Komolyan veszi a fiatalokat Németh Ákos ifjúsági színháza. Emlékezzünk rá!

Egy szuterén színházhelységben, a Kolibri Pincében rendezett a színlap szerint ifjúsági darabot Németh Ákos. Jelképes a helyválasztás is, mi nézők is összevagyunk zárva a problémával, nem térhetünk ki előle, ahogy az alkotók se tették: felnőtteket láttak maguk előtt, amikor színpadra állították a kortárs belga szerző, Jan Sobrie Emlékezz rám! című darabját, s felnőttként kezelték a célcsoportnak szánt tinédzsereket is.

Fotó: Mózsi Gábor
Képeinkért kattintson!

Mira, a „botlábú” 16 éves. Fogyatékossága megkeseríti az életét. Kevésbé a járását, mintsem önértékelését. Osztálytársai, élükön a szépfiú Cédric-kel, folyton heccelik; mi több, durván bántalmazzák, olykor a teljes megszégyenítés határáig. Mira egyetlen támasza a naplója, amelyben elsírja mindennapi bánatát. Látszólag tanára is mellette áll, valójában csak azt tanácsolja, aki más, annak többet kell tennie társai elfogadásáért. Egy nap Cédric és barátai minden addiginál durvább akcióra készülnek, Mira csak öngyilkosságával tud a helyzetből kimenekülni. Cédric belátja, most túlment egy határon, de nem Mirát, magát sajnálja inkább.

A tragédia felforgatja a szereplők életét.

Mira életben marad, de nem emlékszik semmire, így a baleset előtti Mirára sem. Az új Mira nyitott a társakra, nem neheztel, maga is boldogabb lény; s ezzel még nagyobb terhet tesz osztálytársai válára.

Tézisdráma – lehetne mondani a darabra, de ennek a feladatnak oly’ hitelesen tesz eleget, hogy hamar felfogjuk: nem a téma, az emberi sorsok vannak itt terítéken.

Alexics Rita játssza a Mirát. Alakítása megindítóan hozza a baleset előtti Mirát, a vadóc, a világgal, a sorssal viaskodó tinilányt, akinek nincs hova fordulnia, s látszólag megadóan megy bele a bántalmazásokba. Hangja, ahogy a lába is, erőtlen. Az emlékei nélküli Mira szabadabb, gyermekibb. A pillanat, amikor naplójából rájön a vele történtekre, a zsigeri felháborodása az előadás csúcspontja.

Fotó: Mózsi Gábor

Fehér Dániel Cedricje jól működik; az egyszerűbb, gonoszkodós jelenetek mellett meg tudja mutatni a fiú érző, igaz, igencsak önzően érző oldalát is. Kőszegi Mária plasztikusan jeleníti meg az osztály bomba nője figurát; Szanitter Dávid és Mészáros Tamás mindketten magabiztosan hozzák kettős figuráikat: egy jót, egy rosszat játszanak – ez a valószínűleg pedagógiai fogás remekül működik.

Németh Ákos, aki maga is drámaíró, alázattal fogott belga kollégája darabjához. Biztos kézzel formálta mondandójához és színészeihez a szöveget, találékonyan használta a piciny teret (díszlet-jelmez: Matyi Ágota), a játszókat pedig mesterien instruálta. Kamaszok, ilyen előadásokból tanuljátok az elfogadást!