Hír Interjú Kritika Riport

2015. május 22. 10:13, iolé

Kreml fehér fényben

Félelem, gyanakvás és terror a Kamrában. Megviselt idegzetű 21. századiaknak nem ajánlott. De azért a tanulság kedvéért mégis. Szakonyi Károly kritikája.

 

20150520 Cukor Kreml 05Fotó: Karip Timi
Képeinkért kattintson

Látjuk, kemény idők járnak az oroszokra 2030-ban, de rend és béke van, hiszen a nyugati határon már elkészült Nagy Fal, amely megvédheti Oroszországot a külső ellenségeitől, a kiberpunkoktól, katolikusoktól, buddhistáktól, muzulmánoktól, sátánistáktól és szodomitáktól, de résen kell lenni, mert belső erők bomlasztanak. A monarcho-totalitárius rendszert védelmező opricsnyik szervezet meg is tesz mindent, hogy szóval és tettel tisztán tartsa a hazát.

 

Vlagyimir Szorokin azonos című regényét Fekete Ádám és Kovács D. Dániel színművészetis egyetemi hallgatók írták színpadra, utóbbi rendezőként is jegyzi az előadást. Minden szürke, kopár, lehangoló, de milyen is lehet a Ljubljanka börtön útvesztőivel, kínzókamrájával, rácsos süllyesztőivel, ahol lényegében minden jelenet játszódik. Ez a miliő határozza meg a darab atmoszféráját, azt a nyomasztó világot, amiben a hatalom álszentsége és romlottsága teremt gyanakvást és terrort, büntető akciókat, tisztogatást, öldöklést, cenzúrát, korrupciót, kínzást, könyvégetést, és mindazt, amit a történelem korábbi szakaszaiból is jól ismerünk. Az író múltat, jelent és jövőt vetít egymásra, kegyetlen vagy éppenséggel szatirikus jelenetekben. Nem kétséges, hogy a műben ott van a kor politikájának kritikája, ha arra gondolunk, hogy mennyire ismerős Oroszország Nyugattól való elzárkózásának attitűdje, ugyanakkor a dekadencia, az olcsó kultúra betörése és hatása, keveredve a pravoszláv öntudat növekedésével, amit még zavarosabbá tesz a nemzeti giccs. És ismerős az orosz lélekben a cár iránti feltétlen tisztelet, amit Szorokin itt az uralkodó előtti mély meghajlásokkal, áhítatos kézcsókkal, vallásos tisztelettel illusztrál. Az opricsnyikok vezetője, (Lengyel Ferenc játssza félelmet keltő eréllyel) a Papa szerint ők mindannyian az uralkodó gyermekei, ahogy az ország minden java is az ő tulajdona.

 

A darab nyolc szereplője több figurát is alakít. Rajkai Zoltán hol nyegle opricsnyik, nyomozó a börtönben, hol az uralkodó vője, máskor énekes a bárban. Mészáros Béla a Papa jobb keze, mindaddig, amíg szüksége van rá a hatalomnak, s ha már nem, könyörtelenül kiiktatják az életből is. Kovács Lehel megszenvedi a magáét, mint rab, de látjuk elszánt opricsnyikovnak is. Takátsy Péter adja az uralkodót, fenséges és cinikus, aztán látjuk megalázottnak is egy házkutatáskor, vagy didergő sorban állónak a Vörös tér előtti utcában. Pálos Hanna naiv diáklány, boldogan ébred az ünnep reggelén, mert a fiatalok karácsonyi ajándékként Kreml cukorkát fognak kapni az uralkodótól a Vörös téren, a fehérre festett Kreml alatt. De aztán balerina is, aki hírnevét próbálja felhasználni egy korrupciós ügyben. Jordán Adél jövendőt jósoló asszonyt játszik, majd az Uralkodónőt, akiről azt tartják, hogy este kínai krémekkel keni be a testét, és rókává válik. „És akkor megyek a kankutyákhoz” – mondja sóvárgó kéjjel, nimfomániája bódulatában. És Pálmai Annát is hol az opricsnyikovok között találjuk, hol azok megkínozottjaként. Mindez, úgy tűnik, nem csak a kamarajáték kényszerűségéből fakad, a szerepcserék azt is érzékeltetik, hogy az egész társadalom, annak minden tagja valamennyire ugyanannak a helyzetnek hol nyertese, hol pedig kárvallottja.

20150520 Cukor Kreml 07Fotó: Karip Timi

 

Az ország már megtisztult a vörös és a szürke korszakától, most tizenhat éve rend és nyugalom van, mert az opcsinyikok résen vannak. Az ilyen nevű szervezetet annak idején Rettegett Iván hozta létre, vagyis az uralkodói félelem és gyanakvás. A múlt KGB-je kísért a történetben. Szorokin a jövőt teszi jelenné azzal, hogy megmutatja, mi történhetne, ha Oroszország fallal venné körül magát Európa keleti részén. Hogy miért is kell a fal, azt Papa magyarázza a társainak, a másik két opricsnyiknak (Mészárosnak és Kovácsnak), miközben szadista módon elektromos fúróval, mint valami vérszerződésben, egymás sípcsontjába fúrnak. A fal azért kell, hogy megvédje a pravoszláv hitet minden befolyástól, mert minden más egyházzal, vallási gyülekezettel szemben ez az egyedüli amelyik igaz módon képviseli Jézus Krisztus tanítását, vagyis a megváltást. Vallomása a pravoszláv egyházba oltott nacionalizmus, melynek most nagy a keletje. Megtévesztő, hogy több nagy orosz író, gondolkodó is úgy képzelte, hogy csakis a pravoszláv hitből tud megindulni a világ tisztulása. Maga Dosztojevszkíj, de Gogol is vallotta. Szorokin csak ábrázolja, de nem hirdeti ezt, hiszen a szöveget, szándékosan drasztikummal kíséri a jelenetben.

 

Szatíra, sci-fi, a fantázia végtelen játéka a mű. Történetek füzére, megfelelő ritmusra hangolva. Kegyetlen ítélet, mégis az író féltő aggodalmát érzem. Szent Oroszország kritikája, mint Csicsikov monológja a Holt lelkekből. „Micsoda végtelen lehetőségek hona!” Ebben a műben is ott van az orosz irodalom hagyománya, a nép áldozatos szenvedésének és a vallásba menekülésének ábrázolása. A színen mindenütt ott a kettős kereszt, az ikon, keresztet vet a gyilkos is, az áldozat is.

 

És fehéren világit az átfestett Kreml. Meghatott tekintetek vetülnek feléje, jó belemerülni a látásába, tisztasága, fénye elkápráztat, és a káprázatban minden jó, békés, nyugodt, derűs. A darab végén, kitörve a rettenetből ott áll Pálmai Anna személyében a Nő, és szent áhítattal mondja a fehér Kreml dicséretét, míg egyszer csak peregni kezdenek a könnyei, és kitör belőle a keserűség: „Bűnös vagyok… bűnös vagyok… bűnös vagyok…. - mondja százszor is, majd ugyancsak végeérhetetlenül, hogy „ Bocsássatok meg… bocsássatok meg… - míg el nem csuklik a hangja, de hirtelen felkiált keményen: „ Soha többé… esküszöm, hogy soha többé….soha többé…. soha többé…. – mintha örökké akarná mondani, de hiszen okkal mondhatja is, és mondja, mondja, mondja bele a sötétbe.

 

A látvány és a jelmez Csomor Katerina és Török Adél munkája ötletes, megteremtik a légkört színekben, jelmezekben, a díszlet pedig kitűnő játékteret biztosít. Az elrajzolt kosztümök és néhány szép ruha, mint az uralkodónő estélyije különösen sikerültek. Keresztes Gábor zenéje alázatosan, de figyelmet keltően szolgálja a jeleneket. Hegymegi Máté alaposan megdolgoztatja a színészeket. A mozgásnak itt nagy jelentősége van, az egész darab ritmusát meghatározza az első pillanattól - a kulcsdobálástól, ami nagyon frappáns antré - a végéig.

20150520 Cukor Kreml 10Fotó: Karip Timi

 

Kovács D. Dániel fiatal rendező, még hallgatója az egyetemnek, de máris a mesterség birtokában van. Az ilyen daraboknál valóban látható a dirigens munkája. Dinamikus, izgalmas előadás, alaposan fejbe veri az embert. A taps nem felcsattanó, mert nehezen térünk magunkhoz. Az opricsnyikovok járnak az eszünkben, még hazafelé is.

kamra katona józsef színház szorokin pálmai anna pálos hanna kovács d dániel

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr247474920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek