A Shop-Stop hősei trafikot nyitnak Rákospalotán.

Kevin Smith kultuszfilmjének lézengő figuráit mi is kedveljük, így nem kérdés, hogy a XV. kerület felé vesszük az irányt, amikor a KOMA Bázis a mai Magyarországra és színpadra adaptálja a Shop-Stopot. A Nemzeti Vegyesbolt története a tizenvalahanyadik kerületben játszódik, Dante, az átlagos, döntésre képtelen boltosfiú itt Dániel, akit tévedésből többször ledávidoznak. A boltban már senki nem vásárol, hisz versenyképesebb a hipermarket, a videotéka meg a netről letöltött filmek miatt adta be a kulcsot. Az egyetlen megoldás, ha Nemzeti Dohánybolttá alakulnak. Az ötlet zseniális, az előadás lehetne frenetikus, de csak jó.

Dante-Dániel ma szabadnapos, soron kívül hívják be a boltba dolgozni, mikor épp arra járnak a trafikügyi ellenőrök. A legnagyobb poén, hogy a dohányrevizorok a hatályos magyar rendeletekből olvasnak fel szó szerint, számon kérik az előírt nemzeti színű „Ebédelni mentem” táblát. Kevin Smith a térdét csapkodná. Ez lehetne az előadás csúcspontja, de csak lassan pörög fel a hangulat. Aztán rátérnek a szokásos Kevin Smith-problematikára: baj-e, ha a barátnőnk harminchét faszt szopott le, fél félrelépés-e, ha valakit saját magával csalnak meg, és hogy lehet tévedésből egy ismeretlen hullával szexelni a klotyón. Itt már működik az előadás és dőlünk a röhögéstől.

„Szocio-vígjáték”, hangzik a műfaji besorolás. Dömötör Tamás rendezése szabadon bánik az alapanyaggal. Néhány figurát kihagy, helyette újakat tesz be. Hajmási Dávid Dantéja kicsit halványabb, túl jelentéktelen az átlagos fiú szerepében. A videotékás Oszit Domokos Zsolt lendületesen alakítja: az örökké mások ügyeivel foglalkozó, szexről beszélő, link és nagyszájú srác figurája Rákospalotán is működik. Dömötör Tamás beírt egy hitgyülis párt a darabba. Először megijedünk, mert Pallagi Melitta pont ugyanolyan arcot vág, mint az utolsó előadásban, amiben láttuk. De a bamba-csodálkozós arckifejezés jól illik a mélyen vallásos, egyszerű, butácska Sárikához. Az előadásban harmadik főszereplővé nő Dante és Oszi mellett, a két erős srác a lánnyal építteti fel a falat, ami a trafikot a vegyesbolttól köteles elválasztani. Jaskó Bálint nagyszerű a bigott, kezdetben visszafogott, aztán egyre erőszakosabb Kristóf szerepében. Szvetnyik Kata hétköznapi lány, Tolnai Hella nála eggyel érdekesebb, kacérabb. Jayt és Néma Bobot kihagyták az előadásból, de helyettük Piti Emőke, a drogos lány szakítja meg időnként a jeleneteket, és elénekel egy-egy dalt Baqais Ádámtól, Ujj Zsuzsi stílusában. Nélküle is kerek lenne a történet, de jó hallgatni. Emeljük ki a két dohányügyi revizort, jól helytállnak hálás szerepükben. Érsek-Obádovics Mercédesz szigorú, szemüveges fapinát alakít, remekül tudja citálni a hatályos törvényeket. A mackós, szelídebb Zrinyi Gál Vince mellette a „jó rendőr”, aki tudna a bírság helyett más megoldást.

Szili Péter díszlete realista, üres videotéka, a kisbolt polcain igazi áruk, a szereplők folyamatosan esznek-isznak a kínálatból. Érdemes jobbra ülni, mert ott történik több a színpadon. Előadás előtt meglepve olvastuk a színlapon, hogy Makány Márta tervezte a jelmezeket, hisz ez az az előadás, amit farmerben is lehetne játszani. De a jólsikerült jelmezek hozzáadnak a figurákhoz: Oszi nejlon focistafelsője, a hitgyülis fiú mintás kötött pulcsija, a revizorok színben harmonizáló, mégis hivatalos és esetlen egyenruhája mind-mind külön jellemvonással ér fel. Felhőfi-Kiss László holdkóros vevője mintha A nagy Lebowski fürdőköpenyében tántorogna be az üzletbe.

A Nemzeti Vegyesbolt egy új szintet húz a Kevin Smith-vígjátékba. A Shop-Stopban tengő-lengő hétköznapi figurák szex, drog és kultfilmek meghatározta mikrovilágát láthattuk. Dömötör adaptációja a nemzeti trafikellenőrök figuráiban egy abszurd és kiszámíthatatlan, mégis korrumpálható hatalmat helyez föléjük, ez a makroszint határolja be a kisemberek mozgásterét. „Nemzeti a pöcsöm” – köti össze a két világot Oszi. Akit nem zavar a csúnya beszéd, az aktuális társadalmi szatírát láthat Rákospalotán.