Július 29-én az Operaházban mutatják be a Billy Elliot című musicalt. A bányászvárosban felcseperedő balett táncos fiú történetét Szirtes Tamás állítja színpadra, az előadás koreográfusa Tihanyi Ákos. Vele beszélgettünk egy táncpróba után.
Mitől speciális egy koreográfus számára a Billy Elliot?
Kimondottan nagy kihívás számomra, mivel koreográfusként musicaleken dolgoztam eddig, a Billy Elliot pedig tele van klasszikus balettel, hiszen egy balett táncossá váló kisfiú története. Természetesen az iskolából megvannak az alapjaim a klasszikus baletthez, de segítséget is kaptam a balett koreográfiák elkészítéséhez Rujsz Edittől, így az előadásban egyenrangúak lesznek a stílusok, a modern tánc, a musical és a klasszikus. Sőt még sztepp is van benne, amelyhez szintén segítséget kaptam: Szikora Boglárkától. Rengeteg tánc és mozgás forgatja az előadást, sokszínű és sokrétegű darab a koreográfus szempontjából. Egyszerre kell dolgozni felnőtt színészekkel, gyerekekkel, de van női ensemble, férfi ensemble, női tánckar, férfi tánckar és kórus is, és mindenki mozog, nagy tömegjelenetek, ensemble számokkal van tele az előadás. Így fontos feladat hárult legközelebbi munkatársaimra, Vaszilenko Eugéniára, Zádori Anitára és Molnár Ferencre is.
A bemutató az Operaházban lesz. Milyen musicalt próbálni az Operában?
Egészen különleges, azt hiszem ez az első musical, amit az Operában mutatnak be, ezen a színpadon nem találkoztak még mikroportokkal. De lesz LED-fal is. A helyszín miatt Szirtes Tamás a West End előadásban egy reptetéssel megoldott jelenet helyett egy igazi Hattyúk tava betétet kért tőlem operaházi szólistákkal, így az Operában játszott musicalben ott lesz egy teljes balettjelenet, ez különleges színházi élményt ígér. Nagyon jó együtt dolgozni az operaházi táncosokkal, sokat segítettek, de részemről is komoly előkészületeket igényelt a táncjelenet megkoreografálása, sokat olvastam, filmeket néztem, inspirálódtam hozzá.
Hogy sikerült alkalmas fiatalokat találni a gyerek szerepekre? A Billy Elliot egyszerre igényli a színészmesterséget, a tánc- és énektudást.
Olyan gyerek, aki egyformán tudja mindhármat, talán nincs is. Felnőtt művészeknél is ritka az, aki egyformán teljesít színészként, énekesként és táncosként is, de képzéssel, sok próbával csökkenthetők a különbségek. A Billy Elliot esetében a tánc volt az alap. Jó táncos gyerekeket kerestünk, akik énekórákon, színészképzésen vesznek részt. A tánchoz ugyanúgy kell hallás, mint az énekhez, és Toldy Máriának köszönhetően nagy utat tettek már meg a válogatás óta énekben.
Ősztől az előadás átköltözik az Erkel Színházba. Át kell alakítani az egész előadást?
Számomra nem jár sok extra feladattal, szét kell egy kicsit húzni a térformákat, mivel az Erkel színpada nagyobb, mint az Operáé.
Személyesen mit jelent számodra Billy Elliot története?
Nagyon sokat jelent, hiszen egy kicsit ez az én személyes történetem. Én is egy kisvárosból jöttem, rám is kezdetben rossz szemmel néztek a tánc iránti rajongásom miatt. Már filmként is nagy hatással volt rám, és nagyon tetszett a londoni West Enden is az előadás. Nagy öröm a budapesti bemutatón dolgozni.
Friss a comment.com-on