Hír Interjú Kritika Riport

2014. november 10. 17:47, iolé

Háború és pátosz a Nemzetiben

Helyenként szép és megható, de összességében pátoszba fulladó előadás Vidnyánszky Attila rendezése, az első világháborús történeteket mesélő Fekete ég – A fehér felhő a Nemzetiben.

20140925 Fekete eg haborus elohang NemzetiSzinhaz 02
Fotó: Karip Timi

„Mi az, hogy modern művészet?” – ezzel a felvetéssel, Jászai Mari 1916-os naplórészletével indul a Nemzeti Színház előadása. Vidnyánszky Attilának érezhetően fontos, hogy állást foglaljon ebben a kérdésben, s álláspontjának alátámasztására most a több mint száz éve fénykorát élt színésznő szavait találta meg. Jászai hosszan értekezik arról, hogy a színházat művészi szempontból - modern és klasszikus tagolás helyett - legfeljebb jó és rossz előadásokra lehet osztani, és a „verista” művészet, a naturális ábrázolásmód kizárólag visszatetszést válthat ki a nézőből. Ezt gondolja a színházról Vidnyánszky ma és itt.

Ennek a színház ars poeticai felütésnek – a keletkezés 1916-os dátumán kívül - semmi köze az I. világháború kitörésének századik évfordulójáról megemlékező előadáshoz. S ez jól szemlélteti a produkció legfőbb hibáját: a sokszor összefüggéstelen ötlethalmazt, amely számos látványos, szemet gyönyörködtető vagy megható pillanatával együtt sem több hangulatfestő összevisszaságnál. Ez nem jelentene feltétlenül problémát, hiszen Vidnyánszkynak deklaráltan az a célja, hogy a néző „megmerítkezhessen a háborús korban”, ezzel készítve elő a második felvonást, Molnár Ferenc 1916-ban bemutatott világháborús meséjét. A szép ötlet azonban elbukik a megvalósítás kuszaságán, s akkor még nem beszéltünk a helyenként rendkívül suta dramaturgiai megoldásokról (dramaturg: Verebes Ernő). A történelmi alakok megjelenítése egyébként is problematikus, nem sikerül kellőképpen árnyalni a figurákat, egysíkú, ügyetlen bábok; a sok vonatkozásban jól tudhatóan komoly kvalitásokkal megáldott Ferenc József és Tisza István olykor egészen nevetséges bohócokká válnak. A dramaturgiai munka komoly hibája, hogy nem tud meghatottság és könnyek nélkül beszélni a háború borzalmairól. Hiszen éppen elég lenne, ha a látottak hatására a nézők könnyeznének, nincs szükség annak didaktikus sulykolására, hogy lám-lám, itt halomra öltek szegény, kiváló, családos embereket, és milyen értelmetlen, ostoba, gonosz dolog a háború (persze valóban az, de ezt hadd mondja ki, vagy még inkább érezze a néző).

Nehézséget jelent még, hogy nem először bizonyosodott be a Nemzeti Színház színpadán (János vitéz), hogy a kaposvári színi növedékek többsége egyszerűen nem elég felkészült ahhoz, hogy egy ilyen nagyszínpadi előadást elvigyen a vállán. Egy-két jól sikerült párbeszéd-foszlány, izgalmas tekintet, szép gesztus villan ki a tömegből, azonban az előadás egészét tekintve ez kevés.

20140925 Fekete eg haborus elohang NemzetiSzinhaz 08
Fotó: Karip Timi

Az első részben sorjáznak a korabeli naplórészletek (Jászai Mari mellett a háború sebesültjeinek ápolására, segítésére rengeteg pénzt és energiát fordító Fedák Sári feljegyzéseiből), katonadalok, levéltöredékek, visszaemlékezések, veszteségi listák, számok, dátumok. Az előadás sok helyütt remekül világít rá a kezdetben háborús lázban égő, lelkes küzdeni akarással harcba induló, az igazukban kétely nélkül bízó fiatalok csüggedésére, a széthulló családok, otthon hagyott özvegyek reménytelenségére, ám ezeket csak röpke pillanatokra sikerül átélhetővé tenni. Szép jelenet például az itthon maradt asszonyok és a fronton harcoló férfiak levelezésének földhözragadt hétköznapisága, amely a borzalmak közepette is a gyerek tanulmányi eredményét firtatja, és komoly apai feddést helyez kilátásba valami kölykös csínytevés miatt.

Vidnyánszy Attila és csapata egyébként számos rendkívül érdekes történelmi adatot, szinte elfeledett szónoklatot, rendeletet gyűjtött össze – ezek újra felfedezése kétségtelen erénye a produkciónak. Bár túlságosan hosszúra nyúlt, de érdekes jelenet a harcterek környékén dolgozó kurtizánokra vonatkozó minden részletre kiterjedő előíráshalmaz, amely pontosan meghatározza, hogy egy nap hány klienst kell az első-, másod-, és harmadosztályba sorolt prostituáltaknak („lövészárok lotyóknak”) kiszolgálniuk, és milyen beosztású katonára mennyi idő jut.

Az első rész háborús víziójának erőssége – miként azt Vidnyánszkynál már megszokhattuk – a látvány. Gyönyörűen fogalmazza képekbe a háború borzalmait, ám a jelképrendszer minden eleme ismerős, a motívumok, jelzések jelentős része korábbi rendezéseiből köszön vissza.

Az előadás a Nemzeti közismerten rendkívüli adottságokkal rendelkező színpadi eszköztárának jelentős részét felvonultatja, az átlyuggatott, mocskos falak első- és hátsó szakaszra tagolják a teret, a harcmezők lövészárkai egy kiemelkedő belső színpadon, illetve annak lábánál kaptak helyet. Olekszandr Bilozub díszletét az egyszerű színek, a fehér, fekete valamint a szürke és barna árnyalatai jellemzik, a jelmezek viszont egyszerűségükben többnyire jellegtelenek.

20140925 Fekete eg haborus elohang NemzetiSzinhaz 11
Fotó: Karip Timi

Nagy-Kálózy Eszter hol Jászai Mariként, hol pedig Fedák Sárit megszemélyesítve ad keretet az egyébként összefolyó történeteknek. Alakítása azonban nem fest teljes figurát – nem is teheti – hiszen egyik szerepéből lép a másikba, becsülettel tolmácsolva a feljegyzéseket.

Mécs Károly Ferenc József szerepében arra kényszerül, hogy a jól sikerült maszk jóvoltából emlékeztessen a világháborút „jól megfontoltan, jól meggondoltan” kirobbantó uralkodóra, mellette Rubold Ödön Tisza Istvánként lép színre, dramaturgiai szerepük azonban átgondolatlan, s sokszor inkább zavaró, mintsem a megértést-átélést segítő, így számukra színészként is szűkös lehetőség jut, azzal viszont becsülettel élnek. (Mécs Károly orgánuma, tiszta, szép beszéde különösen kitűnik a Nemzeti egyébként problémás akusztikai terében.)

Béres Ilona hol az uralkodó környezetében, hol a tábori bordély madame-jaként tűnik fel, a rá bízott feladatokat szépen, hitelesen elvégzi.

A második rész Molnár Ferenc 1916-ban bemutatott – és azóta sosem játszott – szentimentális meséje, amelyről Kosztolányi Dezső a bemutató után a Világ című napilapban így írt: „vérző, eleven seb közepébe van festve – aranyfestékkel – egy háromszög: íme ez Molnár Ferenc alkalmi darabja (…). A kritika szóvá teszi ugyanakkor, hogy „az író az igazi kérdéseket csak pedzi”, bár rögtön fel is menti Molnárt azzal, hogy hangsúlyozza: „még benne gázolunk a háborúban”, így a személyes gyásszal, fájdalommal teli közegben tán nehéz is lett volna másként, az érintettséget félretéve a témához nyúlni. Kosztolányi leírása is pontosan szemlélteti, hogy a mű később miért nem került színpadra. Egy csodákkal teli történet a fehér felhőkbe, apjukhoz tartó háborús árvákról, akik – egy angyal segédletével – eljutnak az égbe, és huszár apjukra, mint megdicsőült hősökre tekintve röpke időre egyesülhetnek a csonka családok. Szép mese, de semmiképpen nem világmegváltó dráma, Vidnyánszky interpretálásában mégis túlzó pátosszal kerül színre a szentimentális elemeket egyébként sem nélkülöző történet. Nehéz megítélni, hogy ha igyekezett volna a maga egyszerűségében előadni, akkor hatásosabb lett volna-e. Így bizton állíthatjuk: a szándék félresiklott.

20140925 Fekete eg haborus elohang NemzetiSzinhaz 07
Fotó: Karip Timi

A színészeknek itt több lehetőség adódik: Söptei Andrea fiatal, reményvesztett özvegye őszinte együttérzést kelt bennünk, és ugyancsak kitűnő Béres Ilona falusi asszonya, a sorsába már bölcsen beletörődött özvegy figurája.

Kosztolányi beszámolója szerint „Molnár Ferencnek forró sikere volt háborús darabjával, mely egykor majd a történelmi emlékek közé kerül. És az utókor talán ezt írja róla: Nem bolygatta fel kora nagy kérdéseit, gyógyszert sem adott, csak zsongítószert a görcsre, csitító morfiumot a fájdalomra akkor, mikor mindenki szenvedett.”

Kérdés, hogy száz évvel később – a szép és nemes gesztuson túl -, van-e értelme egy történelmi tablót színpadra állítani.

nemzeti vidnyanszky

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr216879519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása