Hír Interjú Kritika Riport

2014. október 05. 20:02, catwalker

Veiszer Alinda: „Ne kelljen már mindig egyetértenem”

Veiszer Alinda bő fél éve vezet kultúrpolitikai vitaesteket a Katona kávézójában, holnap este a magyar film helyzetéről lesz szó. A jól sikerült és elrontott pillanatokról, az első visszajelzésekről, a régi sérelmekről és legújabb terveiről mesélt nekünk.

Kinek az ötlete volt a KP beszélgetéssorozat?

A történet régebbről indul. Először 60 perc címen készítettem portréműsort a Kamrában. Annak az ötlete egy korábbi POSZT-on született; Mattyasovszky Bencének (a Katona adminisztratív igazgatója) vetettem fel egy privát beszélgetés közben, ő meg nyitott volt az ötletre.  Akkor még épp Zsámbéki Gábor volt az igazgató, nagy megtiszteltetés volt, hogy ő is belement. Ez a sorozat egészen hosszú ideig nagyon jól működött, sokan jöttek és nézték. Nekem 2010-ben született meg a gyerekem, augusztusban, így  rövidebb ideig eltűntem. Amikor újra  elkezdtünk beszélgetni arról, hogyan tovább együtt, megállapodtunk, hogy ne a régi formátumot élesszük fel, mert minden sorozat kifut egyszer, hanem kiderült, hogy mindannyian, Máté Gábor, Mattyasovszky Bence és én valami olyasmit szeretnénk, ami  másutt nincsen. Ez nem könnyű, mert azt vettem észre, hogy (Budapesten legalábbis) rengeteg kulturális- beszélgetős esemény van, szép látogatottsággal egyébként, hiszen az értelmes beszélgetések szinte teljesen áthelyeződtek a színházakba, kávéházakba, MüPába…. De mi nem egy sokadik ilyen terepet akartunk nyitni, hanem a korábbiaknál fajsúlyosabb eseményt létrehozni, azaz párbeszédre kérni a kulturális élet térfeleit.

04
Fotó: Barakonyi Szabolcs

Máskülönben nekem régi szívügyem volt ez a történet, az utolsó köztévés próbálkozásom is erről szólt amire Katona abszolút nyitott volt. Tegyük hozzá, a KP klasszikusan közszolgálati feladatot lát el, amit a Katona jobb híján vállal magára. Persze a színház repertoárján is látszik, hogy nyitottak mindenféle társadalmi párbeszédre, például az Illaberek című előadás után 120-130 ember marad ott alkalmanként beszélgetni az elvándorlás jelenségéről. Szóval igény mutatkozik kibeszélni közös ügyeinket, a Katona meg terepet ad ennek az igénynek a kielégítésére. Nem is tudom kifejezni,hogy mennyire becsülöm ezért ezt a színházat. Bátor és fontos dolog, amit tesznek. De alapvetően hozzá kell tenni, mégsem a színház dolga lenne közös asztalhoz ültetni a két politikai oldal kultúrpolitikusait és véleményembereit.

A januári kezdés óta jelentkezett bármelyik tévé vagy rádió, hogy közvetítenék a beszélgetéseket?

Mi sem kerestünk meg senkit. Újságírók rendszeresen jönnek az eseményekre, nézők is szép számmal, tudósítások megjelennek a vitákról, de arról nem tudok, hogy bárkiben felmerült volna,  hogy akár élőben, akár felvételről közvetítsék az egész műsort. Mondjuk eddig összesen négy vita ment le a tavalyi évadban. Most lesz a következő, október 6-án, hétfőn, a filmes helyzetről.

Kik jöttek el megnézni az első négy alkalmat?

Nagyon változó. Attól is függött, hogy mely szakmákat érintette a beszélgetés. Tehát amikor a színházi kritikáról vitáztunk, értelemszerűen kritikusokkal volt tele a nézőtér. Ha nem is sokan, de azért eljöttek civil színházba járók is, aminek nagyon örültünk, mert hozzájuk ugyanannyira szeretnénk szólni, mint a szigorúan vett szakmához. A legutolsó vita (a Schilling-Vidnyányszky-Ascher-Oberfrank négyes) generálta nyilván a legnagyobb érdeklődést, akkor be is kellett költöznünk az előcsarnokból a színházterembe. Aznap estére elkapkodták a jegyeket, nagyon lehetett érezni a felfokozott érdeklődést.

Ki vagy mi miatt volt ekkora az érdeklődés?

Szerintem az volt a szenzáció, hogy ők négyen egyáltalán leültek beszélgetni egymással. Különös aktualitást adott neki az akkori közbeszéd, Kerényi Imre ostoba megszólalásai. Pedig amikor mi szervezni kezdtük a beszélgetést, még szó nem volt arról, amiről az előadás időpontjában már igen. Mi nem azzal a céllal ültünk le, hogy szélsőséges megnyilvánulásokat elemezzünk, és nem is tartottuk szerencsésnek, hogy végül ez lett belőle. De nem tudtuk kikerülni. 

Megsértődtél azon, amikor Schilling Árpád véleményezte műsorvezetői teljesítményedet?

Valóban volt egy erősebb mondata, amire válaszolhattam volna én is erősebben, de az csak azt a tipikus helyzetet eredményezte volna, hogy a műsorvezető válik ellenszenvessé, mert nem tudja kontrollálni magát. Így hát elengedtem a megjegyzését.

Akkor legalább most utólag elmondom, hogy utálom, ha minősít az interjúalany. Az t sem szeretem, ha dicsér, azt sem, ha szid a nézők előtt.  Egyik helyzettel sem lehet igazán kezdeni semmit. Inkább az volt vele a baj, hogy Árpád kilépett a beszélgetés szerkezetéből. Onnantól nem kérdésekre akart válaszolni, csak elmondani a véleményét. Ami persze érthető, de tény, hogy ettől a pillanattól elfelejthettük a normális hangú vitát. Innentől lavinaként zúdultak ki mindenkiből a hisztérikus érzelmek. Na, én ehelyett akartam volna érzelemmentes beszélgetést, de lehet, hogy ez az elvárás volt irreális.

Kérdésről kérdésre kigondoltad, hogy mit fogsz mondani?

Az lehetetlen. De finomabb ívet gondoltam a beszélgetésnek, és külön készültem a kényes témákra, azokat a végére akartam hagyni, amikorra jó esetben már nem annyira feszülten ültünk volna ott. De nem így lett.

03
Fotó: Barakonyi Szabolcs

 

Volt így egyáltalán valami értelme?

Szerintem igenis volt. Nem mindenki látja így. Minden esetre legalább annyi történt, mint utóbb kiderült, tényleg létre jött az MMA által szervezett színházi konferencia a nyáron, ahová Oberfrank Pál ott, a színpadon meghívta a FESZ-t, akik, ha jól tudom, elmentek egyeztetni. Ha csak ennyi volt az értelme, annak az estének, szerintem megérte.

Vissza az első két vitára: a művészeti akadémiákról és a kultúrafinanszírozásról még a tavaszi parlamenti választások előtt esett szó.  A kampánybeszédeken felül elhangzott bármi más?

Mindenképp.  Mondjuk azóta tudjuk, hogy lesz új PANKK program, vagy, hogy az MMA egyesülne a Széchenyi Akadémiával. De azt hiszem a fő cél inkább az, hogy üljenek le végre, és beszéljék ki a sérelmeiket, majd lépjünk tovább közösen. Minél több ilyen alkalmat kerítünk, annál valószínűbb. hogy jutunk is valamire. Lehet, hogy naiv elképzelés, azért én is látom, hogy az, de más eszközöm nekem nincs. 

Miért mondtad azt utóbb, hogy Fekete Györggyel mégsem működött a párbeszéd?

Fekete György egész egyszerűen nem fogadta el a meghívásunkat, a parlamenti választások előtti időpontra, ami szerintem botrány. Azok a személyek, akik közpénzből kapják a fizetésüket, és előkelő pozíciókban vannak, szerintem nem tehetik meg, hogy nem vállalják a véleményük ütköztetését… Ettől kezdve számomra illegitim szereplők. Volt olyan történet is, hogy valaki pár nappal a vita előtt lemondta, mert nem tartotta jó politikai lépésnek a megjelenést.

Mindenki hurcol régi sérelmeket, amelyek szintén megnehezítik a szervezést. Ez nekem mind erőstapasztalás, mindig tanulok valamit.  Most a filmeseknél is ugyanez a helyzet. Iszonyú nehéz megszervezni, hogy leüljenek egymással, csak pletykákból tudjuk, ki kivel nem hajlandó, ki miért nem mer nyilatkozni… nagyon nem könnyű terep.

Tulajdonképpen bárkivel leülnél beszélgetni?

Nem. A buzizó, zsidózó, cigányozó, kirekesztő vélemények megfogalmazóival nem szívesen. Velük nem tudok elképzelni értelmes beszélgetést. Egyébként igen, kötelességemnek tartom, hogy kérdéseket tegyek fel olyan embereknek is, akikkel nem feltétlenül értek egyet, de fontosnak tartom a véleményüket. Nem is tehetném másképp. Ha például valaki a közmédiáról készítene vitát, ahova meghívnának vendégnek, semmiképp sem mondhatnék nemet. Ez a vita engem persze nagyon érdekelne, de soha nem csinálhatom meg.

A Katonában kizárólag te döntesz arról, hogy kik legyenek a vendégek?

Alapvetően igen, de inkább azt mondanám, hogy csapatmunka az egész. Bencével, Radnai Annamária dramaturggal és Kazimir Annamarival, aki a sajtós-videós, mindenes. Az ő segítségük életbevágó. Úgy képzeld el, mint valami szerkesztőségi ülést, ami akár napokig is eltarthat. Szerintem állati jól működik, nagyon szoktuk szeretni a felkészülést. A másik legjobb pillanat a műsorok utáni borozás szokott lenni, aminek van egy kialakult rituáléja: lassan oldódunk fel, rágyújtunk egy cigire, majd egyszer csak valaki belekezd az értékelésbe.

Mástól elfogadsz kritikát? 

Igen, el. Ezzel a sorozattal most ott tartunk, hogy örülünk, ha írnak róla. Ha valaki elolvassa Matalin Dóra (index)cikkét, tudni fogja, nagyjából mi történt a színházi vitán, és ez jó. Nem csak a balhét írta meg.

A kritikusvitára miért nem hívtatok női kritikusokat?

Nem volt ilyen megfontolás, hogy nőket ne hívjunk, egyszerűen fontosabbnak tűnt, hogy valaki ott legyen a Magyar Narancstól, valaki pedig a Magyar Nemzettől, és így tovább. Én is olvastam, hogy ezt többen sérelmezték, de hát könyörgöm, jó néhány női kritikus ült ott a nézők közt, és egyikük sem szólalt fel, pedig könnyen megtehették volna. Csáki Judit különben nagyon sokat segített a felkészülésben.

Aki ismer, tudja, hogy én kifejezetten szeretnék több nőt behozni a vitákba, de valahogy mindig nehézségekbe ütközünk, és engem is meglep, hogy mennyire ritkán ülnek ott a dobogón. De itt mondanám el, hogy ez a műfaj nekem is új, lesz még idő korrigálni ezeket a hibákat.

Nekem úgy tűnt, mintha már eluntad volna a végére.

Ezt kizártnak tartom. Nem is emlékszem olyanra, hogy valaha eluntam volna egy beszélgetést, amit én vezettem. Az lehet, hogy háttérbe húzódtam, mert épp nem tartottam fontosnak, hogy közbeszóljak, de akkor meg pont azért, mert elég érdekes volt nélkülem is, amiről vitáztak. Nem kell mindig előtérbe tolni magamat.

Nem akarjátok jobban bevonni a nézőket?

De, és dolgozunk is rajta. Felmerült, hogy írják fel kis cédulákra a kérdéseiket, vagy hogy a háttérben legyen egy kivetítő, ahova elektronikusan tudják elküldeni a hozzászólásaikat, de valamiért ezeket elvetettük, kicsit bénának vagy körülményesnek találtuk őket, és nem jutott eszünkbe jobb. Nyitottak vagyunk bármi jó ötletre e téren is.

Az Illaberek előadás utáni beszélgetésein pedig nagyon aktív a közönség.

Egyrészt az nagyon más technikailag, másrészt ott tényleg mindenki el akarja mesélni a történetét, nem kell hozzá kitalálni semmi rendkívülit.

01
Fotó: Barakonyi Szabolcs

 

De ha valamit, akkor épp nem az interaktivitás hiányát tartom problémásnak, ennél jobban zavar, hogy még nem tanultam meg jókor lezárni a vitákat. Amit a portré műfajában abszolút érzek, azt a vitában még nem.. Sokszor talán ezért tűnik fáradtnak egy-egy program vége.  Látod, ezért is mondom, hogy ez valójában tévés műfaj, mert ott aztán kivághatnánk az érdektelen részeket.

Kitől tudsz, tudtál tanulni?

A beszélgetést talán Kepes Andrástól, a vitázást Baló Györgytől próbáltam, próbálom ellesni. De figyelek sokakat. Voltak olyanok, akiknél inkább a hibákat jegyeztem. Lassan reagáltak a válaszokra,  vagy elhelyeskedték a kérdezést – ezt például tudatosan kerülöm. Nem szeretem a kritikátlanságot sem. Lehessenek averzióim, ne kelljen mindig egyetértenem. Ha visszanézek régi Zárórákat, azt gondolom, hogy csomó esetben másként csinálnám ma, például keményebb lennék, nem udvariaskodnék. 

Van olyan fórum a színház honlapján, ahol el lehet mondani a véleményünket a vitákról?

02
Fotó: Barakonyi Szabolcs

Most nincs. Terveztük, hogy lesz, hogy felkérünk vitaindítókat, akikkel már előre zajlik egy moderált vita, de az első két alkalommal kapásból nem találtunk olyanokat, akik vállalták volna a markáns megszólalást a forró témákban, és még hitelesek is. Nem vállalták. A végén hagytuk az egészet.

Volt olyan vélemény, hogy a Nemzetiben kellett volna megrendezni a negyedik vitát. Te magad elvinnéd máshova ugyanezt a koncepciót?

Miután a Katonának jutott eszébe először, így nem. De nem is akarnám elvinni sehova, nagyon szeretem a jelenlegi stábot, az ország egyik legjobb műhelye, nem gondolom, hogy bárki jobban csinálná náluk. Hálás vagyok, hogy viszik ezt az ügyet. Ha lenne egy folytatás, és felkérnének, meghívnának, szívesen mennék, de a sorozatot nem vinném sehova.

Ettől függetlenül csak bátorítani tudom őket, hogy találjanak ki ők is hasonló programokat. A most futó többi színházi beszélgetés (lásd Krizsó Szilvia Libikóka sorozata a Radnótiban és a Széljegyzetek az Örkényben) ugyanúgy elfér a palettán, nem zavarjuk egymást, úgyis mindenki kicsit másképp csinálja. Szerintem a miénk a legbevállalósabb.

A lényeg, hogy beszélgessünk időszerű gondolatokról, értelmes körülmények közt. Amíg a köztévé erre nem ad lehetőséget, addig legalább a színházakban.

Vissza fog vajon hatni egy-egy estétek a Katona művészi munkájára?

Hát azt nagyon bírnám. Ha valamikor, akkor most. Máté Gábor kinyitotta az egész színázat a videós kommunikációval, a Kantinnal, és benne rengeteg izgalmas programmal. A színészek is bejönnek gyakran ezekre a külön eseményekre, amikor épp nem játszanak és látom, hogy valóban érdekli őket, ami az épületben zajlik. Valószínűleg szerintük is beszélni kell a hajléktalanságról, a cigányokról, a kivándorlásról. 

Milyen új témákban gondolkodtok még?

Most, a filmhét előtt a filmfinanszírozás, a filmtermés az aktuális téma. Ezért terveztük ezt október 6-ra. Előre két-három témánk van meg, de nem lövöm le a poént, jó témák.

Korábban felreppent a hír, hogy külföldre költözöl. Most úgy tűnik, egy ideig mindenképp itthon maradsz. Vagy vannak újabb nemzetközi tervek?

Nem röppent, én mondtam, hogy ez is egy forgatókönyv. Tartom. Berlin állandó téma. Addig viszont azt gondolom, hogy itthon van dolgom. Egyszer beszélgettem Ludassy Mária filozófussal és egy életre megjegyeztem, ahogy arról mesélt, hogy amikor ő elment az országból, hirtelen már nem ugyanazt jelentették a szavai, mint itthon. Megszokta az utalásokat, az összekacsintásokat, amiket ott senki nem értett.

Van egy csomó álmom, kikkel készítenék szívesen interjúkat, bár az a gyanúm, hogy azt érezném közben, nem a lényegről beszélünk. Mert alapvetően mégis az lenne jó, ha  az egyik ötmillió szóba állna a másik öttel. Vagy inkább, ha ez így fel sem merülne.

A következő alkalom a magyar film jelen helyzetéről fog szólni, Újra hasít a magyar film? címen október 6-án, hétfőn este a Kantinban.

katona józsef színház schilling veiszer alinda ascher tamás vidnyánszky oberfrank pál

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr666754821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása