Ilf és Petrov, a két szovjetorosz szatíraíró története adja az alapot. A stílusos manipulátor szélhámos, Osztap Bender, aki bravúrosan talál rá a gyors meggazdagodás kecsegtető lehetőségére a NEP-korszak hajnalán, musicalhősként lép elénk Hajdú Steve megformálásában. Az Aranyborjú humorából szerencsére a musicalbe is juttattak a szerzők, bár sok a bárgyú szöveg, erőltetett jelenet. A musicalsablonok használatát (van benne Amerikába vágyódós dal, mint rendesen) sem mellőző előadásnak kétségtelenül van hangulata. Zenei világa pedig valamivel szélesebb, mint amit liberális tüntetéseken a szerzőtől megszokhattunk. Hajdú Steve mellett Székhelyi József, Gallusz Nikolett, Lippai László, Szabó Gyula Győző, Barát Attila, Ömböli Pál és Hompok Tamás igyekeznek kedvet csinálni nekünk ahhoz, hogy Az aranyborjúból a „rendezői változatra” is befizessünk alkalomadtán. De a varázslat a zanzában elmarad: nem mondhatnánk, hogy úgy néztük volna még.

5133360 a03220877f171f40123ddc295037526c wm
Metis
Fotó: Mohos Angéla
 

Fokozódó kíváncsisággal foglaljuk el helyünket a szünet után. Arra számítunk, hogy az este jobbik fele következik most. Tóth Tamás Metis című pop eposzát adják elő Dzsurdzsa Kenéz, Kecskés Tímea, Németh Gábor, Ruzicska László, Sándor Dávid, Simon Boglárka és Várady Viktória. A valóság azonban hamar arcul üt. A furcsa történetben Amerika és főleg az FBI békés anarchista környezetvédőket vádol terrorcselekményekkel, ez pedig beárnyékolja a sármos és jámbor magyar grínpíszes és az FBI-parancsnok lányának szerelmét. Persze nem örökre. Ez az antiglobalista Rómeó és Júlia történet valami olyan zavarosat képzel a fejlett világról, mint Sebestyén Balázs, amikor a rádióban reggelente Obama elnök és a világpusztító kondenzcsíkok titkát fejtegeti. Itt azonban nem egy afro-amerikai politikus, hanem egy fehér hálóingbe öltözött félbolond asszony (Várady Viktória) húzogatja, sőt vagdossa el a szálakat. Mindezt a szó legszorosabb értelmében, hiszen az ő kezébe fut össze minden fonal, amit csak a Röltexben megtalált a kellékes. Ha pedig úgy tartja kedve, előveszi az ollóját, és nyissz.

Nem tagadjuk, egy-két jobb, de korántsem eredeti dal a Metisben is elhangzik, bár eleve jóval kevesebb a zene Tóth Tamás pályaművében, mint Az aranyborjú esetében; az időről időre karként működő színészek inkább szövegeket skandálnak, rohangálnak fel, s le. Ám egyszer ez is véget ér, és mi örülünk, hogy hazamehetünk. Hazafele rájövünk, hogy így a második mű után Az aranyborjú már egészen parádés musicalkezdeménynek tűnik. Bő két hét múlva újabb két jelöltet mutat be a színház. Decemberben visszajövünk.

madách színház hajdú steve

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kommentek