Hír Interjú Kritika Riport

2015. május 17. 10:35, catwalker

Piac nyílt a Pesti Színházban

Gothár Péter ügyes fiatalokkal játszatja Goldoni kétszázötven éves darabját. A mozgékony színészeknek, a virgonc szövegnek, a sok zenének és az ötletes díszletnek köszönhetően megfiatalodik a darab, az épület és a közönség egyaránt.

keturszolgaja ea 01 domolky daniel PRINT 005
Fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház

A Pesti Színház szűkös előcsarnokában kezdődik a Gothár Péter rendezte játék. Visszajáró nézőkként megszokhattuk, hogy a presszót és a linzert mások feje fölött egyensúlyozva fogyasszuk el, a plakátokra és a szereposztásra rövid sorban állás után kapjunk rálátást, a kedvezményes jegyeket értékesítő mobilpultnál és a barlangbejáratra emlékeztető mosdóknál kialakult torlódást kerülgessük. A korszerűtlen, levegőtlen tér egyszerre kivirul, varázslattal telik meg, ahogy a darab karakterei elvegyülnek köztünk. Bata Éva száraz gallyakat, Kopek Janka fagyit osztogat (szerepük szerint szolgák), maszkos-melegítős suhancok a nézők közt fel-alá rohangálva kergetik egymást: lassan felfogjuk, hogy piactéren, egy velencei „terecskén” vagyunk, ahol nemsokára színházi előadás kezdődik. A lökdösődő zsongás természetes közege Goldoni bájos művének. Talán nem is vesszük észre, ahogy mi magunk is szereplőkké válunk egy pillanat alatt. Láttunk már ilyet többfelé, mindig kicsit másképp. Zsótér a Radnóti ruhatárában játszatta el az Athéni Timon bevonulós nyitóképét, Alföldi a régi Új Színház földszinti büféjébe rendezett tömegjelenetet a Rómeó és Júlia előjátékaként, vagy legutóbb Székely Kriszta alakította át a Katona szekrényes öltözőjét Petra von Kant stúdiójává, onnan költözködtünk át együtt a Sufniba. Részben üres hatásvadászat, részben remek színházi pillanat. A beengedés után is nyitva maradnak az oldalajtók, folytatódik a jövés-menés, a színészek közé statiszták vegyülnek, később maga a rendező is bekukucskál. Közben elcsípem a szépkorú bérletesek izgatott sugdolózását: „modern előadás lesz megint.” Persze nem lett az, de legalább jó hangulatban telt az este.

Az 18. század közepén bemutatott Két úr szolgájában a mai napig működik a recept. Nem elég, hogy folyamatosan műsoron tartják a világ különböző pontjain, korábban vígopera, nemrég a West Enden kasszasiker átirat készült belőle. Bár a két urat szolgáló lustácska és pénzsóvár Truffaldino (akár egy magyar kisember) félreértésekkel teli történetét a polgári vígjáték úttörőjeként tartják számon, Gothár értelmezésében inkább commedia dell’arte. Miután a legelején csúfot űz az agyatlan viccelődésből, utóbb maga is szívesen alkalmaz gegeket, röhögtető közjátékokat, és a színészeket sem fogja vissza a rögtönzéstől, karikírozástól. Gyanús, hogy a Goldoni-darabok (A chioggai csetepaté, Mirandolina, A kávéház, Nyaralás) népszerűségének egyik oka, hogy kiváló szereposztásra alkalmasak. Mészáros Máté és Orosz Ákos magánszámai briliánsak, Gonda Kata és Molnár Áron sok nyelvi leleménnyel megírt szerelmi kettőse ennivaló, Lukács Sándor, Kerekes József, Lengyel Tamás burleszkbe illően elrajzolt figurák. Egyedül Réti Adrienn dolgozik finomabb eszközökkel, de ettől még idétlenebb az összhatás. A három szolga (harmadikként Adányi Alex) szerepükön túl a díszletelemek mozgatásáért és a hanghatások előállításáért is felel. Időnként mintha egy játszótéren randalírozó gyerekhadat kuksolnánk, de a kutyamaszkokat látva előtörnek az iskolai farsangok édes emlékei is. Nem árt, ha a gyermeki énünket magunkkal visszük a nézőtérre.  

keturszolgaja ea 01 domolky daniel PRINT 012
Fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház

Megfigyeltük, hogy egy-egy klasszikushoz sokszor akkor kapnak kedvet a színházak, ha vadonatúj fordítással dolgozhatnak. Kúnos László friss kötetei után előkerült Ibsen, Petri György és Parti Nagy Lajos munkája révén Molière, Nádasdy Ádám (újra)értelmezésében Shakespeare. Goldonival évek óta Török Tamara foglalkozik szorgosan, a darabok fordítása mellett a szerző koráról is írt könyvet. A kellő mértékű őrülethez azonban szükség volt Varró Dániel és Vinnai András fantáziájára, akik alaposan kiforgatták a tisztességgel megírt szöveget. Valamint ők találtak ki idióta rímeket az előadásban felcsendülő népszerű operafoszlányokra is. Pluszpont, hogy az előadást élő zene kíséri.

A világhírű zseni, Robert Wilson állítólag elfogadta Eszenyi felkérését, és rendezni fog direkt a társulatnak valamit. Két hete tartott izgalmas előadása alapján a hagyományos szövegmondással szemben a ritmust, a mozgást, a szimbólumokat, az asszociációkat, a színészi jelenlétet, illetve ezek együttes játékát keresi színházi munkáiban. Ha végignézzük a Víg repertoárját, leginkább innen lehet majd elindulni felé.

pesti színház goldoni gothár péter

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr387455324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása