Hír Interjú Kritika Riport

2013. december 11. 09:30, iolé

Oidipusz helyet kér

Akár egy krimiben, a József Attila Színház Oidipusz király előadása úgy vezeti végig a diákokat Szophoklész drámáján a végzetes rejtély megfejtéséig. Nem csak a középiskolások, mi is élveztük.

030
Fotó: Bende Tamás

Az előcsarnokban álldogálunk az előadás tervezett kezdése után tíz perccel, amikor Quintus Konrád, a darab rendezője megjelenik, és elnézést kér a csúszásért, szabadkozva, hogy valaki „késik tapintatlanul”. Hamarosan kiderül, hogy a jóslatért Delphoiba küldött Kreónra várunk, s ezzel rögtön belecsöppenünk a beavató színházi előadás közepébe. Iokaszté, Oidipusz felesége babér ágakat oszt, hogy mindenki bekapcsolódjon a könyörgésbe, amely a Thébait sújtó járvány enyhítéséhez reméli az istenek – s az egyszer már a várost megmentő Oidipusz - segítségét. Hamarosan befut Kreón, s közli, jó híreket hozott: „…Mert azt mondom, balszerencse is fordulhat jóra, vehet kedvező irányt.” Miután előadja, hogy a ragály megfékezésének ára mindössze egy vérbűnt elkövetett thébai-i száműzése, joggal hiheti: egyszerű a megoldás.

Ám meg kell találni a – hagyományosan – ködös jóslat által említett személyt, és a József Attila Színház előadásában itt kezdődik a krimi. Persze senki nem fog meglepődni az eredményen, a tanáraik által alaposan felkészített középiskolások sem; Quintus Konrádnak és csapatának mégis sikerül izgalmas előadást színre vinnie.

114
Fotó: Bende Tamás

A szöveg mai, élő, nem cseng idegenül a hagyományos színpadi keretek közül kiragadott „folyosói” közegben sem, köszönhetően Karsai György és Térey János új fordításának, amelyet először a József Attila Színház Gaál Erzsébet Stúdiójában hallhat a közönség.

Az előadás a dráma főbb történéseit emeli ki, a jelenetek között pedig Quintus Konrád egyfajta moderátorként összegzi a történeteket, s tesz fel ezzel kapcsolatos kérdéseket a szinte egészében diákok alkotta közönségnek. Az előadás így segíti a történet pontos megértését, ám mélyebb magyarázatokat nem ad. Talán ez ennek az értelmezésnek az egyetlen, de fontos hiányossága, hogy úgy érezzük: szívesen hallanánk alaposabb, elemző kommentárokat. S bár a produkció kimondottan középiskolások számára készült, és kizárólag délutáni időpontban játsszák, érdekes élmény lehet mindenki számára.

Az előadás erénye a színészek összehangolt, szép játéka. Előd Álmos Oidipusza a hatalom egyedüli birtokosának kijáró önhittségből jut el a felsejlő gyanú tagadásán keresztül a teljes összeomlásig, szépen szemléltetve a jóslat elől menekülő, ám sorsát mégis beteljesítő király tragédiáját. Hernádi Szabolcs Kreónja már-már bántóan magabiztos, nyegle, úgy tűnik, minden helyzetben feltalálja magát, a végső felismerés és a hirtelen rázúduló felelősség mégis elbizonytalanítja. Létay Dóra aggódó feleségként szép alakítást nyújt, Teiresziasz szerepében azonban kevésbé hatásos.

074
Fotó: Bende Tamás

Resetár Dániel hírhozóként szépen oldja meg rövid, de fontos szerepét. Az előadás zenéjét pedig a színpad oldalán helyet kapott Szilvási Dániel játssza: modern, hangulatos, hatásos.

Minden szempontból törekedtek arra, hogy közel hozzák a darabot a fiatalokhoz, kerülték a hagyományos jelmezeket, ehelyett egyszerű fehér ingben, kapucnis pulóverben játszanak a színészek, s a díszlet is jelzésszerű. A szűk térben a nézők körülülik a színpadot, és részesei a tragédiának. Kérdés, hogy ezt ki hogyan viseli. Én szerettem, bár amikor Oidipusz egyszer csak azt kérdezte: „Szabad?”, s miután némi helyet szorítottunk neki, a szék(em)re ülve folytatta szövegét, úgy éreztem, talán kicsit túlságosan is közel jöttek.

józsef attila színház

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr95685545

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek