Hír Interjú Kritika Riport

2014. január 03. 13:16, iolé

Mesél a 3000 éves tündér

Gyönyörű, költői világot teremt az Örkény Színház A Sötétben Látó Tündér című gyerekelőadása. Pogány Judit háromezer éves tündére csak mesél és mesél; és a sötétben mi is látni véljük a megelevenedő csodát.

DSC 0005
Fotó: Gordon Eszter

Hogy miként lesz valakiből Sötétben Látó Tündér? Erről szól Bagossy László története Pogány Judit magával ragadó előadásában. A cselekmény egyszerű: a Világszép Nádszál kisasszony ihlette mesét sajátos, költői keretbe foglalva látjuk. Képzeljenek el egy kedves, mosolygós háromezer éves tündért, akit kétszázkilencvenkilenc nála idősebb testvére egész gyermekkorában „Pirinyó Minyónak” csúfolt, mivel mindig ő volt a legkisebb, emiatt persze állandóan utolsóként ért célba, testvérkéinél ügyetlenebbül görgette a havat, és még a sötéttől is félt. A tündérekről pedig érdemes megjegyezni, hogy mindig arról a képességükről kapják a nevüket, amely megkülönbözteti őket a többiektől, és amelyben ők a legügyesebbek. De sokáig úgy tűnik, hogy „Pirinyó Minyó” semmiben nem tud testvérei fölé kerekedni, és amikor már úrrá lesz rajta a rettentő elkeseredés, kiderül: képzeletében csodálatos képekben elevenedik meg az édesanyja által éjjel elsuttogott Tökmag királyfiról, és szerelméről, Málnácskáról szóló mese, így lesz belőle sötétben látó.

S miután meséje közben időnként a „gyűrűjébe zárja a fényt”, megtudjuk, vajon mi is képesek vagyunk-e a sötétben látni a csodát. Bagossy László színpadi játéka gyönyörű költői képek, kifejezések sokasága: a „felkacagó” fényektől kezdve a „királykislányon” át csupa lelemény és báj. A Tündér személyes története szépen simul össze az édesanyjától hallott mesével. Valahányszor a sötét után ismét felgyúlnak a fények, egy-egy csodálatos kép, a királyfi kalandos útjának újabb és újabb állomása elevenedik meg a színpadon. Pogány Judit szeretetteljes, pontos, helyenként bravúros játékával varázslatos tündérvilágot teremt. Bagossy Levente díszlete lenyűgözően szép, gallyakból font odút formál, amelynek elforgatásával tárulnak elénk a vándorlás érdekesebbnél érdekesebb tájai.

DSC 0185
Fotó: Gordon Eszter

Nehezen haladok az írással, mert a négyévesem egyfolytában azt ismételgeti: mama, a sárkányt, ugye beleírtad? Szóval, igen: van a színpadon sárkány is, de nem kell félni, nem ijesztő, inkább amolyan szerelmes, melankolikus fajta, akinek – miután Málnácska helyette Tökmag Királyfi szerelmét választja – bánatában elalszik élete gyertyája.

Végtére is mi egy Sötétben Látó Tündér feladata? Hogy bátorítsa azokat, akik félnek az éjszakától, a semmit sem tudástól és a meghalástól. Ez pedig olykor mindannyiunknak jól esik.

pogány judit örkény bagossy lászló

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr585724387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek