Hír Interjú Kritika Riport

2013. április 16. 06:28, vanyaneni

Kabátszínház

Kellék válik a nézők kabátjaiból a Nemzeti Színház Sirály-előadásában, amikor a játszó színészek érkezéskor a díszlet-ruhatárba akasztják fel azokat a Gobbi Hilda Teremben. Egy csapásra Trepljov színházában találjuk magunkat, amelyben az előadás előtt Tenki Réka (Mása) nyugtatgatja az érkezőket - rágógumit pukkasztva, hogy mindjárt kezdődik, ne aggódjanak. És tényleg, egyszer csak elkezdődik és nincs se függöny, se sötétség, a legtermészetesebb módon leszünk részesei az eseményeknek. Elmenni nem is tudnánk, a kabátunk már ott lóg a díszletfalon, az is „játszik”.

sirály.ashxkicsi.jpg

Alföldi Róbert 2013-as Sirálya a jelzések és karakterek Sirálya.  A gyakorlatilag egyetlen T-alakú kifutóból és a kabátfalból álló díszlet azt mutatja, mindegy, hol vagyunk, mikor vagyunk. Színházban vagyunk, ahol a karaktereké a főszerep. Azok közül is azoké, akiké nem szokott lenni. Tenki Réka tiszta szépségű Másája nagyobb és izgalmasabb utat jár be Trepljov-rajongásától kényszerházasságáig Medvegyenkóval, mint a Tompos Kátya alakította Nyina, akiben szépség középszerrel találkozik; s tragédiája, Trigorinnal tartó rövid románca után, tulajdonképpen nem fáj senkinek.

Básti Juli harsány Arkagyinája saját magát is idézőjelbe teszi, egy őszinte gesztusa nincs; de Nyina nem ellenfél neki, ha valakivel küzd, hát magával inkább. Földi Ádám Trigorinja súlytalan, bármely nő szerelme irányában meglepő. Farkas Dénes Trepljovja egyfajta hamleti figurát hoz, gonosznak vélt anyával, reménytelen szerelemmel, világmegváltó érzésekkel. Kulka János (Dorn) Nagy Marival (Polina) közös jelenetei maradnak meg élesen másnap is; míg Blaskó Péter jól ismert modorosságát hozza csak, Szarvas József Samrajevként pedig csalódás.

Alföldi Róbert rendezése bátran jelzésszerű (bár egyszer, talán épp ellenpontként, a döglött sirály hosszú percekig a színen van), a történet erősen húzva van, kivéve Trepljov nézhetetlen rendezése. Mintha a direktor jó erősen aláhúzná, ez a rossz színház, látják? Mindannyian?

S amikor a karakterek színháza véget ér, Tenki Réka bemondja: 67-es. Kié a 67-es kabát? És a színészek megint ruhatárosok lesznek, sorra osztják a kabátokat, a közönség pedig közben tapsol. Vége a mintha-színháznak. Ügyes trükk: Kulka Jánostól kapom meg a kabátomat, hazáig mosolygok tőle.

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr575228944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek