Szász János kemény, sodró erejű előadást rendezett a Pesti Színházban a Jó estét nyár, jó estét szerelem pedig múltidézés helyett érvényes, aktuális dráma Presser Gábor újrahangszerelt zenéjével. Szakonyi Károly kritikája.
Sokszor megtörtént már a világirodalomban, hogy egy szenzációs újsághírből remekmű született, Fejes Endrének is egy 1962-ben történt brutális gyilkosságról szóló rendőrségi jelentés és a nyomában írott riport ragadta meg a figyelmét, de nem azért, hogy folytassa a szenzációkeltést, hanem, hogy felmutassa általa a kor morális állapotát. Bár felhasználta a valós tényeket, de az ő történetében a tettes nem elvetemült pszichopata, mint amilyen a brutális mészárlást elkövető alak volt, Fejes a Sötétruhás fiúban egy szerencsétlen, a periférián élő, jobb sorsra érdemes, de a körülmények miatt alakoskodásra kényszerült, tragikus hőst mutat meg, aki csak annyit szeretne elérni az életben, hogy ne a vékonypénzű gyári lakatost lássák benne a nők, hanem felnézhessenek rá, szeressék, mert elkápráztatja őket. Kitalált játékai nem rosszindulatú szélhámoskodások, noha forma szerint azok, a szükség viszi rá, hogy görög diplomatának adja ki magát, szótárakból összefabrikált nyelven vagy tört magyarsággal beszéljen, megtakarított havi fizetéséből egy napra gazdag emberként éljen, luxus éttermekben vacsorázzon csinos nőkkel, és elbűvölve őket, házasságot, tengerentúli nászutat, jólétet ígérjen. A nők pedig hisznek neki, mert magányosak, mert ki akarnak törni innen, csábítja őket a nyugati világ gazdagsága.
Tévéjáték született a megírt műből, regényként is sikert aratott, nem kevésbé az 1977-es dráma változata a Vígszínházban, Presser Gábor zenéjével, amelyet aztán sokfelé játszottak. Most új feldolgozásban került színre a Pesti Színházban, Szász János rendezésében.
Szász azt nyilatkozta, hogy szerette volna minél alaposabban bemutatni a hatvanas évek Magyarországát, de annak ellenére, hogy az előadás első pillanataiban a háttérre vetítve papírpénzekből épülő kártyavárat látunk, amely hol összedől, hol összeáll ötágú vörös csillaggá, és halljuk a vasas dalárdát, látjuk a Csepel Művek homlokzatát, a darab több, mint múltidézés. Wunderlich József Viktor szerepében mai fiatalember is lehetne, frissen diplomázott értelmiségi, aki persze nem gazdag külföldinek adja ki magát, de el is hagyja az országot, ha érvényesülni akar. Ez jut eszünkbe, amikor a Sötét ruhás fiút arra biztatná a művezetője, hogy szélhámoskodás helyett tanuljon, képezze magát, mire azt feleli: „Minek? Legyek egy szar magyar mérnök?” Ami nem is annyira az anyagiakra vonatkozott, inkább a kilátástalanságra. I am Viktor! ismételgeti Fejes hőse harsogva, hogy maga is elhiggye, nem az, aki csak akkor ér valamit, ha hazudik, ha másnak adja ki magát, mint aki valójában. Egyetlen jó öltönye és cipője van, ezt veszi fel, amikor hódítani, randevúra indul. Szilvát eszik napszám, hogy legyen pénze a fényűzés óráira. Látjuk, hogy csavarja el Juhász Katalin (Tornyi Ildikó) fejét, hogyan feszeng a lány családjában, kerüli ki a kényes kérdéseket, hogyan igyekszik meggyőzni a szülőket komoly szándékáról, amit csak a lány nem hisz el igazán, mert ismeri a férfiakat!... A fodrászlány, Hűvös Ilona (Járó Zsuzsa) behálózása is remekül sikerül, amíg az gyanút nem fog, ekkor döbben rá először, hogy a játék a vesztét okozhatja, és hogy milyen áron lehet csak kijutni a csapdából. Mindkettőjük szerencséjére Ilona csak gyűszűnyit kóstol az ajándékba küldött sósavas méregből. Megúszott gyilkossági kísérlete ellenére sem pártolunk el a Sötét ruhás fiútól, ahogy a Szilvaárus lányok sem. Inkább a magányos Varga Veronika pártfogóját látjuk benne, amikor fedezi annak kórházi költségeit, és szeretetet ad az elárvult nőnek. Varga Veronika komolyan vette a fiút, éppen ezért ádáz gyűlölet lobban fel benne, amikor leleplezi, elátkozza, és az átok majd meg is fogan. Mert a lebukásból való megmenekülése után sem képes abbahagyni a szerepjátszást. „Megint görög diplomata leszel?” – kérdi albérleti lakótársa, amikor látja, hogy újra elszántan böngészi a szótárakat. És a Fiú találkozik az eddigieknél gyönyörűbb lánnyal a siófoki strandon (Bata Éva játssza tökéletes lélektani pontossággal); a szerep újra beválik, bár Karácsony Nagy Zsuzsanna jómódú, okos lány, élete álma mégis egy nyugati útlevél és élet, s íme, ez most itt van egy karnyújtásnyira a Fiú személyében. De neki már nem akar hazudni a fiú, szerelmet érez a lány iránt, hát őszinte szeretne lenni, ám Zsuzsanna azt hiszi, csak bolondozik, mert ő annak akarja látni, aminek megismerte, görög diplomatának, washingtoni apukával… Hát legyen! Ha nem lehet másként játsszunk tovább! A viktimológia tökéletes példájaként történnek a dolgok. Fejes remek író, ismeri alakjait, ismeri végzetüket. A tragédia egy pohár Cinzánó és egy pohát Vat69-es whisky mellől indul, hiába nem akar több hazugságot a Fiú, hiába szeretne végre tiszta szerelmet, a lány hiú vágya, hogy gazdag életet élő diplomata feleség legyen, elsöpri az őszinteséget. És elsöpri a gyanakvását is. Csak a barátnő tesz bogarat a fülébe: hátha szélhámossal van dolga? Telefon a görög követségre, telefon a Margitszigeti Nagyszállóba, ahol Viktor lakik, de sehol sem tudnak róla. Viktor ezt még kivédi valahogy, egy diplomatát diszkréten kezelnek. És lesz útlevél. Apuka hozza! Estére meglesz! Mert csók és ölelés addig nem lehet. Csak ha minden biztos.
A darab kezdetén a sötét színpad mélyén egy félmeztelen, fiatal férfit látunk, furcsa, csattogó zaj kíséri mozdulatait, beretvát fen ütemesen. Aztán végigsimít az élén. És zsebre teszi.
Diplomata vacsorára hívja Zsuzsannát a Fiú az előkelő étterembe. De korán érkeznek, sétára invitálja. Végzetes sétára. Még egyszer próbálkozik, szembe fordul a lánnyal, és elmondja higgadtan, szépen, hogy - lakatos vagyok, ez az egyetlen ruhám… Zsuzsanna hisztérikus rohamot kap,ez nem lehet igaz!!! a Fiú könyörög, hogy bocsásson meg és engedje el… De a lány kegyetlenül fenyegetődzik. És akkor előkerül a megfent beretva.
Presser Gábor nagyszerűen újra hangszerelt zenéjével előadott dalok hordozzák a felfokozott indulatokat. Fejes Endre dialógusai tömörek, szikár költőiségükkel egyedülálló hangot hoznak a színház világába. A Jó estét nyár… tökéletes dráma, mégis átsüt szövegén Fejes prózája minden erényével, amit remek novelláiból, regényeiből ismerünk. Ahogy alakjai is jó ismerőseink a Kéktiszta szerelem-ből, a Rozsdatemető-ből, a Vonó Ignác-ból és más, a XX. század nyomorúságos, háttérbe szorítottan élő emberek sorsából, akiket annyira ismert, és ábrázolt műveiben.
Szász János kemény, sodró erejű előadást rendezett. Wunderlich József nagy nyeresége a színháznak, meggyőzően adja a Sötét ruhás fiút, Tornyi Ildikó Juhász Katalinja mind vonzó szépségével, mind a „Kellemetlen” című dal erőteljes előadásával megragadó, Járó Zsuzsa Hűvös Ilonája, az eleinte tartózkodó, majd szerelembe szédített fodrásznője egy idő után nagyszerűen adagolja feltámadt gyanakvását, Börcsök Enikőnél jobban talán senki sem tudja ábrázolni Fejes józsefvárosi, magányos asszonyát, Varga Veronikát, Kútvölgyi Erzsébet és Papp Zoltán, mindketten több szerepben is pompás karaktert formálnak, Kútvölgyi virágárusa igazi Fejes-megírta figura a Nagyfuvaros utcából, ahogy, mint a halál angyala nyújt át Viktornak egy rózsaszálat, Dengyel Iván házmestere kitűnő kabinet alakítás, Dolmányi Attila tanúként a rendőrségi kihallgatáson, vagy a Fiúval való leszámolás perceiben ragadja meg figyelmünket, Gados Béla művezetője jól idézi a korabeli hangulatot, és kedvesek a Szilvaárus lányok, (Gyöngy Zsuzsi, Nagy Petra, Valentyik Anna/) szépen énekelnek, derűt és színt csalva a Fiú életébe, több szerepben Tar Renáta, Krisz, Egy nő a bárból, Kiss Diána Magdolna fodrászlánya, Karácsonyi Zoltán Pincére és táncosa, Ember Márk utcazenésze, sofőrje meg újságárusa teremtik meg a filmszerű pergésű előadás atmoszféráját. A díszlet és jelmez Vereckei Rita munkája. A kezdéskor látható csupasz szobafal tapétája jól jelzi azt a nyomorúságos albérlet, ahol a Fiú él. Az elemek mozgathatósága biztosítja a jelenetek folyamatosságát. Szász vetít ezekre a falakra, néha a hatvanas évekre jellemző képek láthatók, némelykor pedig arcok, Viktoré, sokszor furcsa fintorokkal, máskor a nők arcmásai, rajtuk amőba-szerű elúszásokkal, melyeken bogarak mászkálnak, mintha Buñuel rémséges Andalúziai kutya filmjének képei vetülnének elénk, aláhúzandó a tragédiát. Nem vitatkozva a rendező szándékával mégis meg kell jegyezni, hogy ezek nélkül is tökéletes lenne az előadás, sőt, néha kissé zavaró is ez a magyarázás. A videók Szöllősi Géza, Bánki Ákos és Kerekes Béla munkái. (Szent-Iványi Kinga nevéhez fűződik a koreográfia.)
Presser Gábor zenéjével a dalszövegek, melyekhez Sztevanovity Dusán volt a konzultáns, újra divatosak lesznek, ahogy Fejes Endre darabja is újra vonzani fogja a közönséget a Pesti Színház jól sikerült előadására.
Friss a comment.com-on