Évek óta sikerrel futó előadások kaptak új lendületet a musicaljátszás két fővárosi erődjében: az Operettszínházban és a Madách Színházban. Míg az előbbi új – pr-értékű beállóval – igyekszik felpörgetni a jegyeladásokat, utóbbi egy jubileum alkalmából robbantott.

Fotó: Budapesti Operettszínház

A főként Vietnámban játszódó musicalklasszikus, a Miss Saigon női főszerepére magyarul anyanyelvi szinten beszélő és remekül éneklő igazi vietnámi énekesnőt beállítani végtelenül egyszerű, de kétségkívül logikus ötlet. Kerényi Miklós Gábor jól sikerült 2011-es Miss Saigon rendezése és a zenében és drámában gazdag Schönberg-mű minimalizálja a kockázatokat, a Megasztárban feltűnt és a popszakmában lábát sikerrel megvető Hien pedig nem okoz csalódást a Nagymező utcai színpadon sem. Noha Kim szerepe magasabb hangra íródott, az 1994-es bemutatón Bíró Eszter játszotta a szintén Kerényi által jegyzett ősbemutatón, a popénekesnő néhány apró bizonytalansága ellenére is erőteljes énekprodukciót nyújt, ráadásul színészileg sincs oka szégyenkezni, sőt. Igaz, nem először áll zenés színházi színpadra, hiszen a dramaturgiai funkció nélküli nyitószámot is ő énekelte a felednivaló Játékkészítőben. Hien vendégszereplése azért is tett jót az előadásnak, mert az egyébként nem bővelkedik egyéniségekben. A ma már a színház középgenerációjához sorolható és ezúttal is elismerésreméltó Mészáros Árpád Zsolt (Professzor) mellett a többi fontosabb szerepben korrektül teljesítő, ugyanakkor színpadi karizma jeleit fel nem mutató fiatalokat láthattunk. Kétségtelen, hogy a Westend és a Broadway hasonló előadásaiban is inkább a táncra és az énekre helyeződik a hangsúly, a musicalszerepek többségéhez nem kell eleve Tony-, Oscar vagy éppen Kossuth-díjasnak lenni, mindenesetre tetszik, nem tetszik, korszakváltás van a műfajban. Már nem a nagy színészeknek tesznek engedményt a táncban, hogy elég minden második taktusra rálépni, inkább végeztessék el tisztességesen a szakmunka hab nélkül. Kerényi Miklós Gábor előadása mindenesetre működik, dolgozik – néha kicsit zajosan – a masinéria, nagy sebességgel váltják egymást a jelenetek, Makláry László karmester senkit nem hagy lazsálni, az estének pontos üteme van, a látvány, a hatás, a törilecke-kivonat sem marad el.

Fotó: Madách Színház

A popsztárok beemelése a musicalekben nem újdonság, annak idején a 90-es években a Madách Színház József és a színes szélesvásznú álomkabát előadásában Vikidál Gyula és Komár László alakította a fáraót, Szirtes Tamás újabb, 2008-as rendezésében is váltják egymást a PR-értékű vendégek, egy időben az RTL Klub műsorvezetője és a Smile zenekar frontembere, Gönczi Gábor is játszotta a megfejtendő álmot látó uralkodót, mostanában pedig az X-faktoros haknisztár, Vastag Csaba tereli rajongótáborát az Erzsébet körútra. Nem csoda, hogy ők, Baráth Attila és Posta Victor közös színpadra lépése volt a 200. előadás csúcspontja. A József érdekes darabja Andrew Lloyd Webber életművének: egyszerre ifjúkori szárnypróbálgatás (A Webber-Rice páros egy iskola számára írta, később bővült egész estés művé) és összes musicalje közül a leghumorosabb, mind a szöveg, mind a stílusparódiák kavalkádjából álló zene tekintetében. Egyetlen hendikepje, hogy az darab még kibővített változatában sem több két óránál, így rendezői és koreográfusi bravúrokra van szükség, hogy a lélektani jegyár-érték határ fölé húzza az előadást. Azért Szirtes Tamás és Tihanyi Ákos a szerzőtől is kapott némi segítséget, hiszen a sokadik londoni felújításhoz egy extra szám (Szívkirály) is született, de az előadás elsősorban az ügyes feldúsítással operál. Sok szereplő, sok táncos, humoros díszlet (Kentaur), gegszerű jelmezek (Rományi Nóra), látványos tömegjelenetek után jár az ismétlés, a reprise, a verzió, végül a megamix, amely zanzásítva újra elmeséli a bibliai József és testvéreinek történetét. A jubileumi előadáson több szerep több alakítója lépett színpadra, amely persze összehasonlítási lehetőséget is adott. A narrátor szerepében Gallusz Niki és Polyák Lilla játékát élveztük inkább, a címszerepet Serbán Attila félidőben adta át Puskás Péternek. Serbán páratlan hangi adottságokkal rendelkező remek énekes, kellemes jelenség. Puskás színpadi sármőr, szuggesztív jófiú. A József testvéreit játszó színészeket rendesen megdolgoztatja Tihanyi Ákos, lényegében egyszerre tagjai a tánckarnak és a szereplőgárdának. Barát Attila és Weil Róbert gond nélkül tartják a ritmust huszonéves kollégáikkal. A József fergeteges musicalshow-vá alakul a jubileumi előadáson, amely nyolcadik évében is jó állapotban van. Az idő múlására a színpadra visszatérő kiöregedett gyerekszereplők emlékeztetnek. Nem mintha egyébként elfelejtettük volna.