Minden feleség félrelép. A Karinthy Színház vígjátéka három felvonásban igazolja ezt, szórakoztatóan.

Csere László, Miller Zoltán, Szacsvay László

Vaszary Gábor vígjátékának alapvetése, hogy kétféle férj létezik: az egyik, akit megcsal a felesége; a másik pedig, aki még nem tud róla. A Klotild néni története szerint egy este furcsa figura állít be egy házaspár addig békés otthonába, és szinte magától értetődően kéri, majd követei, hogy néhány órára „kibérelhesse” az egyik ablakot. Az indok egyszerű: a szemközti ház első emeletének kék függönyös lakásában nemsokára megcsalja a felesége, ő pedig innen lesné meg a hűtlen asszonyt. Szacsvay László Leskovics szerepében annyira esetlen, tétova és szánalomra méltó, hogy én azonnal úgy gondoltam volna: mit nekünk az az ablak, csak tessék. A házigazda (Miller Zoltán) azonban kihajítja, s a többször visszafurakodó akaratos öregúrról hamarosan kiderül, hogy nem adja fel könnyen. Szipog és mesél. Sorolja a tipikus tüneteket: milyen az (vagyis inkább milyen volt a vezetékes telefonok korában), ha egy asszony félrelép. Félrekapcsolt hívások, ha a férj veszi fel, leteszik, ha a következő csörgésre a feleség siet a telefonhoz, azonnal megbeszél egy találkozót az állítólagos szabójával. Az asszony egyszer csak ékszereket talál, és ráadásul a szeretett nagynéni (igen, ő Klotild néni) is beteg lesz, hetente többször kell látogatni.

Pápai Erika

Nem fognak meglepődni: a másodszorra is kihajított Leskovics távozása után a feleség (Pápai Erika) nyomban hasonló tüneteket produkál. A férj megdöbben, s kétségbeesett gyanújával a legjobb barátjához (Csere László) fordul ; mi már tudjuk, rosszul teszi, hisz’ ő az a bizonyos harmadik. A férj és a szerető együtt kezd nyomozásba a jól értesült Leskovics és a szerető után, ezt követően pedig mulatságos és kétségbeejtő helyzetek sorát élik végig, míg eljutnak az elmaradhatatlan összeborulásig, és helyreáll a polgári világ rendje.

Természetesen közben akad itt még számos kalamajka: a kétségbeesett férj égre-földre kutatja a kihajított Leskovicsot, aki azt állította, tudja, kivel csalja őt meg a felesége. Berontanak a kék függönyös lakásba, odahívják a tilosban járó asszony férjét, hogy megmagyarázzák: a nő nem is lépett félre. Persze kiderül: nem a várt Leskovics a férj, hanem egy mogorva, nagydarab pacák, akiben eladdig fel sem merült a gyanú, amelyet most nagy gonddal „altatgatnak”.

És elengedhetetlen, hogy legyen a történetben egy lusta, ámde rendkívül kacagtató helyzeteket produkáló cseléd, Egri Kati különösen szórakoztató, karakteres előadásában.

Szacsvay László és Egri Kati

Karinthy Márton rendezése pontos, jó ritmusban pörög, ám helyenként megakasztják az áloperás, énekes betétek, amelyektől szívesen eltekintettünk volna. Értem én, hogy a főbb szerepeket alakító színészek mind a zenés műfajból érkeztek, vagy legalábbis jócskán van tapasztalatuk ezen a téren; mégis bántóan modoros, amikor például a dohányzóasztallal körbeforogva opera-részletek adnak elő.

Sajnos a színészek némelyikével is ez a helyzet. Miller Zoltán először szinte önhitten magabiztos, majd összeomló férje nem elég meggyőző. Pápai Erika felesége kedves, bájos, de helyenként ismerős panelekből dolgozik. Csere László a barát-szerető szerepében ügyes, magabiztos bajkeverő, minden galibára van egy megoldási javaslata.

Bozó Andrea hiteles, szelíd a félrelépésben még járatlan feleség szerepében. Marton Róbert rettegő, nyámnyila sármőr, aki inkább az ágy alá bújik, semmint vállalja a felelősséget a még csak nem is realizálódott légyottért. Mihályi Győző betoppanó férje pedig egy egyszerű (mondhatni egysíkú), vígjátéki karakter jó megformálása.

Felbukkan még a kék függönyös lakásban egy fiatal pár: a lány a szabályt erősítő kivétel, nem csalfa légyottra jött, egyszerűen csak olyasvalakit szeret, akit nem lenne szabad. Eke Angéla helyes akarnok a szerencsétlen párjáért aggódó gazdag kislány szerepében, Szűcs Péter Pál pedig az ő esetlen, engedelmes „nyuszikája”, borítékolhatóan hamarosan a főszereplő férjhez hasonló sorsa jut. Németh Gábor apaként kellően határozott és erélyes, ha arról van szó, hogy a kompromittált lányt a férfira sózza.

Nem állítom, hogy Vaszary bohózata bármiben is újat mutatna, vagy mutatott volna jó néhány évtizeddel ezelőtt, amikor megszületett. Az ismert vígjátéki alaphelyzeteket, karaktereket variálja, a végeredmény ezzel együtt is egy szórakoztató, mulatságos darab. És most a Karinthyban egy szórakoztató, mulatságos előadás.

Bár a rossz hír még hátravan: Klotild néniről kiderül, hogy két hete halott, így ezentúl jobb alibit kell találniuk.

Fotó: Karinthy Színház