Hír Interjú Kritika Riport

2014. március 17. 18:00, exruhatáros

Zsidóra várva

Áthallásos lengyel szatíra a holokauszttal kapcsolatos társadalmi szembenézésről.

20140306 A zsido SzkeneSzinhaz 1
Fotó: Karip Timi

Tanári szobával nézünk farkasszemet a Szkéné Színházban. Dolgozatkötegek, piros műbőr székek. A neon pislákol, a vakolat potyog, a tantestület kontraszelektált. Az igazgató négy évtizede ül a székében, túlélte a rendszerváltást is, mindig tudja, kinek kell nyalni. Pénz nincs, a kócerájt a bezárás fenyegeti. Már várjuk, hogy jön Klebelsberg Kuno és államosítja a sulit, de az igazgatónak más ötlete támad. Az iskola egy volt növendéke, egy ma Izraelben élő híres (és vélhetően dúsgazdag) író jelenti a megoldást. Neki kéne kiénekelni a zsebéből a hiányzó pénzösszeget.

A zsidó, hangzik a darab címe. A tantestület tagjai megpróbálják összeszedni, mivel is tudnának a zsidó vendég kedvében járni, mit tudnak a zsidóságról. Egyáltalán, szabad ezt a szót kimondani? A pajeszt tényleg levesbe kell főzni? Kóser-e a pirog? Zsidó volt-e a pápa? És csak az első, vagy a lengyel pápa is? Majd a 2008-ban játszódó darab átcsap társadalmi szembenézésbe. A szobában ülő embereknek, akik nem is éltek a második világháború idején, van-e felelőssége vagy teendője a holokauszttal kapcsolatban? Egyáltalán, kell ezzel foglalkozniuk?

20140306 A zsido SzkeneSzinhaz 2
Fotó: Karip Timi

A kortárs lengyel szerző, Artur Palyga drámája tele van lengyel utalásokkal, nevekkel, helyszínekkel, eseményekkel, mégis játszódhatna akár Magyarországon is. Erősek az áthallások, ugyanaz a társadalmi emlékezetképtelenség, sőt múlthamisítás köszön vissza, ami napjaink magyar közbeszédét is uralja. A Pászt Patrícia fordításában elhangzó darab a súlyos téma dacára szellemes, csattanós, néha már bohózati nyelven szólal meg, a közönség folyamatosan nevet a beszólásokon. A Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. közös produkciójaként jött létre a magyarországi ősbemutató.

Az öt szereplő inkább öt típus. Az iskolaigazgató káder. Alakoskodik, minden rendszert kiszolgál, hol demokratának mutatja magát, hol átcsap tekintélyelvűbe. Mucsi Zoltán az örökkévalóságig tudná játszani ezt a figuráját, teljesen zsigerből adja. Az Egri Kati alakította lengyeltanárnő az egyetlen értelmiségi a társaságban, hajdani ellenálló, mára megfáradt liberális, finom iróniával ellenpontozza a többiek sületlenségeit. Rokonszenves, emlékezetes alakítás. Katona László suttyó tesitanár, megtéveszthető kisember, ő mondja fel az antiszemita összeesküvés-elméleteket, de ha érzelmeire hatnak, kész az üldözött zsidók mellé is állni. Sárközi-Nagy Ilona angoltanárnője kitömött plázacica, a színésznő egy felületes személyiséget alakít felszínesen. Az iskolai pap (hit- és erkölcstan!), hol joviális, hol érzéketlen, hol empatikus, alapvetően kisember, aki az egyház tekintélyét húzza magára. Tamási Zoltán  nagy erővel alakítja. Cseh Renátó jelmezei tökéletesen realisták, az igazgató nyakkendőre húzott mellénye, az angoltanárnő kockás ingje jelzésértékűek.

20140306 A zsido SzkeneSzinhaz 3
Fotó: Karip Timi

Szabó Máté rendezése erősen verbális. Az öt ember szinte végig egy sorban ül a hosszú asztalnál, nem is egymásra néznek, hanem a nézőkre. Csak a tornatanár vezényel röpke mindennapos testnevelésórát a vitában eltikkadt testületnek. Pár percre még a villanyt is leoltják, és Mucsi Zoltán monológja teljes sötétségben hangzik el.

Bár sokat nevettem, mégis bőr alá bújó, kellemetlen érzéssel megyek haza.

mucsi szkene egri kati

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr735853581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása