Ha Bársony Bálint jobban bízott volna saját tehetségében, az Amerikai komédiával vétette volna észre magát zeneszerzőként, nem a Barackfával. Kritika a legújabb szvingmusicalről.
Az Átriumba kihelyezett kísérleti musicalbemutatót tartott a Budapesti Operettszínház: hibáival együtt is jól sikerült darabja lesz a budai kulturközpont repertoárjának. Aszlányi Károly azonos című vígjátéka jó alapanyag egy egyszerűen szórakoztató zenés színházi estéhez. A luxushajó fedélzetén (Khell Csörsz a helyhez képest méretes díszlete) játszódó történetben egy kőszikla keménységű ügyeskedő milliomosnőt talál meg a balsors, ám a balsors végül a végzete lesz, ráadásul jó értelemben. A gazdag hülyék pórul járnak, a javítható gazdagok megjavulnak, az agyafúrt exmenedzser szegénylegény pedig intrikusból hősszerelmesként dicsőül meg: urbánus magyar népmese amerikai helyszínen, jó sok swinggel.
Míg az első felvonásban nem kevés az üresjárat és a dallamtapadásra alkalmatlan szám, addig a szünet után egy dinamikus, szórakoztató, zeneileg virtuóz előadásra érkezünk vissza, hogy végül elégedetten, swinget fütyörészve távozzunk.
A milliomosnő, Tony Roe szerepében Janza Kata remekel, ő azon kevés musicalszínészek egyike, akinek színpadi játéka nem marad alatta hangi adottságainak, jó a poénmondásban is, de partnere Dolhai Attila is több már, mint a zenés színpadok Jávor Pálja Frank Anderson szerepében. Még Felföldi Anikó is meglepően könnyeden és felszabadultan komédiázott, énekelt és táncolt Tony anyjának szerepében.
A mindössze 30 évet élt pesti humorgyáros, Aszlányi nem kevés ütődött szereplővel biztosította komédiájának nevetésfaktorját: a férjét rabszolgaként tartó ezoterikus asszonyság szerepében Falusi Mariann látható. Az énekesnő ezúttal nem csak elképesztő hangi adottságait veti be, a Chicago Centrál színházi bemutatója óta remek komikává érett. Férjét, az iszákos papucshőst Földes Tamás alakítja, aki képes úgy részeget játszani, hogy tényleg nevetünk rajta, és nem érezzük magunkat végtelenül kínosan. Ritka adottság. Elvagyunk Bálint Ádám féleszű mágnásával és Brasch Bence antihősszerelmesével.
Lőrinczy Attila dalszövegei itt-ott döcögnek, az átdolgozott jelenetek sem egyenletes minőségűek, de látványosan javuló tendenciát mutatnak az előadás előrehaladtával Réthly Attila rendezésében. Kocsis Tamás koreográfiái is lassan épülnek fel a lottósorsolás szinttől a virtuóz táncjelenetekig. Bársony Báliint egy-két jellegtelenebb számot leszámítva kimondottan igényes és slágerszerű zenét komponált, az általa irányított zenekar élén pedig szaxofonjával elnyom néhány zenei stand upot az előadáson. Bársony jó hangulatú show-vá változtatja a finálét, a nézők hálásan ünnepelnek vele. Biztos örülnek, hogy nem csak kétes értékű kurzusművészetre alkalmas. És tényleg.
A tapsrendnél már csak az első felvonás ásításcunamiját is elfeledjük, sőt felülemelkedünk azon is, hogy a főhőst a szövegkönyv szerint steakkel etetett cápák mentik ki a tengerből. Az Amerikai komédia nézhető, hallgatható, fogyasztható.
Friss a comment.com-on