Hír Interjú Kritika Riport

2013. augusztus 06. 09:51, vanyaneni

Hernádi Judit jól búg

Végre egy előadás, amely hozza, amit ígér, nem többet, nem kevesebbet, de amit vállalt, leszállítja. Az idei nyári szabadtéri színházi kínálatot nézve ez több mint meglepő.

romai_vakacio-58.jpg

Tenki Réka és Fekete Ernő

Az Orlai Produkció, a FÜGE és a Szentendrei Teátrum közös előadásában van minden, ami egy nyári színházi estéhez kell: romantika, dalok, vidámság, jó színészek. Végig érezzük, hogy az agyunk nyugalmi állapotban marad, de úgy a huszadik perctől ez jó érzéssel tölt el minket, a harmincadiktól pedig már merjük is élvezni.

A Római vakáció Audrey Hepburn első filmes főszerepe volt, 1953-ból. Több sztár sem ért rá eljátszani Anna hercegnő szerepét, így az ismeretlen fiatal színésznő kapott lehetőséget Gregory Peck mellett. Hosszú és fényes karrier vette ezzel kezdetét, rögtön egy Oscar-díjjal. Egy kis ország hercegnője, Anna  európai körútján Rómába is ellátogat. Nehezen tűri már a protokolláris kötelezettségeket, szíve szerint álruhában járná az örök várost. Vágya teljesül: miután túl erős nyugtatót kap, egy amerikai újságíró lakásában köt ki, aki vállalja a felkérést, megmutatja a lánynak Rómát úgy, ahogy a hintójából nem láthatná.

Paul Blake 2001-ben írt színpadi változatot a filmből, és hogy biztosra menjen, Cole Porter-dalokat tűzdelt a történet szálai közé. A pénzre és hírnévre hajtó újságíró és az álruhában Rómát járó hercegnő sztorija talán ma, a bulvársajtó hatalma miatt még hihetőbb, mint az ötvenes években volt.

Ehhez még ötletes kerettörténet is jár. A darab szerint egy filmforgatás előtti próba zajlik, a Római vakációt forgatják. A szereplők a „filmben” és a színdarabban egyaránt játszanak. A kettős történet millió poénra ad lehetőséget, ráadásul ügyesen alkalmazkodik a nézőhöz is. Aki vevő az áthallásokra, élvezi a kukucskálást a kulisszák mögötti világba; aki nem, elmerülhet az egyszerű kis történetben. A „dupla fenekű” történetmeséléssel Anna hercegnő és Joe Bradley rövid életű románca idézőjelbe kerül, amit aki akar, észrevesz, aki nem akar, nem. Az aznap esti szentendrei közönség észrevette, sőt, kiváló humorral reagált rá.

Pelsőczy Réka rendező remekül irányította mindkét társulatot, úgy éreztük, az a legnagyobb érdeme, hogy hagyta az egytől egyig intelligens színészeket dolgozni, működni.

romai_vakacio-50.jpg

Hernádi Judit és Cseh Judit

Az előadásnak több legjobb választása is volt. Tenki Réka mázlija, hogy külsőben is Audrey Hepburnt idézi (a tuti hatás érdekében rövid fekete parókát kap), de játékával bizonyítja, jó a komikai vénája és a hangja is. Jó párost alkotnak Fekete Ernővel, aki fajsúlyos Katona Színház-béli szerepei mellett jól tette, hogy elvállalta a szórakoztató darabot. Ritkán látni táncolni, énekelni. Hernádi Judit a hercegnőért aggódó nagynéni szerepében éppen annyit ad búgó hangjából és jól ismert mimikájából, amennyi kell. Ellenáll a csábításnak, hogy nyílt színi tapsokat kapjon. Márton Andrást jó látni színpadon; Cseh Judit, Szikszai Rémusz és Nagy Dániel Viktor a kisebb szerepekben sem kisebbek. Zöldi Gergely – aki a fordítást és a dramaturgiai munkát is jegyzi - dalszövegei illettek a nyárestéhez, az ismert dallamokhoz. Kalmár Bence duplafenekű díszletei pedig számtalan poénért feleltek. A pörgő-forgó kellékek, paravánok jól szolgálják a kettős célt: a forgatáson és a tündérmesében egyszerre kell lenniük a szereplőknek.

Szúnyog- és bosszankodásmentes estét töltöttünk el Szentendrén. Az előadás augusztusban két balatoni helyszínen is turnézik. Érdemes beilleszteni a strand, főtt kukorica, hekkevés mellé.


Fotó: Orlai Produkció

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr895447178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek