Egy egyszerű szerelmi háromszög, amelyben a szerelmesek útját az Ördög egyengeti. A Karinthy Színház előadását Balikó Tamás kitűnő alakítása miatt érdemes megnézni.

„Kezdődik” – mondja hisztiző szeretőjének, állandó modelljének a darab kezdetén a festő, aki már szabadulna az unalmassá vált románcból. Ám a Karinthy Színház előadása valójában akkor kezdődik, amikor az Ördög Balikó Tamás képében megjelenik a színen. Onnantól viszont remek.

Molnár Ferenc vígjátékának főszereplője Dr. Kovácsként mutatkozik be, mindenkiről mindent tud, és folyton a legkínosabb és legfélreérthetőbb helyzetekben bukkan fel. Azokat viszont sikerül olyan bravúrosan tovább bonyolítania, hogy alig hiszünk a szemünknek. A manipuláció mestere. Egy-egy elejtett megjegyzés a megfelelő helyen, a megfelelő időben, és máris minden az elképzelései szerint alakul. Igazi Mephisto, Lucifer vagy ha úgy tetszik, az ördög.

János, a fiatal, népszerű festő (Szabó P. Szilveszter) barátja feleségéről készítene portrét, amikor a festéshez vetkőző, félmeztelen Jolánra (Gubás Gabi) ráront valaki. Azt mondja, régóta vár, a karosszékben szunyókált; a házigazdához pedig sokéves ismeretség fűzi. Hamar kiderül: egy korábbi mámoros szerencsejátékkal töltött éjszakán volt János társa, és segítette ki őt  szerencsét hozó zsetonokkal. A zavart nő és a festő hirtelen magyarázkodásba kezd, mire a Dr. Kovács néven bemutatkozó férfi (Balikó Tamás) meghívatja magát a nő és a férje aznap estére szervezett estélyére. Kétértelmű célzásokat ejt el arra nézvést, hogy mi történhetne, ha  felhívná az asszony férjének figyelmét az általa látott félreérthető körülményekre. Zsarol, tanácsokat oszt és szinte mindenkit magába bolondít. Addig tüzeli a valaha szerelmes fiatalokat: Jánost és Jolánt, mígnem azok egymás karjába borulnak.

Balikó Tamás rendezése egyszerű, pontos, megtartja a darab eredeti miliőjét. Legfőbb érdeme azonban az, hogy ő maga remek alakítást nyújt Dr. Kovács (az Ördög – ahogy tetszik) szerepében. XX. századi Luciferként praktikáival nem a szenvedés útját tárja az emberpár elé, hanem a cinikus és bölcs szellemességgel a felszabadult szenvedély boldogságát.

Gubás Gabi Jolán szerepében eleinte halvány, de a második-harmadik felvonásban magára talál. Szabó P. Szilveszter kiváló a korábbi modelljével szenvtelenül elbánó festő szerepében, azonban a kétségbeesett szerelmes derűjét bizonygató jelenetben elveti a sulykot. A megunt szerelmes modell, Balázs Andrea bájosan esetlen, s igazán sajnálatra méltó az egyoldalú rajongásáért. Balázsovits Editnek a kiszemelt feleségnek jól áll a flegmaság, és a megszelídült, házasságra áhítozó lány karaktere is. Schlanger András szimpatikus és szánalmat keltő a soha nem szeretett férj szerepében, Honti György komornyikja pedig minden helyzetben higgadt, rezzenéstelen.

A díszlet igazi elegáns polgári környezetet idéz. A jómódú piktor műtermében a bordó bársonyfüggönyök, a kandalló előtti karosszék, a csillárok ügyes elrendezése Horesnyi Balázs tehetségét dicséri, akárcsak a jól kihasználható játéktér, amelyet a viszonylag kicsiny színpadra tervezett.

Pilinyi Márta gyönyörű jelmezei külön elismerést érdemelnek.

János és az elcsábított asszony lázas egymásra találásával az Ördög munkája itt véget ért. Voilá! – mondja, s távozóban feltett monoklijával immár maga az író tűnik el a színfalak mögött.

 Fotók: Karinthy Színház (Nagy Dániel)