Az erdőt nem lájkolom – éneklik a vidéki nagyszülőkhöz száműzött testvérek a Magyar Színház legújabb gyerekelőadásában, az Almaszószban.

Fotó: Bődey János
Képeinkért kattintson!

Titi és Mimi inkább maradnának a városban, ahol van internet, Ipod és Facebook, nem pedig rohadt sok almafa és csak a nagyi meg a papi. Egy hónapra szól az erdőfogság, míg a szülők dolgoznak és nem tudnak vigyázni rájuk; a gyerekek viszont rettegnek, hogy ezalatt teljesen kiesnek a baráti vérkeringésből, internet híján el fogják őket felejteni a haverok. Sok idejük nincs sopánkodni, nagyapjuk még a beígért hintával sem készül el, amikor egy arra járó bénázó gyümölcstündér hangyává és katicává varázsolja őket. A gyűlölt erdő lakói lesznek, ahol számtalan kaland vár rájuk, a birodalomból elűzött almakirályfival, fogságba esett almakirálylánnyal, mesebéli három akadállyal és hírneves almákkal.

Ezen a szombat délután is folytattuk a hagyományt, miszerint a célcsoport tagjaival megyünk a gyerekdarabokra. Az Almaszósznál ugyan egy pillanatra elbizonytalanodtam, vigyem-e a majdnem 6 évessel a majdnem 4 évest is magammal (a színlap szerint 4 éves kortól ajánlott), végül az anyai ösztön azt súgta, inkább a nagyfiú ovis barátnőjét vigyük, aki négy és fél. Jól döntöttem. Jelentem, a színlapnak ne higgyenek, kedves szülők, 6 év fölött vigyék a lurkókat. Nekik viszont remek délutánjuk lesz.

Jonathán herceg (Kurucz Dániel) a Túlafolyón Almáskertből is szomorúan bolyong az erdőben. Apja száműzte hazájából, mert a rigókkal barátkozott, ráadásul egy ideje a chaten  megismert szerelme sem lépett be az almák legismertebb közösségi oldalára. Nagy a bánata, na. Mivel viszont ráér, örömmel ajánlja fel szolgálatait a fél birodalmát telesíró II. Golden Delicious almakirálynak (Sipos Imre), aki egyszerre feleségét és lányát is elveszítette. Semmi híre felőlük, még azt is belengeti, hogy ha nem kerülnek elő szeretett gyümölcsei, almalé fog folyni a birodalomban. Bánatában a kotnyeles gyümölcstündért és a szomszéd almaországbéli Jonathánt vádolja ember-, illetve almarablással. De ők nem sértődnek meg, inkább élnek a kínálkozó lehetőséggel és maguk erednek a bezárt almalány nyomába. Világhíres almákkal kell megküzdeniük a továbbjutásért. Párisz herceg aranyalmája mélabúsan őrzi a rá bízott kerítést, de amikor a megmentő csapat igazi almává varázsolja, nagylelkűen megnyitja az utat az elveszett királylány felé. Tell Vilmos hasba lőtt almája (Takács Géza) a következő állomás, de az ő felszabadításával is továbbjut a felmentő sereg, egészen Hófehérke gonosz mostohájának méregbe mártott almájához. Mérgezett felétől őt is megszabadítják, a jóról pedig kiderül, az eltűnt királynő az (Losonczi Kata). Már csak a hernyót (Szűcs Sándor) kell legyőzni a kompótgyár belsejében, nehogy Idared királykisasszonyból (Csiszár Kati) befőtt legyen. Lesz aztán öröm és almáknak táncolása, megmenekülés és almaházasság, merthogy Idared maga volt Jonathán dumapartnere a méhecske chaten.

Fotó: Bődey János
Képeinkért kattintson!

Vérbeli humor és remek szóviccek teszik a felnőttek számára élvezhetővé az előadást, és bizonyítják, van szóvicc Geszti Péteren túl! Nehéz megtippelni, hogy az almanach, az örök almáskert, a gerezdnév vagy az önnek egy üzenete termett poént hány éves kortól veszik le a gyerekek, de nem bánjuk, hogy az alkotók gondoltak a felnőttekre is.

A zenét a mai gyerekek Kalákája, az Alma Együttes szerezte (és itt jöhet az almaösszeesküvés); de az előadásból legkevésbé a dallamok, sokkal inkább a szövegek, dalszövegek maradnak meg.

Böszörményi Gyula, a Gergő-sorozat (az első kötet Gergő és az álomfogók címmel jelent meg 2002-ben); illetve a Kucó szerzője vállalta az almamese megírását. Bravúrosan használja a többfunkciós almamotívumot, miközben jól reflektál a mai kiskamaszok életére. Itt-ott némi tanítást, pedagógiai üzenetet is elhelyez, minthogy sok zöldséget és gyümölcsöt kell enni, valamint nem szép dolog kigúnyolni a kukacos almát; sőt még azt is épp’ az elfogadhatóság határán belül kezeli, ami nagyjából az első öt percben fogalmazódik meg bennem: hogy jön ki abból, hogy az almákat márpedig – isten bocsássa meg - az emberek megeszik. Mert hogy focizni velük nem illendő, az rendben van, de hogy fogják a nézőtéren ülő növésben lévők másnap megenni az eléjük tálalt almagerezdeket anélkül, hogy ne Jonathán hercegre vagy Idared királykisasszonyra gondolnának? A megfejtést nem árulom el, csak annyit, köze van az örök almáskerthez, ahol minden szép és jó, főleg annak, akit jóízűen megettek.

Fotó: Bődey János
Képeinkért kattintson!

A színészeken nem lett úrrá a gyerekdarab fíling és teljes erőbedobással, egyenletes színvonalon teljesítenek – egy-két emlékezetes alakítással. Tóth Sándor hexameterekben beszélő és éneklő (!) régi „Reggae” almája az előadás egyik csúcspontja. Persze nem gondoljuk, hogy a hatévesek, inkább szüleik számára. Sipos Imre ízlésesen karikíroz a szenvedő almakirály szerepében, Őze Áron melegszívű nagypapává öregíti magát; és jók a gyerekszereplők is.

Az összesen két és fél óra próbára teszi viszont a mi gyerekeinket, fél-fél óra húzás mindkét felvonásra ráfért volna, akkor is elégedetten távozunk. (A Tudás és az Öröklét almáinak sztorija például tuti megzavarja a kisebbeket.) Nívós, humoros, remek gyermekszínházi élmény az Almaszósz.