Mintha a régi Vígszínházat csalta volna a budai Karinthy Színházba Korcsmáros György az Olympia rendezésével. Szakonyi Károly kritikája.
Molnár Ferenc megnyugodva láthatta odafentről, az égi mezőkről - ahol némely műve – A fehér felhő, Liliom – révén annyira járatos, hogy vígjátéka jó kezekbe került, és a Karinthy Színház közönsége úgy láthatta, ahogy megálmodta. Manapság ugyanis sírhatnak a klasszikusok, hogy a színházak nem bíznak darabjaik hatásában ha nincsenek átírva-aktualizálva, naprakész politikai csipkelődésekkel teletűzdelve, pedig minden jó mű a maga eredetiségében ugyanúgy szól a mához, mint megírása idején. Az Olympia történetében is megtalálhatjuk a korunkra jellemző tanulságokat, ha nem is élünk a császár környezetében, de a mundér becsületét mindenáron megvédő históriákat jól ismerjük. Ám a mű elsősorban briliáns szerkezetével, fordulatos meséjével, kitűnő karakterrajzokkal - melyek nagyszerű színészi játékra adnak lehetőséget - nyeri el a közönség tetszését. Kárpáti Aurél a színpad Paganinijének nevezte Molnár Ferencet, darabjainak világsikerét tekintve egyet is értenünk a neves kritikussal. Hiába érte gáncs a változó politikai állapotok során, Molnár mindig kellett és mindig sikert jelent a színháznak. Ahogy most is. A szereposztás kitűnő, és mi élvezettel fogadjuk a remek alakításokat. Legtöbbet játszott darabjai közt, a Liliom, A doktor úr mellett az Olympia is ott van a sorban. Ősbemutatója évében, 1928-ban már New Yorkban is színre került, ahol persze addigra más darabjai már ismertté tették a magyar szerzőt.
A Karinthy Színházban (is) három felvonásban, Horesnyi Balázs kellemesen szép díszletében játsszák a darabot, de nem is illene másként, hiszen a legenda szerint Molnár sokszor hangoztatta, hogy első felvonást mindenki tud írni, egyesek még másodikat is, de harmadikat csak ő! Van is ebben igazság. Ahogy az elsőben felépíti a történetet, a fürdőhelyi nyaralásukat élvező Plata-Ettingen herceg családja váratlan bonyodalmát, vagyis Olympia és Kovács huszárkapitány liezonját, amit Lina (Egri Kati) „jóindulatú” pletykájából tudunk meg, s ami kapcsolat vészesen halad egy monarchia-szerte bekövetkezhető botrány felé, kellő alap az izgatott várakozásra: mit hozhat a következő két felvonás. Olympiát, Orsolini herceg fiatal özvegyét alaposan megérinti a snájdig huszártiszt szerelme, annyira, hogy csak az anyja közbelépésére veszi tudomásul a kapcsolat tarthatatlanságát. Egy hercegné és egy paraszti sorból felkerült kapitány. Herr Kovács! Még csak nem is von Kovács! Szakítani kell, de gyorsan, mielőtt kitörne a gyalázat!
Balsai Mónika valóban olyan, mint ahogy Albert, a mindent megértő nagybácsi (Szirtes Gábor) emlegeti : görög istennő. Sudár, elegáns tartású, Tordai Hajnal káprázatosan szép ruháiban impozáns. Már túl van egy házasságon, de lénye lányos maradt, finom mozdulatai harmonizálnak belső tartásával, nem árulja el, milyen tüzet lobbantott benne a férfi szerelmi vallomása, mégis látjuk, mennyire nehezére esik visszafojtani a szenvedélyt. Látja ezt kétségbeesve az anya is. Mert a tábornokné bármennyire becsüli is a huszárkapitány bridzs tudását a kártyaasztalnál, fél az elhatalmasodó pletykától, ami ha feljut az udvarhoz, az egész családjukat tönkreteheti. Hát szakítani kell. Mégpedig kíméletlenül. Nem szabad sajnálni a férfit, egyszerűen meg kell ölni. Ez a tábornokné, Pásztor Erzsi asszonyi bölcsessége. Ő nem csak a bridzsasztalnál keveri a kártyát bravúrosan, de az életben is, ám a kegyetlen szerelmi döntésbe azért az ő szíve is belesajdul. Pásztor Erzsi ezernyi színnel adja a szerepét, hangulatváltásai elkápráztatnak, az este elején még bridzs partit akart összehozni a huszárkapitánnyal, mire elmúlik az éjfél, már a pokolba kívánja. Hol szigorú, mint egy katona, hol gyengéd, aggódó anya, máskor majdnem az összeomlásig kétségbeesett magára maradt asszony. Balsai Mónika megszeppenve, de kész engedelmeskedni, s mire szembe kerül a szerelmes férfival, anyja parancsára már kegyetlen tud lenni. De látjuk teste megfeszülésében, feje felvetésében a kínt, hogy meg kell tennie. Meg is adja a halálos döfést: egy paraszt! Minek nézi őt egy paraszt! S miután a vérig sértett férfi kimegy, összeomlik. De a bonyodalmak csak ezután történnek igazán. Molnári csavar: a helyi csendőr parancsok - Bezerédi Zoltán vérbő és mégis kellően visszafogott karikírozású alakítása – bejelenti, hogy csalóval van dolguk, s már intézkedett is, mert Kovács nem huszárkapitány és nem is Kovács, hanem egy mindenütt körözött szélhámos. Amit az a hölgyek színe előtt be is vall pimaszul, halálos kétségbeesésbe taszítva őket. Ám a tábornokné új lapokat kever. Intézkedik, s úgy tűnik, minden elrendeződhet.
Marton Róbert huszárkapitányból úgy vált át nyegle bűnözővé, hogy menten összezavar: melyik is az igazi énje? Mert mind a kettőt elhitette hiteles játékával. De mintha ez a Mejrovszky nevű csaló feloldaná Olympia gátlásait… Molnár remekül él a zenei életből ismert Falsch-Schulss megoldással, a félrevezető zárlattal ahogy Füst Milán nevezi ezt a módszert, s ebben nagyszerűen vesz részt a társaság. Bezerédi frenetikus derűre fakasztó bugyutaságú csendőrt teremt a figurából, értetlenkedése, bamba arckifejezése, feszengése a hölgyek társaságában méltán érdemes a nyílt színi tapsra. Csavar csavarra: mégsem szélhámos a huszárkapitány? Akkor hát kihez vonzódott igazán Olympia? És mi van a durván megsértett férfiúi hiúsággal? Mindehhez másnap reggel megérkezik a bécsi gyorssal Plata-Ettingen herceg, a harsány, szórakozott, meglehetősen korlátolt, de nagyhatalmú tábornok, és mintha minden rendben lenne. Szilágyi Tibor az impozáns uniformisban a császár szárnysegédjeként szeretne viselkedni, de a családi körben senki sem lehet tekintély, főleg olyan feleség mellett, mint Eugenia. Szilágyi mértékkel méri a humort, minden gesztusával mulatságos karaktert formál. Imádott lányával úgy beszél, mint egy kadéttal, bár egyszer azért gyengéden megérinti az arcát. Krehl, osztrák csendőr-alezredest altisztként kezeli, leereszkedik hozzá nagylelkűen, amikor biztatja, hogy tehetséges fiát, aki majd egykor tábornok szeretne lenni, küldje el hozzá. Ugyanaz van ebben a gesztusban, mint egész családja viselkedésében, amikor tudomásul kell venni azt a kellemetlenséget, hogy létezik a nép.
Várható lenne, hogy egy ilyen történet boldog véget érjen? Hogy a nép fia és a hercegnő egymásé legyenek? Hát… Molnár tehetséges drámaíróként jól döntötte el a kérdést.
Friss a comment.com-on