Hír Interjú Kritika Riport

2015. december 22. 12:07, Cassiope

Romkocsma a Nemzetiben

Édesapja verseiből állított össze önálló estet, a Nemzeti Színház fiatal színésze, Farkas Dénes. Nem meglepő, hogy az est témájának középpontjában egy fiatalember útkeresése áll, aki önmagával, szerelmeivel, származásával vívódik. Nincs kétség afelől, hogy Farkas Dénes nagy lépést tett önálló estjével; szakmailag megmutatta, hogy sokrétű tehetség, érdemes a közeljövőben odafigyelni rá. 

FarkasDenes eori-9642
Fotó: Eöri Szabó Zsolt / Nemzeti Színház

Osztojkán Béla költő és újságíró; a cigány irodalom kiemelkedő alakja. Regényeiben, elbeszéléseiben, és verseiben meseszerű és realista elemek keverednek, melyek esszenciájából rajzolódik ki roma sorstörténet, igazságkeresés, halál és újjászületés. A Hazát és szerelmet keresek című est alatt két verseskötetének (Halak a fekete citerában, és a Hóesés hűségben) költeményei hangzanak el a Nemzeti Színház Bajor Gizi Szalonjában.

Farkas Dénes megőrizve apja költészetének már-már mitikus világát, a mai fiatalok számára mitikus világot jelentő romkocsmát választott helyszínül, amelynek minden részlete aprólékosan kidolgozott. Középen hatalmas diófa, mely Osztojkán munkásságának visszatérő szimbóluma, és egyben emlékezteti a fiút gyökereire. A diók, termések hevernek összeszedve a pulton, és más zugokban elhelyezve, nem feltűnően, szépen belesimulva a díszlet többi elemébe. A Holjencsik Anna Vita díszletének nagyszerűsége pont abban rejlik, hogy pontosan lemásolta a romkocsmák berendezési stílusát; tökéletesen visszaadja azt a feelinget, amelyet egy fiatal érez, amikor belép egy hasonló helyre a Kazinczy utcában, vagy a Gozsduban. Farkas nem titkoltan vonzódik ehhez a világhoz, a díszlethez ugyanis egy vetítőfüggöny társul, ahol a verseket olykor kisfilmek kísérik. A legelején vidéki képek, rendszerváltás korabeli felvételek, majd családi karácsony. Aztán a Nemzeti felülnézetből, valamint ismert helyek a budapesti éjszakából. Találkozások ismerősökkel és ismeretlenekkel, összenevetések, létezés ebben a furcsa világban, amelyet csak az a fiatal érthet, aki sokat időzött már ezeken a bizonyos helyeken. („Még a nagy kószálások idejéből hoztam / magammal ezt a szertelen tekeregnivágyást.”) 

Akár munkával vagy munka nélkül, boldogan, vagy boldogtalanul – sokak számára meghatározó világ a pesti szórakozóhelyek kavalkádja. Kicsit VAN utánérzésünk támad (VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan - Reisz Gábor filmje - szerk.), várjuk Áront, helyette Dénes jön, elgondolkodunk, milyen lenne, ha találkoznának, tudnának miről beszélgetni, az biztos. Sarlós Dávid szkeccsfilmjei igényesen dokumentált felvételek, jól működnek a versekkel együtt, és dramaturgiailag is a megfelelő helyekre illeszkednek. Szentandrássy István erőteljes festményei kiragadnak minket a 21. századból, a pesti valóságból misztériumszerű alakok világába vezet át.         

FarkasDenes eori-9649
Fotó: Eöri Szabó Zsolt / Nemzeti Színház

Egy romkocsmába érkezünk tehát, melyet Farkas Dénes nyit és zár, valószínűleg üzemeltet. Rezignáltan indít, majd egyre pulzálóbbá válik a tempója. Különféle hölgyek, szerelmek történetei elevenednek meg, hatalmas lángon égőek, erotikával fűtöttek: „s nem fölülről, nem oldal irányból / nem is hátsó figyelésből – előlről / és alulról láthattam meztelen / szeméremdombját. / Tánc közben néha meg-megnyílt / e féltenyérnyi szerkezet, / haljon meg minden férfi lélek, / ha lát ennél szebbet.” És Farkas megnyerő sármjával elképzelt hölgyvendégei közül (Zsuzsákat, Magdikat, Beátákat…) mindenkit elcsábít. A versek muzikális hangzása dalokért kiált. A zene remek, Farkas hangja nem hagy kivetnivalót maga után, a népi motívumoktól eljutunk a rapig is.

A szerelem szenvedélyén túl az identitáskeresés az este másik csapásiránya. A bolyongások, az otthon keresése, származásának teljes mértékű elfogadása. Ezt érzékelteti az átöltözés, a trendi bőrdzseki és pulcsi levetése, amely alatt ott lapul egy tradicionális cigány öltözék.

Az apa-fiú viszony is helyet kap, bár Osztojkán lírájára nem volt jellemző, ezért Farkas egy Oroszlánkirály részlettel idézi fel sokunk gyerekkorának meghatározó rajzfilmélményét:
„Simba, most elmondom neked, amit az apámtól hallottam. Nézz a csillagokra! A múlt idők nagy királyai a csillagok szemével néznek le ránk. […] Ha majd nagyon egyedül érzed magad, emlékezz rá, a nagy királyok odafentről figyelnek téged. És köztük leszek én is.”

Az est játékosságába, lendületességébe belefér egy Disney-idézet, sem a zene, sem a vetítések nem vonják el a figyelmet a versekről. Pedig vannak köztük hosszúak, nagyon hosszúak, és egészen rövidek is. Farkas Dénes nem is verset mond, beszél, természetesen, közvetlenül, így nem érezzük versmondásnak, inkább monológnak, önvallomásnak. A Herceg Ady Endrével és báró József Attilával egyes részletei mintha tényleg róla szólnának, megannyi gyötrődés, kétség, mégis bizakodás egy jobb, elfogadóbb világ felé.

A tartalmas egy óra után nincs kétség afelől, hogy Farkas Dénes nagy lépést tett önálló estjével, szakmailag megmutatta, hogy sokrétű tehetség, érdemes a közeljövőben odafigyelni rá, bőven szolgálhat még meglepetésekkel. 

nemzeti színház osztojkán béla farkas dénes hazát és szerelmet keresek

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr678187604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek