Hír Interjú Kritika Riport

2013. szeptember 16. 09:43, vanyaneni

Kosztolányi és a valóságshow

Egy kötelező olvasmány színpadra állítása mindig rizikós. Most is az volt.

édes anna3.jpg

Egy hatalmas, fehér rácsokkal körbekerített arénába „dobják be” Édes Annát a tatabányai Jászai Mari Színház előadásában. A meghökkentő díszlet (Cziegler Balázs munkája) az előadás folyamán többször értelmet vált. Időnként tárgyalóterem, máskor küzdőtér jut az eszünkbe, miközben a lépcsőzetességgel folyamatosan játszik a rendezés, a társadalmi ranglétrát szimbolizálva. Anna helye legalul van, hozzá csak létrán mászva lehet lejutni; legfelül a szemlélődők, akik folyamatosan kommentálják az eseményeket; középen, ám Annánál jóval feljebb munkaadói, a Vizy-házaspár.

Hargitai Iván verziójában egy tehetős budai család lakásában vagyunk, a férj intenzíven politizál, a nőnek a cselédek / bejárónők kezelése tölti ki az életét, komoly depressziójának karbantartása mellett. A kisemberek felfelé nyalnak, lefelé taposnak (Ficsor, a házmester); az „értelmiség” moralizál, lenézi a csőcseléket, még akinek helyén vannak az értékei (Moviszter doktor), az sem lép meggyőződése szerint. Annán csak elverik a port, de nem róla szól Kosztolányi híres regényének színpadi adaptációja.

édes anna2.jpg

Kerekes Éva és Csankó Zoltán játsszák a Vizy házaspárt. A két nagyszerű színész összeszokott páros a színpadon, évekkel ezelőtt mindketten a Radnóti Színház társulatában játszottak. Csankó remekül hozza a közéleti ügyekért rajongó férjet, figurája igazán mai, s ezért nagyobb hangsúlyt is kap az előadásban. Szereti a feleségét, de annak ideggyengeségét csak egy pontig tudja elviselni, utána robban, és máshol keresi a boldogságot. Mobilján zenét (ahogy a történet halad, egyre durvábbakat) hallgat vasalás közben és próbálja kizárni a külvilágot a nehezen megszerzett új bejárónő, Anna. Hargitai Iván mai történetet csinált a kötelező olvasmányból, ami nem volt rossz ötlet, az átültetés során viszont eltolódtak a hangsúlyok. Anna drámája helyett Vizynéjét láttuk.

Merthogy Kerekes Éva az előadás legjobbja. És ez a tény sajnos most nem szolgálta a produkciót. Miatta volt érdemes beülni a darabra, s bármily fura, az ő érzékeny, humorral teli játéka miatt siklott ki a koncepció. Nem Anna drámáját, hanem Vizyné tragédiáját láttuk. A nőét, aki eltemette 6 éves kislányát, s egyetlen gyermekének elvesztésébe, ha nem is őrült bele, de súlyos depressziót szedett össze belőle. Ezt így-úgy kordában tartja, de amikor nem sikerül, az a cselédeken csattan.

Utoljára Annán (Törőcsik Franciska), akit lelki terrorral láncol magához, s aki erre nem tud máshogy felelni: megöli gazdáit. A nézőtéren tudjuk, hogy Anna be fog kattanni, mert olvastuk a regényt, és számítunk a fordulatra, de a színpadon hiteltelen a lelki átváltozás, a betelt pohár. Egész egyszerűen nem következik abból, amit addig láttunk. A „lélektani regény” nem bontakozik ki a színpadon, s hiába dobják Annát szó szerint a mélybe (az aréna legalja az övé, körülötte/felette az urak és asszonyok), nem értjük, csak látjuk, amikor elborul az agya. 

A koncepció buktatói ellenére a tatabányai Édes Anna nem rossz este, s ez leginkább a jó színészeknek köszönhető. Többek között Honti György, Major Melinda, Végh Péter, Pálfi Kata és Varga Zoltán marad meg igazán. Závada Pál jegyzi a szövegkönyvet, de ennek mindössze pr-értéke van. A híres írót nem halljuk a mondatok mögött. Kár érte. Időnként a cselekményt felülről mutató kamera képét kivetítve látjuk a színpad hátsó falán. A reality műsorokat idéző megoldás az előadás legeredetibb ötlete. Üzenete, hogy 100 év elmúltával sem változott semmi, megdöbbentő.

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr945516328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek