Hír Interjú Kritika Riport

2013. április 05. 16:52, madainyer

Mit szabad a Jupiternek?

Az abszolút hatalomnak az a legnagyobb rákfenéje, hogy vissza lehet vele élni, és ugye amivel vissza lehet, azzal vissza is szoktak. Jupiternek márpedig nemhogy kétharmada van, hanem egyszerűen ő a főisten, még Brüsszel sem szólhat be neki.

Persze lehet, hogy nem aktuálpolitikai választás volt Gothár Pétertől, hogy az Alföldi-éra egyik utolsó előadásaként Heinrich von Kleist Amphitryonját rendezte meg, de amióta a politika ennyire beköltözött a színházi életbe, még az Óz, a nagy varázsló előadásán is arra asszociálunk, hogy a sárga utat nyilván a Közgép építette. A Nemzeti Színház stúdiószínpadán Alföldi Róbert ölti magára a főisten szerepét, egészen pontosan Jupiterként Amphitryonná változik, hogy elcsábítsa annak gyönyörű feleségét, Alkménét (Tenki Réka). Ezen persze nagyon kiakad az igazi Amphitryon (Nagy Zsolt), és szinte beleőrül az asszony, aki nem tudja elviselni a gondolatát sem annak, hogy tudatlanságában hűtlen lett urához. Amphitryont saját népe sem ismeri el önmagának, Nagy Zsolt a bénultságot és az agressziót keveri az identitását vesztett és megalázott férfi szerepében. De nem csak Jupiter, hanem jobb keze, Merkúr (Udvaros Dorottya) is beszáll az átváltozósdiba, ő Sosias képét ölti magára, az eredeti Sosias (Znamenák István) bosszúságára. Sosias afféle ókori Sancho Panza: egyszerű és mulatságos figura, de Znamenák alakításában itt-ott vásáribb a kelleténél. Udvaros Dorottya Merkúrja korrekt, de nem invenciózus alakítás. Az este legjobbja egyértelműen a Charist, Sosias házsártos feleségét játszó Nagy Mari, aki lendületet és sok humort visz alakításába. Gothár háromszintes fehér lepedőkkel határolt játékterében föl-le járnak az istenek, veszekednek, kiabálnak, időnként püfölik egymást a szereplők.

A leköszönő direktor a főisten szerepében a hatalom természetét mutatja meg. A hatalmasság vonzó és ijesztő is tud lenni egyszerre, ám a végén kiderül, nem több, mint egy pitiáner alak, a nagyvonalúság szikrája nélkül. Az Amphitryon nézhető, elgondolkodtató, de nem korszakalkotó előadás a Nemzeti Színházban. 

Fotó: Nemzeti Színház

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr45202000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek