Bár sok új magyar musical születik, mi azt sem bánjuk, ha a régi jókat játsszák elégszer. Az Isten pénze jó musical, az Operettszínházé pedig jó előadás. Szabó P. Szilveszter például remekel benne.
Miközben sorra születnek a Broadway-ról importált sikerekkel versenyre kelni próbáló hazai musicalek, időről időre felbukkan a színházak műsorán egy-egy már klasszikusnak számító magyar zenés darab, hogy megmérettesse magát az új világban. Tolcsvay László, Müller Péter és Müller Péter Sziámi egykor korszakteremtő műve, a Mária evangéliuma pár éve Győrben járta meg a repertoárt, a Doktor Herz nemrég költözött Kecskemétre, és most az Operettszínház tett kísérletet arra, hogy visszahozza az egykor a Madách színpadán sokéves szériát megélt „Tolcsvay-Müllerek” musicalt, az Isten pénzét. A kísérlet sikerült. Jól sikerült.
Somogyi Szilárd rendező munkáját mindenképpen segíthette, hogy a Charles Dickens Karácsonyi ének című regénye alapján készült zenés mű jó ritmusú, néhány suta dalsora ellenére is igényes szövegű, tartalmas alkotás, zenei világa pedig egyszerre sokszínű és kiváló stílusú. Dickens sorai szó szerint is elhangzanak az előadásban: ezek és Szlávik István díszletei, valamint a félhomályt teremtő világítás teremtik meg a viktoriánus Anglia borongós hangulatát, ahol a pénzarisztokrácia és a pennykből tengődő pórnép közötti szakadéknyi különbség határozta meg a társadalmi viszonyokat. A fukar és szívtelen bankárhoz, Ebenezer Scrooge-hoz szellemként tér vissza egykori üzlettársa, Jacob Marley, hogy ráébressze, nem jár jó úton önzőségével, kapzsiságával, undokságával, és időutazásra invitálja, hogy megmutassa, hol rontotta el a múltban, mik ennek a következményei a jelenben és hová vezethet az útja, ha nem tér még időben észhez. A karácsonykor játszódó és további karácsonyokat megidéző történet szép példamese szeretetről, önzetlenségről, az emberekben meglévő jóról, a változás képességéről. Nem véletlenül, hogy karácsony előttre időzítették a premiert. De az Isten pénze az Operettben nem csak a szeretet ünnepének módosult tudatállapotban fogyasztható előadás.
Somogyi Szilárd arányérzékét dicséri, hogy ízléses mértékben használja a modern vizuális technikákat, így a néző nem esik ki a sztoriból. Az előadásban egyszerre vesznek részt formátumos színészegyéniségek és musicalipari szakmunkások, de nincs szint alatti alakítás. Az Isten pénze két főszerepet, egy-két közepes szerepet és számos epizódszerepet kínál. Földes Tamás Scrooge szerepében jól érzi magát. Van oka rá: színészként és énekesként egyaránt remekül oldja meg a feladatát, könnyed, pontos, szép alakítás, hiteles jellemfejlődés. Szabó P. Szilveszter nem először bizonyítja, hogy talán a legjobb színész az Operettszínházban. Egy-egy apró gesztussal, hangsúlyváltással lesz ijesztő szellemből cinikus rezonőr, hangja kiváló, de ha egy nap arra ébredne, hogy elvesztette, bármelyik kőszínházban megállná a helyét. A pozitív hős, a családcentrikus és munkájában alázatos Bob Cratchit a Nagymező utcában Pálfalvy Attila megformálásában látható. Jó értelemben visszafogott, szelíd alakítás néhány igazán erős pillanattal. Lehoczky Zsuzsa Dilberné, azaz Scrooge házvezetőnőjének szerepében az első felvonásban inkább legendaként cukiskodik, mint szerepet játszik, de egy legendától ez talán elnézhető; a második részben előadott rapszámában pedig már van munka is rendesen. Cratchitnét a mostanában igazságtalanul háttérbe szorított primadonna, Kalocsai Zsuzsa kelti életre. Hangja ismét beteríti a színházat. Gömöri András Máté (Fred), Vágó Bernadett (Belle), Kékkovács Mara (Fanny), Veréb Tamás (fiatal Scrooge), Dézsy Szabó Gábor (több szerepben) egy-két számnyi szerepben tűnnek fel. Gyarmathy Ágnes színes jelmezei ízlésesen emelik ki őket a sokadalomból, bár kitűnnek ők maguk is.
Balogh-Barta Viktória koreográfiája nem túl sok, de nem is fájóan kevés. Talán egy kicsit több virtuozitás azért elfért volna a táncjelenetekben.
A hazai zenés színház leggyengébb pontja színháztól függetlenül az énekelni nem tudó gyerek. Ilyenből most is jutott: a kis vak koldus szerepében tűnt fel. Izgultunk, fohászkodtunk a kisfiúért, akinek nem írjuk le a nevét, hiszen gyerekeket nem bántunk.
Az Isten pénze „gyerekbetegsége” ellenére kimondottan jól sikerült produkció, megtekintése ajánlott.
Friss a comment.com-on