Színházba indultunk, kocsmába érkeztünk, de nem bántuk meg. A Sárkánytivornya egyszerre felfedezés és felüdülés.
Felhőfi-Kiss László (Dzsordzsi)
Elvakult Pintér Béla-rajongókként akadt meg a szemünk a Sárkánytivornya színlapján. A blikkfangos című előadást ugyanis Deák Tamás jegyzi, megannyi Pintér Béla és társulata-előadás szereplője, a társulatvezető régi harcostársa. Deák írta, rendezte és játszik is benne, akárcsak Pintér a saját darabjaiban.
A Picaro Művészeti Produkciós Műhely Vidor Fesztivál-győztes előadását a Thália Színház Arizóna Stúdiójában néztük meg. (Hú, mennyi nagybetű!) A Sárkánytivornya egy képzeletbeli észak-kelet magyarországi kis településen, Gyirmótatelepen játszódik, annak is a kocsmájában. A kocsmáros és egyben polgármester, Imre (Robin László) csehója a falu társadalmi életének középpontja: nem véletlenül, hiszen a helyiek az alkohol rabjai. Veszti, a megtermett pék (Urmai Gábor) akkor is hatás alatt volt, amikor elégette a kemencében a péklapátot. Dzsordzsi (Felhőfi-Kiss László), a helyi megmondó ember és moralista lealkoholistázza a többi alkoholistát. Szilárd (Pintér Gábor), a lelkész, aki a misebornál jobban szereti a misesört, Sanyika, a fiatal alkesz (Orbók Áron), akinél kevesebbet a világból, csak a permanens alkoholos befolyás alatt álló Atom (Deák Tamás) ért. A maradék sörökből összeöntött italkínálatot pedig Judy, azaz a Katie Holmes hasonmásverseny harmadik helyezésére is esélyes Kovács Annamária hozza ki a vendégeknek, aki szerepe szerint szép lehet, de okos nem.
A Sárkánytivornyában tulajdonképpen semmi érdemleges nem történik. Rituálészerűen érkeznek a törzsvendégek a kocsmába, húzzák egymást, finoman beszólnak a rendszernek, az állami szintű korrupciónak, poénokat mondanak (szokatlanul nagy arányban jókat meg néhány szakállasat) és mi lassacskán megismerjük, sőt megszeretjük ezeket a derék alkoholistákat. A lelkész, akitől elvált a felesége, a munkáját az ital miatt hanyagoló pék, a véletlenül itt ragadt pultoslány, aki szerelmes a korban hozzá leginkább passzoló kocsmatöltelékbe és a férfi, aki „40 éve ateista és azt sem gyakorolja”. A szórakoztató monotóniából egyetlen dolog mozdítja ki a cselekményt, ez pedig egy a falu határában állítólag megjelenő sárkány. Erre építené a jövőt a mindenen nyerészkedni vágyó polgármester, ám az évente megrendezendő fesztivál, a Sárkánytivornya nem áll stabil lábakon, hiszen maga a sárkány létezése a gyenge pontja.
Deák Tamás ezen a képen nem látható
A kocsmadarab színpadi előzménye számunkra Egressy Zoltán Portugálja, bár időnként Pintér Béla Árva csillagának motívumai is előtörnek a tudatalattinkból. Sőt néha kissé „üvegtigrises” utánérzéseink támadnak. A Sárkánytivornya annak ellenére élvezhető és szerethető darab, hogy a kiválóan megfestett jellem- és társadalomrajzok nem állnak össze egységgé, nincs egyértelmű ív, nincs valódi tét sem. Minden szereplő sorsa egy kis dráma, mégis hiányzik a nagy.
Van viszont hét remek, méltatlanul nem eléggé ismert színész tökéletes összjátékban, páratlan lendületben. A túlkarikírozások épp nem lépik át a „zavaróság” határát, a nem kevés káromkodás is ül, a történet jó hangulatban hömpölyög, gyakran nevetünk, sokszor állapítjuk meg magunkban, hogy alapos műhelymunka eredményét, jó színházat látunk.
Itt már más a helyzet
Hiányérzetünk mégis megmarad. Deák Tamás, aki minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a legizgalmasabb alternatív színtársulat tagjaként maga is kiváló színházcsinálóvá érett, humora és társadalmi lényeglátása van, többet vesződhetett volna azzal, hogy a darabjában drámai mélység, a szereplők között pedig valódi konfliktusok legyenek. Ha valaki, ő tudja, hogy ez bőven elfér egy komédiában is. Deák következő munkáját mindenképpen optimistán várjuk. És ha ez nem lenne egyértelmű, azért a Sárkánytivornyát is szerettük. Megtekintésre határozottan ajánlott.
Fotók: Picaro Művészeti Produkciós Műhely
Friss a comment.com-on