Nádasi Veronika ismét kiragyog az Elfújta a szél budapesti előadásából. Nyár óta alakítottak a musicalen az Operettszínházban, így sem lett a kedvencünk.
Amikor nyáron Szegedre kocsiztunk, hogy megnézzük az Elfújta a szél musicalváltozatát, profi, de unalmas előadást láttunk. Azon azért felhúztuk magunkat, hogy a zeneszerző gátlástalanul lop saját magától, másfelől tisztelettel emlékeztünk meg Szabó P. Szilveszter, Nádasi Veronika, Vágó Zsuzsi és Janza Kata alakításáról, valamint a színpadi masinéria működéséről.
Nyár óta sok minden történt, az Elfújta a szél némi fazonigazítás után mutatkozott be a Budapesti Operettszínház színpadán. Az összhatás azonban keveset változott. Elmondjuk azért új tapasztalatainkat is. Az előadás alkotói láthatóan érezték, hogy van mit alakítani a déli nacionalizmussal leöntött dagályos amerikai nagyregény színpadi adaptációján: néhány szerepet átírtak, jeleneteket átszabtak. Előfordul, hogy alig másfél perc alatt Scarlett férjhez megy és már meg is özvegyül.
A színesre sminkelt színészek helyét az autentikusság érdekében például afromagyar művészekre bízták, a választás egyedül a Porkot játszó Ekanem Bálint esetében indokolt. Rabszolganőből mellőzött rokonná írták Nádasi Veronika szerepét, ő ugyanúgy remekel, ahogy a Dóm téren tette. Szabó P. Szilveszter kiváló Rhett Butlerjének ezúttal gyengébb Scarlet jutott. Gubik Petra ugyan a karakter igényeihez mérten ellenszenves, ám énekében sok a tévesztés, a fülsértő visítás. Reménytelen szerelmét, Ashley Wilkes játszó Karányi Péter színpadi játéka és hangi adottságai helyenként egyenesen civil foglalkozásért kiáltanak. A mindig imádnivaló Lehoczky Zsuzsa Pittipat néni szerepében természetesen most is tüneményes. Mégis az az érzésünk, mintha a művésznő elnézte volna a műsort, és azt hitte, hogy a Mágnás Miska megy. Janza Kata hangjának, színpadi jelenlétének nem ártott meg az idő múlása. Pintér Tibor lovas bevonulása inkább kínos, a szerepet vélhetően a ló járta ki gazdájának. Átütő viszont Serbán Attila Tony Fontaine szerepében. Erős hang, hiteles szerepformálás.
A Szegedi Szabadtéri Játékok gigantikus színpadán indokoltak az erős gesztusok, teátrális mozdulatok, hogy még az Odessza szektor csücskéből is élvezhető élményt kapjon a néző. Az Operettszínház nézőterének ötödik sorából nézve már zavaró a túlzott színháziasság, a történelmi jelenetek didaktikus előadásmódja. Nem eljátsszák, hanem eljátsszák, hogy eljátsszák; a szélgép fújja el, nem a szél. Közelről Duda Éva koreográfiája elavultnak látszik. Velich Rita jelmezei megtalálják az arányokat korhűség és a látvány között. Az Elfújta a szél Somogyi Szilárd által rendezett előadásán tapasztaltnál már Magyarországon is előrébb jár a musicaljátszás. Hogy mennyivel, azt az Operettszínházban is tudják, hiszen ott megy a Ghost. Azt érdemes megnézni.
Friss a comment.com-on