Hír Interjú Kritika Riport

2013. július 17. 10:52, vanyaneni

Mary Poppins egy ötévessel: Nem abszolút hibátlan

Volt abban időutazás feeling, amikor az öt éves fiammal igyekeztünk a Madách Színház felé egy nyári estén Mary Poppinst nézni.

Büszke ma már nem vagyok rá, de kamaszként napokat, inkább heteket töltöttem az erkélyen állójeggyel (néha azzal sem), mindent láttam, és az előadás után a művészbejárónál vártam a színészeket. Macskák, József, Mária evangéliuma, Doktor Herz – nehéz megmondani, hogy jó előadások voltak-e, mindenesetre láttam őket ezerszer. A flash hát megvolt, amikor az ötévessel bekanyarodtunk a körútra. Egy ideje már vártam, hogy belenőjön az egy évvel ezelőtt bemutatott előadásba, s bár mindenütt feliratok figyelmeztetnek, hogy 6 év alatti gyermek be ne tegye a lábát a darabra, mivel már A dzsungel könyvét is látta és végigülte, megkockáztattuk a kalandot. Érdemes volt.

mary2.jpg

Polyák Lilla (Mary Poppins)

Évekkel ezelőtt láttam az előadást Londonban, így tudtam, nem a filmet fogjuk színpadon látni, bár hogy miért nem, azt továbbra sem értem. Otthon a filmet nézve mindig fordítanom kell a dalokat, ha csak azokat magyarul hallhattam volna, már boldogan távozom. Ehhez képest a musical-változat több helyen eltér mind dramaturgiájában, mind zeneileg a filmtől. Pontosabban: az a ritka, ha valamelyik dalt eredeti változatában halljuk.  A gyerek jól vette ezeket az akadályokat, már többször belefutottunk korábban abba, hogy valami a színházban/a könyvben/ a filmben máshogy van. Meglepődtem, hogy a nevetőgázzal feltöltődés és a plafonon röhögés hiánya fel sem tűnt neki, nekem nagyon hiányzott. Fejben már lázasan fogalmaztam a választ, miért nincs Albert bácsi. Döcögve indul az előadás, az első néhány jelenetben kevés a nagy dal, az éneklő beszédet alig érteni, azon kapom magam, megint az angol feliratot fordítom suttogva a kölyöknek, akit nem is érdekel, a látvány, a mese magával ragadja, a szünetben csukja be a száját először.

A siker egyik feléért Polyák Lilla felel. Olyan Mary Poppins, akit látni szeretnénk: lágy és határozott, kedves és csinos, vicces és simogató. Ahogy Jane és Michael megrendelte. Polyák színpadra lépésével az érthetőség is javul, tisztán és gyönyörűen énekel, sajnálom, hogy igazán nagy dalt, amiben kieresztheti hangját, nem kap. A másik fél a látványé. Szirtes Tamás inkább show-t, mint színpadi előadást rendezett a musicalből, látványelemek, trükkök hada, mesés díszletek (Rózsa István munkája), egy-két valóban profin tálalt táncos betét (koreográfia: Tihanyi Ákos) a gyerekeknek mindenképp megteremti a mintha-világot. A Madách előadása nincs híján a varázselemeknek, egy-két helyen azonban több csodát várnánk. Mary fantasztikus filmbéli megérkezése a Madáchban csak egy szimpla színpadra lépés, ahogy a történet felénél is kurtán-furcsán távozik, hogy átadja a helyét a rossz dadának. Cserében a Diótörőt idézi az életre kelt játékok betétje, van falon mászás, Albert bácsi helyett pedig látványos Corry nénis jelenetet kapunk (Bencze Ilona remek játékával), a betűboltban hangzik el a nyelvtörő dal is, bár a szuperfenofrenetiko-maxikapitális fájdalmas nekem.

mary.jpgPándy Piroska (Andrew kisasszony)

Mary figuráján sokat emel egy jó Bert (az előadásban Berti), a nekünk aznap estére jutó Sándor Dávid nem volt az. Tánctudása csak időnként tudta elfelejtetni velünk, hogy közepes hangi adottságokkal, kicsit szürkén játszotta az egyébként mindig vigyorgó, csupa humor figurát. Ladinek Judit kirakatbábut csinál az eredetileg melegszívű, a nők jogaiért harcoló anyából. Szerednyey Béla zord apaként nem meggyőző, a megenyhült, melegszívű családfő az előadás második felében már jobban áll neki. Gyermekkori rettegett dadájának visszatérése is áldozatszerepét erősíti jobban. Andrew kisasszony rövid időre Jane és Michael nevelését is átveszi, Pándy Piroska pedig remekül hozza az utálnivaló bébicsőszt. Az előadás végén a gyerek keze meg is állt a tapsolásban.

mary3.jpg

Berecz Kristóf Uwe és Hajdu Virág (Michael és Jane)

A gyerekszereplők (Hajdu Virág, Berecz Kristóf Uwe) is zseniálisak, hús-vér csibészeket játszanak, korukhoz képest profin, ügyesen. Nem aggódunk, hogy tévesztenek-e, el is felejtjük, hogy szerepet játszanak. Polyák Lilla mellett miattuk lesznek színházi pillanatok is a show-ban.

Az előadás végén Mary csodaesernyőjével a nézőtér felett repülve távozik. „Csak azt nem értem, hogy repült…” – töprengett hazafelé a gyerek. „Szerintem húzta valami.” Végig átlátott a szitán.

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr925409380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek