Kulka János, Falusi Mariann, Stohl András, Schell Judit a színpadon: a Cabaret után a Chicagót is bemutatta a Centrál Színház. Bozsik Yvette semmit sem hagyott a véletlenre.

Vetítéssel indul a Chicago a Centrál Színház színpadán, Khell Zsolt díszlete óriási tévéképernyő, mely újabb és újabb készülékeket rejt. Nem a valóságot akarja megmutatni, hanem a látszatot, az illúziót, amit nekünk gyártanak, amire naponta szomjazunk.

Kander, Ebb és Fosse legendás vaudeville-musicalje a bűnözők elcelebesedéséről, a média manipulációiról, a romlottságról szól, Bozsiknál a szokásosnál is sűrűbben, direktebben kapjuk az arcunkba a társadalomkritikát. Baráthy György fordításában a szókimondó szövegek a szokásosnál is szókimondóbbak, helyenként trágárak. Szexualitás, perverzió, lélektelenség uralja Chicago városát, ahol a férjgyilkos feleségeknek bérelt helyük van a bulvárlapok címlapján, ahol a bűn nem feltétlenül jár bűnhődéssel, ahol egy jó ügyvéd és egy jó sztori elég ahhoz, hogy a rácsok mögül a hakniszínpadokra vezessen a hidegvérű asszonyok útja. Minden az összeköttetéseken, a jó pr-en, a kifogástalan story-tellingen múlik. Ismerős, nem igaz? Hogy egyébként embert ölni azért nem olyan finom dolog, az itt senkit sem érdekel. Percemberek, egészen pontosan percasszonyok vívnak hát meg egymással a csillogásért és csak mellesleg az életükért.

A két rivális gyilkosnő, a háziasszony Roxie Hart (Mórocz Adrienn) és az artista Velma Kelly (Schell Judit) úgy vetélkednek egymással, mint két színházi díva. A színésznők méltó partnerei egymásnak, énekben, táncban, színpadi játékban remekelnek együtt és külön-külön is. (A másik szereposztásban Jordán Adél remekel Velma szerepében és Ágoston Katalin apró termetéből jön ki akkora hang Roxie-ként, hogy hátrahőkölünk. A rend kedvéért a harmadik páros: Szilágyi Csenge és Tompos Kátya, de őket nem láttuk.) Roxie lepuffantott szeretőjéből csinál angyalszárnyú konferansziét Bozsik: Schmied Zoltán ki-be járkál a jelenetekből.

A sajtót az ujja köré csavaró sztárügyvéd, a cinikus és nárcisztikus Billy Flynn szerepében Kulka János fürdőzik extrém színű öltönyökben (jelmez: Berzsenyi Krisztina). Egyszerre testesíti meg a kifordult értékvilágot és szólal meg egyedüliként a józanság hangján. Működteti, de nem hiszi el ezt a rendszert. A sajtótájékoztató ragtime-nál sajnos bántóan túlénekli a kar, lenne mit javítani a hangosításon.

A korrupciótól mocskos világ katonája a börtönbeli privilégiumok osztója, Morton Mama. Falusi Mariann blues-os hangján jól szólnak a számai. Fontos fogaskerék a sztárügyvéd tenyeréből lakmározó sztárújságíró, Mary Sunshine is. A Chicago más előadásaiban gyakran alakítja férfi a riporternőt, Bozsiknál nincs nemcsere: Botos Éváé az álszent szenzációvadász karaktere: frusztrált aggszüzet hoz, akiben Billy Flynn közelsége oldja a feszültséget. Stohl András mer kevés lenni Roxie pipogya, megcsalt és kihasznált férje, Amos szerepében. Annyi alfahím után a lenyalt hajú kisember alakját is gond nélkül ölti magára. Elvégre színész.  (Van abban valami ironikus, hogy Stohl szerepet kapott ebben a darabban, hiszen neki is a Chicago-ban ábrázolthoz hasonló médiamanipuláció által csökkent a börtönbüntetése.) A ritmust a kiváló koreográfia adja meg, amely csak helyenként kölcsönöz Fosse eredetijéből. Az első felvonás végére mégis leül az előadás, és csak nehezen döccen tovább.

Bozsik Yvette saját társulatából Vati Tamás a bébis jelenetben egyenesen brillírozik, de az egész kar magas nívón teljesít: nincs látványos különbség táncoló színész és játszó táncos között. Bár a Chicago nem képes megismételni a Cabaret hibátlanságát, azért megtekintésre feltétlenül érdemes.