Hír Interjú Kritika Riport

2013. november 27. 15:39, exruhatáros

Egy bántalmazott nő titkai

Három évvel a bemutató után, túl a századik előadáson néztük meg a Pesti Színház Mikve című darabját.

TSD 2660
Fotó: Kováts Dániel
 

Hadar Galron kortárs izraeli drámaíró műve egy zárt, kívülről nehezen megközelíthető közösségbe visz minket, az ortodox zsidó nők rituális fürdőjébe, a mikvébe. Ez az a hely, ahol a férjes asszonyok havonta egyszer, menzeszük után megmerítkeznek, hogy tisztán egyesülhessenek a férjükkel. Szabályokkal szigorúan körülbástyázott élet ez, ahol a Tóra parancsolatai és a rabbi tanításai vitathatatlanok és cáfolhatatlanok. A válás szégyen, nőnek szülni kötelesség, az asszony köténye mindent eltakar. A fürdő sajátos világ: egyszerre kötődik a valláshoz és a szexualitáshoz, a szent tanításoknak éppúgy helye van itt, mint az öltözői pletykáknak, itt lekerülnek a térdet illedelmesen takaró ruhák és a parókák. Nyolc nő fut össze rendszeresen a mikvében. Mindnek megvannak a kis titkai és hazugságai. Az évszázadok óta egyformán folydogáló időt Shira, az új mikve-munkatárs érkezése kavarja fel. Máshonnan való, a szülei elváltak, furcsa pletykák keringenek róla. Shira nem veti alá magát szolgaian sem a törvénynek, sem a közösség szabályainak. Lázad, kiáll másokért, az áldozatok védelmére kel, segít eszkalálni az elfojtott konfliktusokat. A darab leghálásabb szerepét Eszenyi Enikő, a színház igazgatója játssza. De itt minden szerep hálás és mind a nyolc színésznő nagyszerű.

TSD 2600
Fotó: Kováts Dániel
 

Pap Vera Shoshanája a szabályok kérges tenyerű őre, ő a mikvefelügyelő. Bigott törvénytisztelete mögött lassan felsejlik a privát tragédiája, az ő életét is megnyomorította a vaskalapos erkölcs, s cserébe ő nyomorít meg másokat. Börcsök Enikő Esti szerepében naiv, férjével ágyba bújni mindig kész szülőgépet alakít, nem kérdőjelezi meg a szabályokat, ám néha felsejlik arcán a riadalom, hogy a világ talán mégse olyan, mint ahogy anyukája mondta neki. Igó Éva Hindije tartással bíró, idősödő úriasszony, méltósággal játssza a dámát, s csak a második felvonás végén pukkan ki. Réti Adrienn Mikije az egyetlen figura, aki szembejöhetne velünk a Váci utcán is. Világi énekesnő, megjelenése és gesztusai is idegenek ebben a világban, hirtelen „bezsidult” férje óhajára merítkezik meg. Harsány, közönséges, és néha mégis nagy empátiával fordul a hosszú szoknyás hősnők felé. Péter Kata dacos ifjú ara, akit akarata ellenére adtak férjhez, s nemi erőszaknak éli meg a kötelező házaséletet. Hol felvidul a női szolidaritás légkörében, hol fokozott vallásosságba hull vissza kétségbeesésében. Hegyi Barbara Chedváját rejtélyes sérülések borítják a kosztüm alatt. Eleinte visszafogott, titkolja megaláztatását, igyekszik belesimulni a Rendbe, majd, mikor már nincs vesztenivalója, kétségbeeséséből merít erőt. Lányát, a bántalmazó légkörben megnyomorodott Elishevát Tóth Orsolya szavak nélkül is emlékezetesen alakítja: a riadt, sérült gyerek antennáival pontosan érzékeli a környezet hangulatát.

Micsoda véletlen, éppen a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján láttuk az előadást. Hajszálpontos rajzot ad a darab arról, ahogy a környezet próbálja nem észrevenni a nyilvánvaló bántalmazást. „Elestem” - hazudja a felpofozott asszony, s a többiek belemennek a játékba, hallgatnak, félrenéznek. Amikor Chedva elmenekül a férjétől, az a szokásos taktikát veti be: a nőt hazugnak, elmebetegnek állítja be. A mikve derék asszonyai továbbra is struccpolitikát folytatnak: „ne szóljunk bele”, „ne avatkozzunk közbe”, „ez kettejük dolga”, „majd kijavulnak a dolgok”. A hallgatás tornyát rombolja le az igazságot kereső Shira, s a titkukat mind mélyen őrző nőknek dönteniük kell: mellé állnak, vagy tovább szolgálják e patriarchális világot, a valódi erkölcsöt vagy a vakbigottságot választják .

TSD 2661
Fotó: Kováts Dániel
 

Michal Dočekal rendezése közel három órán át végig feszült figyelemben tart. Folyamatos poénok nevettetnek meg a drámai események során. „Anyám nem tud vigyázni a gyerekeimre, mert éppen veszélyeztetett terhes.” A díszlet (Jan Dušek munkája) minimalistán egyszerű, mégis tökéletesen működik: hatalmas rácsok szimbolizálják ezt a világot, baloldalt a medence, az előtérben egyetlen pad és szekrények. A felsőbb szférákban, szintén rács mögött, Andrási Mónika csellójátéka és énekes tóraidézetek kísérik az előadást.

A Mikve világában érdemes megmerítkezni.

pesti színház igó éva eszenyi pap vera tóth orsolya péter kata réti adrienn Michal Dočekal

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr85659586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása