Állva tapsolt a Nemzeti Színház közönsége tegnap este a 80 éves Törőcsik Marinak, aki ismét bebizonyította: nem csak csodás színésznő, hanem elragadó ember is.
A csúcsok csúcsán vagyok, most már kipróbálnám a mélységet is, ezért búvárkodni kezdek – mondja a vele készült, színpad fölé vetített interjúban Törőcsik Mari, és Jordán Tamás kérdésére azt is hozzáteszi: engem legjobban a nagy sziklahalak érdekelnek. Majd hosszú értekezésbe kezd arról, hogy mi különbözteti meg a nagy sziklahalakat a kis sziklahalaktól. Törőcsik Mari magyar hangja: Martin Márta. Állítólag úgy készült az interjú, hogy Jordán azt mondta Törőcsiknek: beszéljen akármiről, úgyis átírják. És lett belőle egy zseniálisan zagyva, hihetetlenül szórakoztató játék. Ez látszott tegnap este a Nemzeti Színházban: Jordán tud és szeret játszani, kitűnő gálaműsort rendezett, ami pedig nehéz műfaj.
Nyolckezest játszott tegnap este Szakcsi Lakatos Béla, Selmeczi György, Jávori Fegya és Darvas Ferenc; hason fekve adott szerenádot Hirtling István; Stohl András és László Zsolt azon vitatkozott, hogy „Mari kit szeret jobban”, és a színpadon álló Bodrogi Gyula – akivel „csodás válásuk volt” - együtt énekelte a Nekem a Balaton a Riviérát az első sorba ültetett Törőcsikkel. „Ezért még számolunk!” – mondta a meglepetés-dalolás végeztével, ám látszott: őszintén élvezi az estét. Az első sor jobb szélén ült, hol kacagva, hol könnyeit törölgetve, meghatottan, vagy csak bekiabálta: „Jézusom!”, amikor meglátta a Nemzeti színpadát megtöltő színház- és filmrendezőket, akikkel élete során együtt dolgozott. Mindannyian egy-egy szál rózsával tették tiszteletüket, és ékesen bizonyították, amit Jordán Tamás félhangosan megjegyzett, hogy a rendezőket a legnehezebb rendezni.
Az este elején kicsit ránk tört az ijedtség, amikor Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere néhány papírlapot a kezében szorongatva a színpadra penderült, ám hamar kiderült: pontosan tudja, hogy itt az övé csak egy aprócska mellékszerep. Rögtön közölte: négy percet kapott, és úgy van vele, mint a legkisebb fiú a királylány előtt, hogy zavarában nem is tudja, mit mondjon. Majd hozzátette: „egy vagyok a közönség soraiból, a hódolók közül”. Bejelentette, hogy létrejön egy Törőcsik Mariról elnevezett ösztöndíj, amely két éven támogat egy-egy rászoruló színésznövendéket, „hogy újra jöhessenek Soós Imrék a vidéki Magyarországról”. A miniszter tényleg betartotta a négy percet, és ezzel a gála formális része véget is ért.
Kiderült: Jordán legnagyobb örömére maga Törőcsik Mari döntötte el, kiket szeretne hallani-látni a születésnapján, így a rendezőnek egyszerűbb dolga volt. Az este elején megidézték Törőcsik két éve elhunyt férjét, a filmrendező Maár Gyulát, aki egy korábbi interjúban – a színésznő súlyos betegsége után – arról beszélt, hogy muszáj, hogy ő távozzon előbb, mert Mari tud tovább élni nélküle is, ő viszont képtelen lenne erre. „Én nem félember lettem volna, hanem nulla” – fogalmazott, és akkor még nem tudhatta, hogy igaza lesz: Törőcsik nélküle marad.
Elsőként Tompos Kátya énekelt egy gyönyörű, orosz dalt, és kiderült: Törőcsik Alföldi Sirály-rendezésében hallotta a félig orosz származású Kátya gyönyörű, oroszul elmondott monológját, és ő maga kívánta az orosz dalt. A névrokon Törőcsik Franciska, aki Törőcsik Mari fiatalkori mását játssza Mészáros Márta új filmjében: vodkáról, kihajított, rakparton alvó szerelmesről és nem létező titkokról énekel Selmeczi György dalaiban. Majd megjelenik Kern András: „ne is jöjjön, ha nem a Lövölde teret énekli” – mondta állítólag Törőcsik, és Kern el akart jönni.
Ezután Jordán Tamás egy kitűnő stand up comedyt ad elő arról, hogy miként hívta meg tévedésből a tíz évvel ezelőtti gálára Szabadi Vilmos hegedűművész helyett Ragályi Elemér operatőrt, aki kétnapi töprengés után elvállata a „csinálj valamit öt percben a Marinak”-felkérést. Most viszont itt volt Szabadi Vilmos. Lázár Kati főiskolásként játszott az Amphitryonban Törőcsik mellett-mögött, a karban, s ezt idézi. Érdi Tamás zongoraművész a Törőcsik által előadott János vitéz hangoskönyvön nőtt fel: játszott ő is. Vásáry Tamást egy londoni plakáton látta először Törőcsik, azóta sokszor hallotta élőben is, ő tegnap Debussyvel köszöntötte a születésnapos színésznőt. Énekelt Zorán, majd Oláh Ibolya, aki a dal végeztével hasra vetette magát a színpad elején, és azt kérdezte az első sorban ülő Törőcsiktől: „Adsz egy puszit, Marika néni?”
Zseniális jelenet Stohl András és László Zsolt rövid közjátéka, amelyben arról vitáznak, hogy „Mari melyiküket szereti jobban”, és a Jordán Tamás által jegyzett jelenet elején megjegyzik: újra a Nemzeti színpadán állunk, és erről vitázunk? – hát igen, több mint két éve nem álltak itt. Mire túl vannak az arannyal hímzett I love Buci-s köntösön, és a Törőcsik által rájuk íratott Volvón, velemi házon (ez persze mind kamu), az ingüket széttépve mutatják meg az ünnepelt fotójával díszített pólójukat. Eszenyi Enikő A testőr színésznő-monológjával érkezett, Voith Ági pedig egy rövidke köszöntővel.
Román Sándor szórakozató marionett-bábos koreográfiája után pedig a Nemzeti Színház jelenlegi társulata, dolgozói köszöntik Törőcsiket egy népdallal, melynek végeztével a színpad közepére állított fotelhez kísérik, és ahelyett, hogy leülne, állva mond köszönetet. Jordánnak a rendezésért, Vidnyánszkynak a lehetőségért, és mindenki másnak a részvételért. Név szerint említi a hiányzó Nemzet Színészeit: Máthé Erzsit, Berek Katit, Psota Irént, Király Leventét, és hozzáteszi: hiányzott még Tarr Béla, Alföldi Róbert és Esterházy Péter. „Anyám azt mondta, hogy tíz éves koromig nem látott sírni, most meg mindenen elsírom magam….de azt hiszem, nagyon boldog vagyok.”
Friss a comment.com-on