Miskin hercegről álmában lehúzzák a takarót. A POSZT első napján két kamaradarab mutatkozott be a pécsi közönség előtt. A Nemzeti Színház Ampyhtrionja valódi stúdióhelyszínen, a szombathelyi A félkegyelmű egy szokatlan döntés értelmében azonban a Pécsi Nemzeti Színház nagyszínpadán kapott helyet. Végig érezni, Jeles András verzióját Dosztojevszkj egyik legfontosabb regényéről, ledobja a hatalmas tér. A sok szereplő nem indokolja a nagy színpadot. Czukor Balázs alakítása zseniális maradt.

És még így is érezni, a szombathelyi előadás megérdemli a beválogatást. Jeles Miskin bőrbe bújva álmodta (szó szerint) színpadra a szövevényes történetet. A Pantheon-szerű és alig változó díszlet (Perovics Zoltán munkája) adja az álom színterét, benne két ponton beszűrődik a valóság (akárcsak az álmainkban): az egyik lyukon az égre, a másikon a tengerre látunk, ahol az előadás alatt végig a tenger zúgása relaxál minket is. Jól jön a megnyugtató hangeffekt, Jeles ugyanis hosszan altat minket, 4 óra 10 perc az alvásidő. A szövegkönyv parádés, tele vendégszövegekkel, egyéb Dosztojevszkij-írások szűrődnek be Miskin fején át az előadásba, Jeles pedig biztos filmes kézzel illeszti őket a színpadi verzióba. Egy regény színpadi adaptációjánál óhatatlanul elvesző részletek, néhol logikai kapcsok időnként hiányoznak, de visszaalszunk Miskinnel együtt.

Miskin herceg hosszas svájci gyógykezelés után, üres zsebbel érkezik haza Oroszországba. Idegi alapú epilepsziás rohamaiból hellyel-közzel felépült, s szeretne visszailleszkedni hazájába, ezzel együtt a társadalomba. Egy névrokon családban húzza meg magát, ahol túlzott jóságával hamar szálka lesz sokak szemében, ő pedig beleszeret egy kétes hírű nőbe, akire többen is vágyakoznak. Neki azonban lépéselőnye van: nem teljesen normális, ahogy a kitartott Nasztaszja sem (nem véletlen, hogy a szombathelyi plakáton nem is Miskin, hanem ő szerepel A félkegyelmű felirat alatt). A szerelmi háromszöggé letisztuló történetben végül nincs nyertes, Miskin fő riválisa, Rogozsin leszúrja a nőt, rá börtön, a hercegre újból gyógykezelés vár. Nincs megoldás, a jóság nem győz, hanem kezelésre szorul.

A félkegyelmű sikere mindig a Miskint játszó színészen áll vagy bukik. Czukor Balázs Miskinjét nehéz lesz elfelejteni. Amellett, hogy vállán viszi az előadást, Pécsett még nagyobb a feladata: egyedül kell kompenzálnia a nagyszínházi teret és bebizonyítania, a maratoni szombathelyi előadás az elmúlt évad legjobb produkciói közt van. Sikerül neki, és ennek egy kulcsa van: Czukor maga lett Miskin. Átlényegülve hozza a kissé defektesnek beállított, megnyilvánulásaiban azonban kristálytiszta árva herceget. Egy színházi találkozón az a jó, hogy a színészek a nézőkkel együtt élnek a városban, járnak az utcákon, isszák a kávét, ebédelnek vagy vesznek részt a szakmai programokon. Czukor Balázs napfényben is Miskin volt. Kicsit félrefordított fejjel, karikás-vöröses szemeivel, kényszeresen lelapított hajával, hórihorgas termetével, furcsán lelassult mozgásával másnap is eszünkbe juttatja alakítását.

Korrekt, de nem ilyen emlékezetes partnerei voltak az előadásban, akik közül kiemelkedik a vetélytárs Rogozsint alakító Horváth Ákos vagy a tábornokné szerepében Kiss Mari, akin nem fog az idő, apró mozdulatokkal dolgozza ki erős jelenlétét az előadásban, a többi nő fut utána. A Nasztaszja Filippovnát alakító Albert Zsófinak nem hisszük el, hogy megéri ennyi férfi rajongását. A többi, kisebb szerepben az öt éve alakult szombathelyi társulat színészei teszik a dolgukat, kevésbé intenzíven, viszont egyértelmű csapatmunkában. Az előadás másnapján tartott szakmai beszélgetésen egy színikritikus felvetette: akár hosszabb is lehetett volna az előadás. Ezt a véleményt nem osztjuk, Czukor Balázsnak viszont adunk egy erős jelölést a legjobb férfi főszereplő kategóriában.

Fotó: pontoldal.wordpress.com