Hír Interjú Kritika Riport

2015. január 27. 12:09, Cassiope

Veszélyes házastársak

Ascher Tamás legújabb rendezésében a Katona színészei jobbnál-jobb szerepekben brillíroznak, miközben tükröt tartanak a fiatal házasok képmutató világának.  

7921
Fotó: Horváth Judit / Katona József Színház

A brit forgatókönyvíró és filmrendező Mike Leigh nevét nem koptatják agyon a hazai színházak, hiszen nagyobb sikereit főleg filmes munkáival aratja. Az 1977-ben bemutatott Abigail bulija éles szatíra a középosztály viselkedéséről, generációjának problémáiról. Rögtön Edward Albee Nem félünk a farkastól című drámája juthat eszünkbe, és amint megismerjük Leigh darabját, kiderül, asszociációnk nem vezetett tévútra. Az Abigail bulijában két házaspár összejövős-ivós estéjét követhetjük nyomon (hozzájuk csatlakozik a gyermekét egyedül nevelő elvált anyuka), az indulatok elszabadulnak, elnyomott érzések kerülnek felszínre, a végére a szereplőkről lehull az álarc - sok az áthallás Albee és Leigh munkája között. Albee darabja azonban sokkal inkább színdarab, szerkezetében és dialógusaiban jobban felépített, kibontott és megírt, mint az Abigail bulija. Ez utóbbi kamaradráma, egyszerű szövegével leköveti a hétköznapi élet társalgási sémáit, nem akar mélyebbre menni, mint amit egy külső szemlélő tapasztalhat, amikor megpróbál betekinteni idegen emberek életébe: elejtett félmondatok, pikírt megjegyzések, kínos zavar – ezekből tudjuk leszűrni, ha két ember között nem stimmel valami. Leigh ennél tovább nem is enged minket: nem tudjuk, hogy szereplők élete hogy és miért siklott félre, viselkedésük miértjére nem kapunk választ. Megtart minket a külső szemlélő szerepében, a többit a fantáziánkra bízza, hogy mi fejtsük meg a kínos csendek, vagy kiborulások okát. A darabválasztást több érv is indokolja: tartalmilag aktuális probléma a közös életüket elkezdő vagy már egy ideje együtt élő gyermektelen házaspárok kapcsolatának működésképtelensége (középosztálybeli 30-40 év közötti generáció); formailag színészközpontú, a szöveg háttérbe szorul.

A Katona-Kamra teréből Khell Zsolt díszlettervező eklektikus berendezésű lakást varázsolt. A nézőtérre érkezve nyitva áll előttünk Beverly és Laurence lakásának ajtaja, ahonnan az előszobán keresztül a nappaliba érkezünk, innen tudunk helyet foglalni szinte intim közelségben a színpadhoz. Khell beültet minket Beverly-ék otthonába, mintha mi is a vendégeik lennénk, kizárólag csak külső szemlélőként. Leigh írói szemszögébe helyez minket: csak annyit tudunk meg, amennyit megengednek. A társaság csöndes résztvevői lehetünk. Frappáns megoldás. A szobabelső jómódú, dicsekvő emberekre vall: antik könyvek, és egy Van Gogh festmény, lemezjátszó, CD-lejátszó, hatalmas bőrgarnitúra. A makulátlan tisztaságú polcokon trendi kiegészítők, egy mindig más színben foszforeszkáló díszlámpa, betűkből kirakott HOME felirat, jelezvén, hogy ez itt a nagybetűs otthon. Igazi kirakatlakás, laknak, de nem élnek benne.     

IMG 6013
Fotó: Horváth Judit / Katona József Színház

Beverly (Rezes Judit) és Laurence (Kocsis Gergely) vendégül látják a nemrég a kertvárosba költözött Angie-t (Jordán Adél) és férjét, Tony-t (Ötvös András). Az összejövetel apropójaként a szintén szomszéd Suzy (Ónodi Eszter) tizenöt éves lánya, Abigail szolgál, aki bulit tart, de az élet harmincon túl sem áll meg, így Beverly úgy dönt, erre az estére ő is összetrombitálja szomszédjait. A mű leginkább a figurák lélektani feltárására épít, ez az erőssége, tehát minden idegszálunk a színészi játékra fókuszál, hiszen rajtuk áll vagy bukik az előadás. Ascher Tamás pedig nem az a rendező, aki az előadás minőségét a véletlenre bízza.       

Rezes Judit Beverly szerepére tökéletes választásnak bizonyul. Leopárdmintás ruhájában, gyönyörű hajlékony nőies testével igazi ragadozó. (A szereplők beszédes jelmezeit Szakács Györgyi tervezte.) Pontosan az a fajta, aki nem viseli el, ha nem lehet a társaság középpontja, mert muszáj mindennek róla szólnia. Rezes lubickol a szerepében, pózol, folyamatosan csacsog és affektál, élvezettel pletykálja ki mások életét, férjét dróton rángatja. De a vendégek is behódolnak erőszakos tukmálásának, kénye kedve szerint esznek, isznak, hallgatják a kedvenc zenéit. Látszólag boldog, de ahogy fogy a szesz, viselkedése egyre közönségesebb, és kétségbeesettebb. Rezes Judit Beverly-ként egyszerre elviselhetetlenül egocentrikus és gyerekes. Idegesítő, és szenvedésében sem szerethető karakter. Amikor férje nyíltan ellentmond neki, háborúba kezd, azért sem enged neki. És ahol háború kezdődik, ott áldozat is várható.

6407
Fotó: Horváth Judit / Katona József Színház

Kocsis Gergely (Laurence) egy rossz házasságban szenvedő férj. Kezdetben menekül a konfliktusok elől, de ahogy Beverly átlép egy határt, nem hajlandó tovább tűrni. Kocsis az elején mindenbe megfásult, életunt férfit jelenít meg, lépésről-lépésre építi fel a magára találó férj karakterét. Összjátékuk Rezes Judittal heves csatává alakul.

Jordán Adél Angie-je a társaság mindenáron alkalmazkodó generátora. Cuki pink felsőjében és kislányos szoknyájában született kertvárosi feleség. Kissé feszeng az elején, de kis italozás után Beverly hű utánfutója lesz, és mintha észre sem venné az irányába tett lenéző megjegyzéseket. Még az sem hozza ki a sodrából, amikor Beverly nyíltan a férjével flörtöl. Jordán Adél naivába burkolózó figurája apró mozzanatokból árulja el fokozatosan, hogy Angie nem olyan egyszerű lélek, amilyennek elsőre tűnik, hanem jóval több: empatikus viselkedése Suzy-val és Laurence-szel szemben megejtő. Passzív és csodálkozó tekintetű lányból a végén aktív cselekvő nővé avanzsálódik.

Ötvös András hallgatag, befeszült Tony. Alfahímként próbál viselkedni, hogy Angie-t terrorizálja és elnyomja, közben ő az, aki az első szóra félrelép. Ötvös azonban nem lépi túl a folyamatosan piáló, felesége előtt nyíltan bunkón viselkedő férj kliséit. Színészi játéka a többiekénél haloványabb.

Ónodi Eszter Suzy szerepében a többiekkel ellentétben önazonos figura, az egyetlen, aki tudja, mi folyik körülötte, aki már az elején menekülne, de nem engedik. Arcára van írva minden, átlát a társaságon. Szeretne, de valamiért képtelen nemet mondani. Szemüvege és szürke ruhája mögé próbál elrejtőzni, hogy észre se vegyék, csak élje túl az estét. A végén hiába emeli fel a szavát Beverly-vel szemben, már túl késő. Ónodi egészen visszafogottan és halkan, finom gesztusokkal dolgozik.

7886
Fotó: Horváth Judit / Katona József Színház

Ascher Tamás precíz, részletgazdag rendezésében harmincas éveikben lévő párok keresik házasságuk értelmét, de meg sem próbálják menteni a menthetetlent. Mindannyian felveszik a társadalmi környezet által követelt álarcot, és képesek mindent feláldozni azért, hogy fenntartsák a hamis látszatot. Az előadás egy kényszeredett mosoly mögé bújó boldogtalan generáció tablóképe.    

 

ónodi eszter kamra katona józsef színház jordán adél ötvös andrás rezes judit ascher tamás kocsis gergely abigail bulija

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kommentek