Idétlen bohóckodás, papírmasé figurák, vicceskedő nemviccesség. Percenként néztük az óránkat a Kézről kézre című bohózat előadásán a Madách Színházban. Hazavágytunk. 

Fotó: Karip Timi
Galéria nyílik, kattintson!

Egy férfi bejön a színpadra, és megbotlik egy székben. Aztán ebbe a székbe beleszorul, esik-kel. Később ugyanez a férfi újra szerencsétlenkedik: leválnak a zakója ujjai, kilukad a kalapja. Egy másik férfi amikor ideges, ugatni kezd. Egy harmadik férfi mindig elalszik, amikor részeg, amikor pedig felébred, lövöldözik. Van egy negyedik férfi, aki mindig megijed, ha a harmadik férfi lövöldözik. Unja? Nos, nálunk senki sem érti meg Önt jobban. Mi mindezt közel három órán át néztük a Madách Színház színpadán.

Blogunkon már jeleztük, Feydeau helyzetkomikumokra építő bohózatai sosem voltak a kedvenceink, valljuk, az idő múlása nem patinás régiséggé, inkább avítt limlommá tette őket. Hamvai Kornél átirata is csak szóhasználatában modernizálta a Kézről kézre című komédiát, amelyben nem történik más, mint, hogy egy mutatós szépasszony (Pikali Gerda) megcsalja a férjét (Hujber Ferenc) annak egy volt iskolatársával (Nagy Sándor), ám ez kiderül, válás, majd új házasság következik.

Persze az új házasságban is megjelennek a problémák, a szépasszony pedig új szerető után néz a félhülye ellenzéki vezér (Magyar Attila) személyében. Közben egy másik szálon, egy másik szépasszony (Balogh Anna) körül hasonló háromszög van kibontakozóban. Semelyik házasság nem jó úgy, ahogy van, de ami helyette van, az sem ígér többet.

Nem ellenezzük mi a tétnélküli bohóckodást a színpadon, de szeretnénk legalább nevetni egyszer. Ezt azonban jobbára csak kínunkban tehetjük meg. A kézről kézre nem több, mint bugyuta idétlenkedés, közhelyes társadalomkritikával, vastag porréteggel borítva.

A színészi alakítások jobbára értékelhetetlenek, a Szeszélyes Évszakok erőltetett bohóctréfáit idézik, de ezúttal nem tudjuk emiatt őket hibáztatni. Na jó, egy kicsit mégis. A vakok közt Nagy Sándor a félszemű, ő legalább valamelyest szórakoztató. Réthly Attilának nemrég kellemes találkozása volt egy francia vígjátékkal, ez most mondhatni kevésbé sikerült.

A Madáchban a Broadway-t idéző szuperprodukciók mellé becsúszott egy gyenge Feydeau. Reméljük, egyedi eset volt.