Önkéntelenül is röhögtünk a Mezítláb a parkban tihanyi előadásán. Az alkotók sem akartak többet.

Évekig néztem a rokonok arcát, ahogy negyedik emeleti lakásunkba beesnek, majd percekig nem tudnak megszólalni, legfeljebb vízért könyörögnek, majd azt firtatják, miért nincs lift a házban, ha a helye megvan. Mindig a Mezítláb a parkban jutott eszembe, akkoriban láttam DVD-n a filmet is (a főszerepben Jane Fonda és Robert Redford). Akkor és azóta is úgy érzem, színpadon jobban ülnek Neil Simon poénjai. Mintha az élményhez kellene az is, hogy veled röhög az egész sor.

A Körúti Színház egy állandó játszóhely nélküli magánszínház, s mint ilyen, jól utaztatható és jól eladható előadásokat, zömében vígjátékokat állít színpadra. Tíz évvel ezelőtt a Mezítláb a parkban volt az első előadásuk, azóta is járják vele az országot. A díszlet miatt nem kell aggódniuk (a darab szerint egy lepukkant tetőtéri lakásban vagyunk); kevés a szereplő: ideális utazó előadás. Sok jóra nem számítottunk mi sem a Tihanyi Szabadtéri Játékokon, s bár utólag sem rohanunk a társulat következő előadására jegyet venni, fejet hajtunk az ilyetén komolyan vett vígjáték előtt. Főleg egy kellemes nyár végi estén a Balaton mellett.

Pikali Gerda és Kautzky Armand játsszák a fiatal friss házasokat, akik jobb híján egy ötödik emeleti ócska garzont bérelnek ki új életük kezdetén. A magasság leküzdése jó pár jelenetnek megadja a felütést, majd ripsz-ropsz kialakul a fő konfliktus: válságba kerül a hatnapos házasság. Pikali Gerda Corie szerepében harsányan kezd, mi meg folyamatosan bocsátjuk meg neki ezt. Ő a motorja az előadásnak, irigylésre méltó energiával tolja maga előtt a többieket. Lassan derül ki, nem csak a lelkesedés hajtja, jó a komikai vénája is. Kautzky Armand kiöregedett Paul szerepéből. Tíz éve játssza a fiatal házast, mondjuk ez a tapasztalat meg is menti. Ha rajta múlik, pontosan ül minden poén, akkor nevet a közönség, amikor ő akarja; de nehéz elhinnünk, hogy ő és Corie egy párt alkotnak.

Koncz Gábor (Victor Velasco) játssza a buja, kissé őrült szomszédot, aki – ahogy egyébként minden nőre – kiveti a hálóját Corie anyjára. Színpadra lépésével megvolt az esélye, hogy kabaréba hajlik az este, de jócskán meghúzott szövege miatt ez szerencsére elmaradt. Frajt Edit (Mrs. Banks) kiskosztümös anyósból válik kimonós szeretővé, s bár hanghordozása miatt nem azonnal, de néhány perc elteltével már sutyorgott a közönség: „Mágenheimné az, a Szomszédokból”. Játéka nem átütő, de nem is kínos. Lipták Péternek (Telefonszerelő) két rövid jelenet jut, de így is remek. A társulat feszesen működteti az előadást, szórják a poénokat, talán csak az este közepén van húsz perc, amit kihúztunk volna.

Galambos Zoltán, a teátrum alapítója jegyzi rendezőként az előadást. Bár különösebb üzenetet, átadásra szánt bölcseletet nem éreztünk; az, hogy hagyta nevettetni színészeit, erre az estére elégnek bizonyult.