Háztartási eszközökkel: tésztaszűrővel, szemeteslapáttal és csokoládé bonbonokkal mesélik el az Odüsszeia történetét a Bárka Színházban. Az előadást Philippe Genty és Mary Underwood rendezi, ők francia társulatukkal már korábban színre vitték a produkciót. A Bárkán három színész: Szorcsik Kriszta, Dévai Balázs és Jerger Balázs játssza a történetet, a bemutató ma este lesz a Tavaszi Fesztivál keretében. Dévai Balázzsal beszélgettünk.

Hogyan működik ez a tárgyanimáció? Engem kicsit a bábszínházra emlékeztet.

A tárgyszínház, mint műfaj nálunk valóban kevéssé elterjedt, igazán én is csak most ismertem meg. Az Odüsszeia előtt mi már találkoztunk ezzel a formanyelvvel, tavaly májusban Philippe Genty társulatának két színésze tartott workshopot a Bárkán. Akkor számomra egészen új élményt jelentett ez a fajta tárgyakkal való játék, ami valóban talán leginkább a bábszínházzal rokonítható, de itt nincs szükség olyan nagyon kifinomult ügyességre a tárgyak mozgatásához, ez inkább színészként ad nagyobb teret a játszók számára.

Itt nem csak a tárgy, hanem a színész játéka is hangsúlyos.

Igen, a kettő együtt kelti életre az adott figurát. A tárgyak mellett a színészek játéka, gesztusai vagy akár grimaszai is jellemzik a szerepelőket.

Milyen tárgyakkal játszanak?

A legkülönbözőbb háztartási eszközöket használjuk: a tésztaszűrőtől kezdve a dugóhúzón át a szivacsig van itt minden, még színes papírba csomagolt bob-bon katonák is. A tárgyak szereplőkhöz társítása már önmagában nagyon leleményes; minden karaktert valamilyen jelleméhez illő eszközzel személyesítünk meg. Nekünk, színészeknek pedig az a feladatunk, hogy ezeknek a tárgyaknak karaktert adjunk, mindegyik másként szólaljon meg. Egyébként Odüsszeusz többször „alakot vált” a történet során, a jelleme, helyzete változásával dugóhúzóból egy időre például szappan lesz.

Váltva játsszák a szerepeket?

Igen, mindenki játszik mindent. Odüsszeusz szerepét Jerger Balázzsal játsszuk váltva, sokszor egymás kezéből tépjük ki az Odüsszeuszt jelképező tésztaszűrő „sisakot”. Szorcsik Krisztát ebben a tekintetben nem engedjük érvényesülni.

Miként mesélik el az eposz történetét? Megtartottak valamit az eredeti szövegből, vagy senki ne várjon hexametereket?

Azt ne. Az előadás teljesen modern, prózai szöveg. Mai nyelven meséli el Odüsszeusz hazaútjának történetét, az eposz néhány jellegzetes kalandját emeli ki. Nekem kicsit olyan, mint az Odüsszeia egyfajta Monty Python-átirata volna, tele humorral, nyelvi leleménnyel, szójátékkal.

Ez egy francia előadás átirata, az efféle szójátékok viszont nyelvhez kötöttek. Közösen dolgoztak a magyar szövegen?

Igen, első körben egy nyersfordítást kaptunk, és a rendezők határozott kérése volt, hogy mi is bátran álljunk elő ötletekkel. A közös munka fontos része volt, hogy a szöveg a sajátunkká váljon, és legyenek benne jellegzetesen magyar asszociációk, viccek, dalok. A próbák alatt sokat improvizáltunk, ezek egy része bekerült az előadásba. A rendezők azon a véleményen voltak, hogy ami felesleges, az idővel úgyis „kihullik”, a próbafolyamat végére az előadás koherens egésszé áll össze, és kiveti a nem működő, öncélú beleírásokat.

Azért érdekes lehet elmagyarázni ezeket a vicceket, vagyis hogy a magyarban egy szó miért rímel egy másikra, vagy milyen sajátos asszociáció társul hozzá.

Nagyon nyitottak voltak erre. Francia tolmács is segítette a munkát, bár alapvetően angolul kommunikáltunk; ez jól, gördülékenyen működött, értettük egymást, és ezt a sajátos színházi nyelvet. Persze a Bárkán nem újdonság, hogy külföldi alkotókkal dolgozunk, az utóbbi időszakban több ilyen produkciónk is volt, úgyhogy hozzászoktunk.

Nem lehet veszélye annak, hogy a rengeteg mulatságos geg, beszólás között elvész az eredeti történet?

Ezt nem hiszem, inkább úgy gondolom, hogy a humoros megközelítés segít a nézőknek a történet befogadásában.

Kiknek szól az előadás, gyerekek is jöhetnek?

Minden korosztály számára érdekes lehet, dacára annak, hogy ez szerintem alapvetően egy felnőtteknek szóló történet, a gyerekek is élvezik majd. Az első próbák egyikét látta a nyolcéves kislányom, és nagyon szerette, hangosan hahotázott. A kisebbek talán nem fogják az összes poént érteni, mégis úgy hiszem, hogy őket is magával ragadja a történet, és ez a különleges játékmód, a tárgyak leleményes használata. Aki pedig szereti az ilyen szatirikus, vicces, ’Bryan élete’ típusú feldolgozásokat, az biztosan sok örömet talál majd ebben az előadásban is.