Hír Interjú Kritika Riport

2016. október 04. 00:22, madainyer

Alföldi nyelvtannácinak állt

Új színészek, új szöveg, új rendezés, de a siker a régi. A My Fair Lady a Centrál Színházba költözött, és évekre partvissal sem lehet majd kiűzni onnan.

1958.jpg

Fotó: Horváth Judit

A Madách Színház és a Budapesti Operettszínház musicalligája mellett van egy budapesti színház, ahol nem a West End látványvilágával és páratlan színpadtechnikával kergetik a vérprofizmust, hanem erős színpadi egyéniségekre építik az előadásokat. Talán nem annyira lenyűgöző a látvány, nem áll egyszerre húsznál több szereplő a színpadon, nincs röptetés és trükkök hada, mégis fontos és emlékezetes bemutatókat tesznek a színpadra a népszerű műfajban. Ilyen volt a Bozsik Yvette-féle Cabaret Marozsán Erikával, a Kulka Jánost és Stohl Andrást is felvonultató Chicago és most a My Fair Lady, ami minimum hasonlóan hosszú szériára számíthat.

Bár a G. B. Shaw Pygmalionja által ihletett musicalnél nem sok „angolabb” dolog van a világon, mégis afféle színházi hungarikummá vált Magyarországon. Ez elsősorban a Básti Lajos és Lehoczky Zsuzsa főszereplésével készült ősbemutatónak köszönhető, amely ma is élő része a kulturális emlékezetnek, de a Hevesi Sándor téri Nemzeti-Pesti Magyar Színház történetének egyik legnagyobb sikere is Frederick Loewe remekművéhez kötődik. A Bács Ferencet, Sinkovics Imrét, Agárdy Gábort és Fonyó Barbarát felvonultató bemutatójuk annak ellenére is könnyedén megélt egy húszéves szériát, hogy a szereplők természetesen közel 100 százalékban kicserélődtek az évek során. És ez még csak Budapest, no és meg sem említettük az Audrey Hepburn-film generációkon átívelő népszerűségét.

3168.jpg

Fotó: Horváth Judit

Tehát, egy fővárosi My Fair Lady-bemutató könnyen hullik termékeny talajra, ha pedig a plakátról Alföldi Róbert tekint ránk, akkor borítékolható a jegyszerverek lefagyása, ami az Andrássy útig álló sor 21. századi megfelelője. Pedig mai szemmel nézve azon mosolygunk és kacagunk, hogy egy bántalmazó alkoholista apa lánya egy lelkileg bántalmazó másik idősebb férfibe szeret bele. Akár nyomasztó lélektani dráma is lehetne, de persze nem lett az. Másfelől lehet ez feminista tézisdráma is, hiszen egy ambíciókkal bíró fiatal nő nem csak saját sorsát, de a körülötte lévő férfiakét is megváltoztatja.

De a My Fair Lady nem az egyik és nem is a másik. Így azoknak nem kell csalódniuk, akik fergeteges estére, minőségi szórakozásra vágynak. Puskás Tamás igazgató, aki ezúttal önmagára bízta a rendezői feladatokat, egyenletes minőségű, magával ragadó színházi előadást hozott létre.

Alföldi Higgins professzora túlmutat a megátalkodott és fensőbbséges agglegényen, igazi komisz alak, nyelvtannáci, aki élvezettel bántalmazza verbálisan a nőket, különös tekintettel Elizára. Eközben anyja jelenlétében bátorsága egészen apróra zsugorodik. A Borbás Gabival (Mrs. Higgins) közös jelenetéből egy érdekes anya-fia kapcsolat rajzolódik ki, egyszersmind magyarázat a professzor problematikus viszonyára a nőkkel. Alföldi gond nélkül elénekli a nem mindig könnyű számokat, alázatosan játszik, erős színpadi jelenléte gazdagítja Higgins karakterét.

3337.jpg

Fotó: Horváth Judit

Tompos Kátya Elizája nagyszerű. Nehéz ehhez bármit hozzátenni, nem eljátssza a hölggyé nemesedő virágáruslányt, hanem ő az. Szükségszerű és gyümölcsöző találkozás szerep és színésznő között.

Cserna Antal Pickering ezredese korrekt unterman, peckesen viseli a frakkot, megvan benne az a finomság, ami Higginsből hiányzik.

Magyar Attila feltűnésétől az ígéretes szereposztásban kissé tartottunk, de előítéleteink nem nyertek megerősítést. Alfred P. Dolittle, a moralista szemetesember bőrébe bújva kiválóan hozza a mindenen nyerészkedő léhűtőt, énekben, de még táncban is ott van a szükséges zsivány korhelység, prózában pedig a tűpontos poénérzék.  

Puskás Tamás a színház nagy öregjének, az egykori Vidám Színpad épületéhez tartozó Verebély Ivánnak is adott egy különleges ziccerszerepet, de erről spoilerezés nélkül nem mondhatunk többet.

A mérsékelten musicalbarát méretű színpadon Bagossy Levente ötletes és minden elemében viktoriánus, leporelló-szerűen mozgó díszlete oldja meg a jelenetek közötti változásokat. Az autentikus élményhez egyedül a jól ismert dalszövegek hiányoznak, G. Dénes György „csudijó” magyar sorait Baráthy György új könyvére cserélték. Jót cseréltek jóra, csak épp nem tudjuk együtt énekelni a színészekkel.  Nem baj, énekeljenek csak ők, önök meg vegyenek jegyet, ha tudnak.

alföldi magyar attila centrál színház puskás tamás tompos kátya cserna antal borbás gabi verebély iván bagossy levente

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr8811765023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása