Hír Interjú Kritika Riport

2013. december 06. 10:48, vanyaneni

Új exodus Magyarországról

Nincs miért maradni, bár külföldön sem jobb - az Illaberek a Katonában a kivándorlásról szól, mert az alkotók szerint mindenkit ez érdekel.

20131128 Illaberek KatonaJozsefSzinhaz Budapest 15Fotó: Karip Timi
Képeinkért kattintson!

Aktuális, közéleti színházat láthat az, aki elmegy a Katona József Színház legújabb premierjére, az Illaberekre. Egy égető társadalmi problémából szerveződött az este, valódi drámai alapanyag nélkül. Pontosabban a drámát épp az emberi történetek rejtették. Mégis nehéz összehasonlítani az előadást egy irodalmi szöveg színpadra állításával. Talán nem is kell. Itt kérem mindenki el akarja hagyni az országot – üzeni az előadás, és nem is vitatkozik magával.

Minden néző a kivándorlásról nézne darabot – ez derül ki az előadás elején vetített „közvélemény-kutatásból”. Hát akkor miért ne? Máté Gábor direktor több körben is megpróbálta az évad elején abszolválni ezt az általa is remeknek tartott ötletet. Az elején még úgy volt, hogy egy új dráma íródik a témában, később Bagossy László rendezésében került volna terítékre a téma, főleg improvizáció alapján, végül Máté Gáborhoz került a labda, ő pedig nem futott el, mert – ahogy nyilatkozta – annyira élőnek, mainak, frissnek érezte az elvándorlás problémáját, hogy nem akart kitérni előle. Olyannyira nem, hogy felhívásban gyűjtött civilektől történeteket a próbaidőszak alatt.

Bőröndökből összeállított hatalmas fal (alnyomatban egy érettségi tabló) a központi díszleteleme az előadásnak. Hol vetítenek rá, hol átjárnak rajta, hol bútornak használják a színészek. Néha reptéri váróterem, máskor anyakönyvvezetői hivatal vagy nőgyógyászati rendelő. Jól passzol a lazán összefüggő jelenetekhez, amelyekben egy közös azért van: a kivándorlás. Az Illaberekben minden szereplő kivándorolt, ki fog vándorolni, barátja/szerelme/házastársa vándorolt ki, avagy szeretne kivándorolni. Az otthon maradás nem perspektíva. Időnként fel-felbukkan egy motívum a hazáról, a nyelvről, a rokonokról, a kötődésről, de egyik szereplő története sem példázza azt, hogy itthon maradni jó, érdemes.

20131128 Illaberek KatonaJozsefSzinhaz Budapest 10Fotó: Karip Timi

Meglepődünk, hogy a mindennapjainkból ismert élettörténetek, barátaink külföldi munkája, kolléga családos kiköltözése, barátnő elkeseredett elvágyódása a színpadon jelenik meg, halljuk az ismert mondatokat, látjuk a „mostot” színházban. A rendezés még rá is erősít ezzel: bejátszásokban beszélteti az „utca emberét”, mutatja az Európai Parlament ülését, tüntetéseket, tévéinterjúkat, Orbán Viktort. Ez történik veled, velünk ma, ember! – tolja az arcunkba.

A jelenetcsokorból három történetszál emelkedik ki valamelyest: a meleg nőgyógyász, a prosti és a kétkezi munkából élő család esete a kivándorlással. A homoszexuális tanár (Takátsy Péter) és a fiatal orvos (Rajkai Zoltán) épp frissen és „meglepően” könnyedén váltak „bétesekké” (bejegyzett élettársakká), az orvos mégis lelépne az országból, nem marad éhbérért gályázni. Jó móka volt az „esküvő”, de ez sem változtat azon, hogy nem jön ki a fizetéséből. A fiatal lányként szülő, és előtte és azóta örömszerzésből élő nő (Jordán Adél) egy időre Amszterdamba helyezi át a székhelyét, s nem vágyik másra, mint a napi betevő euróra, aztán már megy is haza. Az örökbe fogadott fiukat nevelő házaspár (Keresztes Tamás, Rezes Judit) közös döntése, hogy ki erre, ki arra próbál szerencsét. Az előadás legmegrázóbb pillanata, amikor a feleség Skype-on vallja be a férjnek: visszavitte az otthonba a kisfiút, nem indulhatott vele együtt világgá.

20131128 Illaberek KatonaJozsefSzinhaz Budapest 04Fotó: Karip Timi

Az Illaberek is bizonyította, a Katona társulata hihetetlenül jó állapotban van, ontják magukból a jobbnál jobb előadásokat: három hónap alatt hármat, a Vöröst , A végítélet napját és most ezt. Színészi játékban nem adják alább. Megint nehéz kiemelni bárkit, de Jordán Adélt, Keresztes Tamást és Rezes Juditot muszáj. Pelsőczy Réka anyakönyvvezetője mézes-mázas hivatalnok, aki mindig szája elé kapja a kezét, ha valami nem píszit mond a melegek előtt – tűéles karakter. Elek Ferenc több szerepben is játszik, de a Budapesten lakást tartó brit traveszti stewardja marad meg leginkább bennem, aki Budapestre jár „lazítani”, szereti az országot, de (!) a politikával nem foglalkozik. Takátsy Péter szántszándékkal maradó tanárja az egyetlen magyar karakter, aki nemet mond a kivándorlásra. Ő viszont hoffmanrózsás hangulatban szív az iskolában.

Kicsit sem eltúlzott látlelet az Illaberek. Komoly szembenézést követel.

 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kommentek