Nem fél a férfiaktól, és reméli, képes lesz követni elődjét Ráckevei Anna, aki júliustól veszi át a Nemzeti élére távozó Vidnyánszky Attilától a Csokonai Színház vezetését. A POSZT-ra a Bolha a fülbe egyik szereplőjeként érkezett, és örül, hogy debreceni előadás is bemutatkozhat a fesztiválon.

Gondját viseli már a debreceni színészeknek? Milyen volt a reakciójuk a kinevezésére?

Nagy bizalommal, nagy szeretettel fogadta a társulat a döntést. Remélem, hogy a felém sugárzott pozitív érzéseket vissza tudom fordítani, és a társulat hasznára lesznek.

Korábban voltak direktori ambíciói?

Nem.

Most a helyzet, azaz Vidnyánszky Attila távozása hozta a lehetőséget?

Igen, de mindig hangsúlyozom, hogy nem egyedül, tandemben fogunk igazgatni Gemza Péter koreográfussal. Ő lesz az igazgató-helyettes, és azokat a feladatokat fogja levenni a vállamról, amelyekhez én kevésbé értek, így például a műszaki, szervezési dolgokat. Ezeket Péter nagyon konstruktívan, nagy energiával csinálja, és ez nekem nagyon nagy segítség.

Kevés női színigazgató van, nem tart attól, hogy nehéz dolga lesz?

Én nem félek a férfiaktól. Az egész életünk így telik el, hogy férfiak és nők együtt. Nem kell egymástól félni. Igyekszem minden helyzetben úgy élni az életemet, hogy embereket látok magam előtt és nem ijesztgetem magam olyan gondolatokkal, hogy nehéz lesz. Majd ha eljön a pillanat, foglalkozom vele.

Eljátszott a gondolattal, hogy mit fog mondani, ha - mondjuk - ki kell rúgnia valakit?

Szerencsére ilyen most nem lesz, inkább az ellenkezője, mert többen elmennek a társulatból és a helyükre felvehetünk új kollégákat. Hat kolléga megy el tőlünk, a helyükre négy színészt (Ágoston Péter, Székely Rozi, Varga Klára és Vaszkó Bence) szerződtettünk és négy kaposvári színészt hívunk gyakorlatra. Nem gondolkodom azon, mit teszek, ha majd el kell bocsátanom valakit, de biztos nem lesz nehezebb, mintha férfi lennék. Meg kell tanulnom mostantól kettéválasztani Ráckevei Anna színésznőt és Ráckevei Anna igazgatót.

Mercs Jánossal a Bolha a fülbe egyik jelenetében.

Pályázatában sokat utalt elődjére, Vidnyánszky Attilára, az ő munkásságára. Mégis mi az ön elképzelése a színházról?

Én csak remélni tudom, hogy követhetem őt, mert az a formátum, az a lendület, az a szakmai kapcsolatrendszer, amely őt jellemzi, azzal én egyáltalán nem rendelkezem. Más alapokról indulunk. Péter kollégám az, akinek nagyobb kitekintése van a nemzetközi színházi szakmára, én itthon mozgok talán otthonosabban. Ezt a két előnyt próbáljuk egyesíteni. Az első év mindenképp a tapogatózás, az ismerkedés évada lesz a vezetői feladatokkal. És az, hogy fölvegyük a kapcsolatot a várossal, elkezdjünk kommunikálni az emberekkel az előadásokon kívül is.

Ha nem önt választják debreceni direktornak, a Nemzeti Színházba szerződött volna. Nem bánja, hogy azt kihagyja?

Gyakorlati tapasztalatom van már róla elég, mert most szerződtem volna negyedszer a Nemzeti Színházba. Szakmailag nekem most sokkal nagyobb kihívás az igazgatás.

A Bolha a fülbe előadással szerepelnek itt. Nem titkoljuk, nekünk nem tetszett. A darabválasztás és a feldolgozás sem. Ez volt a legjobb debreceni előadás az évadban ön szerint?

Miért kérdezi ezt tőlem? A válogatókat kérdezze! Én örülök neki, hogy beválogattak egy debreceni előadást, nem kérdezem, hogy miért. Valószínűleg tetszett nekik, s úgy gondolták, hogy itt a helye. Nem kérdeztem meg őket sem, hogy miért nem mást válogattak be, ez nem az én dolgom.

 Fotók: Csokonai Színház