Hunyadkürti György a motorja Bérczes László Vaknyugat-rendezésének, amelyet a Kaposvári Csíky Gergely Színházból hívtak meg a POSZT-ra. Az előadás jó volt, jó volt, de nem eléggé.

A magyarországi színpadokon gyakori vendégek az ír Martin McDonagh színdarabjai. A kripli, az Alhangya, A piszkavas (Leenane szépe) mellett a Vaknyugat is több hazai bemutatót is megért már, de határon túli társulatok is szívesen választanak McDonagh-tól. Az ír kisemberek pesszimizmusa, önpusztítása, mélyről jövő, mégis értelmetlen konfliktusai nekünk ugyanis gyakran a falusi Magyarországot idézik, akárcsak Egressy Zoltán Portugálja, vagy Pintér Béla több darabja. De Székely Csaba erdélyi Bányatrilógiájával is rokon vonásokat mutat.

A történet szerint két testvér, Valene (Hunyadkürti György) és Coleman (Kovács Lajos) évek óta élnek aktív és szoros gyűlölködésben. Mindent megtesznek, hogy keresztbe tegyenek a másiknak, hogy elrontsák egymás örömét. Gyűlölködésük különös módon közeli viszonyt épít közöttük. Apjuk temetése után a falu papja, Welsh atya (Rátóti Zoltán) megfogadja, hogy kibékíti a fivéreket, ám közben iszákossága és ingó istenhite miatt inkább a halált választja, a békítést pedig a Kicsilány (Mészáros Sára) által kézbesített búcsúlevélre bízza. A levél hatására a Valene és Coleman kísérletet tesznek a múlt feldolgozására, hogy új perspektíva nyíljon kapcsolatukban, bár mintha egyiküknek sem fűlne hozzá a foga. Az egymásnak meggyónt eltemetett gyerekcsínyek és felnőtt bűnök azonban csak rövid ideig kecsegtetnek a békülés ígéretével, a bomba robbanása nem maradhat el. McDonagh tragikomédiájában erős valláskritika fogalmazódik meg. A gyónás intézményét a bűn barátjának ábrázolja a mű, amely a legnagyobb aljasság elkövetése alól is gyors feloldozást ad, így emelve a tétet az egymás ellen elkövetett gaztettek hosszú sorában.

A Vaknyugat nem a legjobb darabja McDonagh-nak, és ennek következményeit a Bérczes László által rendezett kaposvári előadás is magán viseli. A hosszú első felvonás még hosszabbnak tűnik, sokáig tart a drámai helyzet felépítése, ehhez képest csak perceknek tűnik a kétségtelenül szórakoztató végkifejlet.

Az estét Hunyadkürti György elképesztő alakítása teszi emlékezetessé. Karaktere kidolgozottsága már-már képzőművészet. Partnere, Kovács Lajos zavarba ejtő hitelességgel ábrázolja az alkoholizmust, a tapsrend alatt is, szövegtudásának hiánya pedig kínos pillanatokat okoz egy rangosnak szánt fesztivál-bemutatón. Rátóti Zoltán és Mészáros Sára korrektül oldják meg feladatukat. Fontos szerep jut Cziegler Balázs színpadterének és jelmezeinek, amelyek éppúgy szolgálnak a pontos karakterábrázolás kellékeiként, mint a színészi eszközök.

A kaposvári hagyományok és az alkotók garantálják, hogy jó előadás szülessen, de csoda nem történik, a katartikus élmény ezúttal elmarad.

Fotó: Est.hu