Hír Interjú Kritika Riport

2014. január 29. 12:50, exruhatáros

A bizarr és a nézőkínzás között

Az alternatív színház kliséivel bosszant a Furnitur. 

Furnitur
Fotó: Vermes Kata

Este tízkor kezdődik a Furnitur bemutatója a Jurányi Közösségi Inkubátorházban. A TÁP Színház és a Thália Színház közös előadása ősbemutató. Vinnai András darabjában Shivak Shurman, az átlagos férfi barátnőjével gyereket szeretne, s egy bútoráruházba látogat, hogy „gyermekszoba-bútort” vásároljon. Felkészültnek érzi magát az apaságra, elolvasott minden könyvet, azzal is tisztában van, húszmillióba kerül egy poronty felnevelése. A Furnitur bútoráruházban kafkai kastélyba csöppen. A bizarr viselkedésű eladók pszichedelikus utazásra hívják, saját elméjébe. Megelevenedik a jövő, mindaz, ami a gyerekvállalással jár, s a végére hősünk erősen elbizonytalanodik.

Vajdai Vilmos rendezése az első pillanattól abszurd és kellemetlen, és ez csak fokozódik. Shivak az áruházban várakozik, mikor megjelenik három asszisztens – Gavril, Günter és Gideon – egy ipari porszívóval. A mozgássérült Fekete Ádám által játszott Gideon összecsuklik, percekig vergődik a földön, sem társai, sem a vevő nem segítik fel. Ez vicces? Az előadás mindenesetre végig ebben a hangnemben folytatódik, a bizarr és a nézőkínzás között. A Bánki Gergely játszotta moderátor rendre hibázik a szavakkal, sorszám helyett „szorsámot” mond, a szaniterosztály helyett „szanitécosztályt”. Először vicces, aztán már nem.

A gyerekvállalással járó víziók mamutméretűre hizlalt közhelyek. Ha egyszer gyereked lesz, mindent fel kell adnod! – inti Shivakot az apósa. Az asszony onnantól félkómás alvajáró, szexhez nincs kedve. A gyerek ellenszenves, szófogadatlan kis vérszívó. Az após mindenhez jobban ért, az anyós csak a szexről fecseg. A férfi végül nem bírja tovább, otthagyja a családját és máshol keresi a romantikát.

Furnitur Foto Vermes Kata
Fotó: Vermes Kata

A szürkére festett előtérben a falból csusszannak ki majd vissza a különböző helyiségekre jellemző bútorok, kanapé, rácsos ágy, kád. Hisz lakberendezési áruházban vagyunk (díszlet: Khell Zsolt). A nem túl komolyan vehető történettől folyamatos erős hangok, idétlen dalok és fényeffektek idegenítenek el, időnként két táncos jelenik meg a színpad két szélén, a végén még egy közös dalra is rágyújtanak a szereplők. Minden túl hangos, túlrajzolt, főleg este tízkor. Röhögünk, de kínunkban.

Márton András apósfigurája olyan agresszíven osztja az észt, hogy Lázár Kati szexmániás anyósa szinte visszafogott figura mellette. Borsányi Dániel meggyőzően alakítja az átlagos, jószándékú, de könnyen erőszakossá váló férfit. Gergely Katalin a közhelyes nő: eleinte kedves, veszekedés után duzzog, a gyerek érkezése után pedig zombivá változik. Bánki Gergely behízelgően bizarr áruházi moderátor, Gosztonyi Csaba egyre színesebb öltözetű óriásfürjként tyürrög a vásárlás alatt. Minden adott az alternatív színházhoz: kortárs darab, provokáló kérdések, bizarr figurák, abszurd helyzetek, ide nem illő romantikus dalok, szóviccek. Épp csak az értelme hiányzik. Legalább fél órát kellett volna húzni a darabból, vagy nem este tízkor kezdeni. 

thália táp színház lázár kati vajdai vilmos

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr795786667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása