A nyár legmelegebb estéjén ismét színházba szólított minket a kötelesség. Nem nagyon tudtunk elképzelni semmit, amiért érdemes három órát eltölteni saját izzadságunkban. De a Szerencsés flótásért mégis megérte.

Németh Juci és a táncosok (A háttérben Szilágyi Katalin)

A szerencsés flótás nem tartozik Fényes Szabolcs gyakran játszott operettjei közé, Vajdai Vilmos mégis látott fantáziát benne. Jól látta. A kortárs operettnek marketingelt zenés darabnak inkább a feldolgozása kortárs, de az nagyon. A FÜGE, a HOPPart, a TÁP Színház és a Budapest Bár együttműködéséből tavaly született előadás, idén részben új szereposztással tért vissza a Városmajorba. Jól tette, hogy visszatért.

Noha a magyar operett legendává vált darabjai a második világháború előtt keletkeztek, a műfaj nem múlt ki a kommunizmus évei alatt sem, Magyarországon és életben maradt képviselői közül többen az új rendszerben is alkottak, ekkor született Eisemann Bástyasétány 77-e, Fényes Szabolcs pedig szinte végigkomponálta a XX. századot. A Szerencsés flótás egy fodrászkollektíva szerelmi életébe ad betekintést: Péter (Molnár Gusztáv) szíve Ilonkáért (Kiss Diána Magdolna) dobog, míg Karcsi (Janklovics Péter) Blankáról (Szilágyi Katalin) szövi romantikus álmait. Ám mindketten féltékenyek Detrére, a nagyviláginak tűnő sármőrre (Tasnádi Bence). A konfliktust azonban nem elsősorban ez szüli, hanem Péter 100 000 forintos (!) lottónyereménye. Utóbbi gyanút ébreszt ugyanis a főhősben azzal kapcsolatban, hogy szerelme vajon nem hirtelen gazdagsága okán kezdte-e viszonozni gyengéd érzéseit. A gyanú nem hagyja nyugodni, egészen pontosan Kollár-Klemencz László, aki magát a gyanút alakítja. Szerephez jut még a fodrászat üzletvezetőjeként Ujlaki Dénes, a Csalogány étterem dizőzeként Németh Juci; Jankovics Péter ideges vendéget hoz, Fekete Ádám pedig cilinderes konferansziéként idézi a műfaj polgári hagyományait. Mindehhez Farkas Róbert és a Budapest Bár zenekara húzza a talpalávalót.

A Szerencsés flótás tehát a szocialista embertípus és a munkával megkereshetetlen mennyiségű pénz veszélyes találkozását mutatja be, ám a barátság, a szerelem és a „kartársiasság” győzedelmeskedik, a gyanú eloszlik, a szerelmesek egymáséi lesznek, ahogy az operettekben általában.

Vajdai Vilmos őrületben, ötletekben, gegekben végtelenül gazdag groteszk rendezése teszi a Szerencsétlen flótást a nyár egyik legjobb előadásává, és persze a swingesítésre eleve alkalmas Fényes-muzsika, Farkas Róberték virtuóz interpretációjában.

Vajdai mesterien kalandozik a műfajok között, a pesti kabarétól, a klasszikus operettjátszáson át az abszurd színházig. Közben idéz innen és onnan, hol Monty Python repülő cirkuszára asszociálunk, hol a Picasso kalandjaiból kölcsönzött jelenetre bukkanunk, és ez a szerteágazó összevisszaság mégis koherens egységet teremt.

Fekete Ádám (Konferanszié)

Farkas Róbert és a zenekar pedig ugyanezt varázsolja oda a zenével, amely egészen az elektronikus műfajokig is elszalad, de mindig visszatalál, pontosan érezve az arányokat; ritkán játszott dalokból is slágert varázsol. Horgas Péter díszlete mókás jelzésekkel teli, kétdimenziós tárgyrajzokat illeszt a videó-falak közé (Taskovics Éva és Balogh Balázs remek mozgóképeivel), high techben hozza a szocreált. Bujdosó Nóra jelmezeiben a korhűség és a képeskönyvszerű ábrázolás találkozik. Minden egyben van, még a hajak, a sminkek is. Ránk kacsintanak a hatvanas évek, mi pedig visszakacsintunk rájuk.

Ritkán látni ilyen egységesen nívós színészi játékot, senki nem lóg ki a sorból. Fekete Ádám konferansziéja keretbe helyezi a távolságtartást és biztosítja a kapcsolattartást a nézővel; poénérzéke a legjobbakat idézi. Molnár Gusztáv karakterében is kiváló választás a szerencséssé váló peches ember szerepére, énekben, táncban is otthon van. Kiss Diána Magdolna Ilonkája jólelkű és naiv, csupa báj, csupa hang. Szilágyi Katalin Blankája inkább vagány. Janklovics Péter Karcsija kedvesen szórakoztató. Jankovics Péter (ő „l” nélkül írja és egy másik ember) az ideges vendég szerepében briliáns, akárcsak Tasnádi Bence mint Detre. Ujlaki Dénes (Ede) a feleségével folytatott telefonbeszélgetéseivel ajándékoz meg fergeteges pillanatokkal. Kollár-Klemencz László és Németh Juci ezúttal nem csak a hangjával bűvöl. De azzal is.

Vajdai színházában gyakori humorelem a többszöri ismétlés – számunkra kevésbé az, de ennyit elnézünk egy ilyen tehetségben gazdag előadásnak. Ebben a szereposztásban, vagy egy újabban, mi jövőre is megnéznénk.