Hír Interjú Kritika Riport

2013. június 30. 01:33, madainyer

A Megasztár meg bekaphatja!

Gém Zoltán felcsapta a Közhelyszótárat, és ez elég volt ahhoz, hogy a Tháliában megszülessen egy  előadás. Ha lenne színházi citromdíj, a Starfactory-t aligha lehetne legyőzni.

sf.jpg
Gubás Gabi és Kékesi Gábor

Vannak előadások, amelyek újraértelmezik korábbi színházi élményeinket. Akad, amely olyan frenetikus, hogy felülírja a addigi kedvenceink listáját, és születik olyan is, amely új jelentést ad a rossznak. Ilyenkor utólag rehabilitálunk néhány utált estét, gyatra produkciót. Hiszen azok azért ennyire rosszak nem voltak. A legújabb magyar musical, a Starfactory mint színdarab lényegében nem értelmezhető, ilyen ötlettelen közhelyparádét bizony sosem láttunk még színpadon. 

A „cselekmény” egy zenés tehetségkutató kulisszái mögött játszódik, ahol az egymásra mosolygó versenyzők között természetesen kemény harc dúl, szerelmek lobbannak, majd hunynak ki. A nagy esélyes lány kikészül, az ármánykodó hűtlenek nyernek, de végül persze a vesztes profitál hosszú távon, sőt a boldogság is utoléri, míg a győztes a pályán és az ágyban is lejárt lemez lesz. A tanulság pedig az, hogy az efféle tévéműsorok felületesek, nem érdekli őket az egyéniség, a saját zene, csak fröccsöntött percsztárokat gyártanak, akik mindent megtesznek azért, hogy szerepeljenek a Blikk újságban. Az igaz emberek, a valódi sztárok ezzel szemben nem akarnak szerepelni benne, és inkább elhagyott gyárépületekben hódítanák meg a szakmai csúcsokat.

Ha esetleg egy pillanatig elgondolkodnánk a „mondanivalón”, azért jegyezzük meg, hogy színpadra lépő szereplők között nem egyet éppen zenei tehetségkutatókban ismert meg az ország. Kevés álságosabb dolgot lehet elképzelni annál, hogy valaki egy musicalben próbál beszólni az X-faktornak vagy a Megasztárnak, ám közben az ott feltűnt énekesek nevével akarja behozni a közönséget. De a Starfactorynak nem ez a legnagyobb baja, hanem az, hogy hiába mutatták be, hiába árulják a jegyeket, a darab nem született meg. Horváth Péter rendező a semmit állította színpadra, és az valahogy csak nem akar valaminek látszani. A plakát szerint a szövegkönyv és a zene egyaránt Gém Zoltán munkája. És míg a kilencvenes éveket idéző zene nem egyedi, de korrekt, a szöveg, a dramaturgia (a színlapon dramaturg nem szerepel) olyan végtelenül kiszámítható és banális, mintha nem ember műve lenne, hanem számítógép generálta volna beletáplált közhelyek segítségével. „Miért cukrozod a könnycseppben a sót?” – hangzik el a kérdés, de a Starfactoryból azt is megtudhatjuk, hogy „az élet nagy utazás, minden nap új állomás”, vagy, hogy a nagybetűs élet tárt karokkal vár”. És amikor már azt hisszük, hogy ezt nem lehet überelni, akkor jön a dal, amelynek refrénje így hangzik: „Apu, ne igyál többet, hisz úgysem tudjuk megváltani a Földet.” Ekkor már tényleg nem tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk, csak próbáljuk magunk elé képzelni azt a pillanatot, amikor e mondatot valaki leírta, és utána úgy érezte, hogy ez jó.

A Starfactory szereplőgárdája húzónevekből és kevéssé ismert fiatalokból áll néhány exmegasztárossal és sorozatszínésszel kiegészítve, lekettőzve. Míg a fiatalok közül többen is (Nagy Adrienn, Kékesi Gábor, Gulyás Attila) jó hanggal és a műfaj igényeinek tulajdonképpen megfelelő színészi játékkal lépnek színpadra, addig a nagyok valósággal alulmúlhatatlanok. A verseny győztesének ambiciózus orosz édesanyját játszó Gubás Gabi időnként elfelejt akcentussal beszélni, alakítása nem több idegesítő ripacskodásnál, a producernek álló jó szándékú újságos és virágos szerepeiben Koltai Róbert és Hunyadkürti István a Szeszélyes évszakok legrosszabb korszakát idézik, jeleneteik láttán egy Maksa-híradót is megváltásnak érezne az ember. Laklóth Aladár az alkoholista apaként gyengélkedik, egyedül a Vida Péter tud a maga módján szórakoztató lenni a műsorvezetővé avanzsáló meleg stylist közhelyszerepében.

Néhány kellemes dallam, néhány jobb sorsra érdemes fiatal: ennyi az új magyar musical mérlegének pozitív oldala. Ám ez túl kevés ahhoz, hogy múlandó életünkből egyetlen estét is a Starfactory-ra tékozoljunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr315384076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek