Hír Interjú Kritika Riport

2014. augusztus 07. 10:19, madainyer

Nem sírhatott Bajor Imre

Sok oka van annak, ha valaki színésznek áll. Van, aki úgy érzi, neki kell elmondania a nagy történeteket. Akad, aki úgy érzi, amit ő tud, az érdemes rá, hogy mások is lássák. De olyan színész is van, aki csak azt szeretné, hogy szeressék. Ilyen színész volt Bajor Imre. Alkata, karaktere rövid idő alatt a nehéz könnyű műfaj felé sodorta. A Hippolyt, a lakáj játékszíni előadásából Makáts Csabaként ragyogott ki. E sorok írójának egyik első színházi élménye volt. Máig az egyik legemlékezetesebb. Nagykörút, kis színház, kis szerep, nagy alakítás. Pályája szempontjából meghatározó volt ez a feladat, ennek köszönhetően fedezte fel őt a televízió. A Szomszédok Oli fodrásza országos ismertséget, népszerűséget hozott neki, abban az időben, amikor még nem gyűlölni volt divat a sikeres és ismert embereket, és azon kevesek egyike volt, akit talán haláláig szeretett egy ország. Alakításával médiatörténelmet írt: kissé túlkarikírozott figurája az első meleg sorozathős volt a magyar televíziózás történetében.

bajorimre2
Fotó: Bársony Bence

Humora a régi kabarévilágot idézte, ő maga is egy elfeledett kor kései gyermekeként élte életét. Amikor a színészek jó részének minden előadás csak hakni volt már, neki még mindig minden hakni előadásnak számított. Számára a színészlétnek, épp úgy, mint nagy elődei számára, szerves része volt a klubélet, a késő esti sztorizás egy pohár ital, egy szál cigi mellett. Azonban a kor, amely őt is a színészet felé vonzotta addigra már a múlté volt. Hogy ezt nem vette észre, vagy nem akarta látni, kérdés marad. Ő még annyit mesélt volna a régi időkről, a kollégák már inkább a számlatömb kitöltésével voltak elfoglalva, majd rohantak haza. Vállalkozása, a becenevét viselő Kicsihuszár művészklub is ezen a tévedésen úszott el.

Amit a színházi világtól nem kapott meg, azért kárpótolta a televízió és a rádió. Szerette, hogy ismerik, élvezte, hogy szeretik. A kabaréjelenetektől a szituációs komédiákon át a Rádiókabaréig és a Heti Hetesig számos arcát mutathatta meg, a nevettetés először a szakmája, aztán léte lett. Ahol feltűnt, ott a mosoly volt a minimum. Műfaját lehetett nem szeretni, műfajában őt: aligha.

A Heti Hetes közel másfél évtizeden át lett az otthona: társulati tag helyett stábtag lett, de a képernyőn is bizonyította, hogy poénmondásban nemigen akadt vetélytársa. A képernyő mellett háttérbe szorult a színpad, amikor mégis vissza-visszatért, újra meg kellett küzdenie a közönség elismeréséért. A Mágnás Miska címszerepében Oszvald Marika partnereként megmutatta, a tehetség olyan híd, amely bármely képesség hiánya felett átvezet.

Profizmusa nem párosult túlzott magabiztossággal. Szorongó, szeretve is szeretetre vágyó ember maradt, a csillogónak ható sztárlét kulisszái mögött az elmúlt években már egy gondokkal és fizikai fájdalommal küzdő szomorú bohóc élt. Aki azonban egyszer a nevettetéssel jegyezte el magát, nem sírhat többé nyilvánosan. Így ő inkább visszavonult, keserves kínjairól hallgatott, a bulvárlapok meséltek helyette jót, rosszat, igazat, hamisat. Betegsége ellen már nem győzhetett a humor fegyverével. Bajor Imre 57 évet élt. 

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr776580477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek