Sáfár Mónika zárdafőnökasszonyként egyértelművé teszi, ki az úr a házban: számos jó alakítással és egy igencsak klasszikus rendezéssel tért vissza Budapestre A muzsika hangja. A Magyar Színházban a múlt kísért, de az estét ez sem tudja elrontani.
Miközben évtizedes szériáit ünnepli rendre a Madách és a Vígszínház, csendben a Magyar Színház is letolt egy jó húsz évet a My Fair Ladyből, a szereposztás sokat alakult, de az előadás jó maradt. Mostanra azonban feltámadt a változás szele, Higgins professzor bútorait talán már fel is szeletelték, a színpadra pedig újabb musicalklasszikus érkezett: A muzsika hangja.
Rodgers és Hammerstein művét a belőle készült film tette világhírűvé Julie Andrews-zal a főszerepben, de magyar színpadokon is megfordult már, a kilencvenes évek elején az Operettszínházban bemutatott előadást hosszú évekig nem lehetett levenni a repertoárról. Az Anschluss idején játszódó történet szeretetről, szerelemről és tisztességről szól. A darab tele van hálás szerepekkel, slágerekkel, a darabban ábrázolt nácizmus erősödve fújtató lehelete pedig kiemeli A muzsika hangját a pusztán kellemes szórakozásra alkalmas alkotások közül.
A Magyar Színház választása tehát indokolt, a budapesti színházi életbe viszonylag hosszú kihagyás után tér vissza a musical, azonban a régóta felújításért kiáltó Pesti Magyar Színház színpadán is megállt kissé az idő. A színpadtechnika, a változások lebonyolítása, a koreográfia (Bartha László), a díszlet (Szabolcs János) jó húsz évvel ezelőtti időket idéz; ezen a modernitást képviselő vetítéstechnika sem változtat sokat, az alpesi táj vizuális közhelyei inkább csak eklektikusabbá teszik az összhatást. Ennek ellenére Eperjes Károly élvezhető, szerethető előadást rendezett, nem tett hozzá sokat a musicalklasszikushoz, de nem is vett el belőle.
A kolostori életből kilógó, világi sorsra termett Maria szerepében Mahó Andrea energiával és frissességgel teli alakítást nyújt. Mahót elárasztja a zenés színház világa a legjobb musicalszerepekkel, a biológia pedig segítségére van abban, hogy még jó ideig hitelesen hozza a bájos naivákat. Hangi adottságai, profizmusa pedig magabiztosságot kölcsönöznek neki a színpadon. Mariaként a habókos apácából az erős, férje mellett a legnehezebb időben is bátorsággal kitartó asszonnyá érés folyamatát is bemutathatja. Csengeri Attila Von Trapp kapitánnyá érésében saját fiatalságunkat siratjuk, de ez semmit sem von le alakításából. Az elegáns, megkeményedett szívű, de tisztességes férfiből Maria hatására érző, szerető férfivá válást a cselekmény gyorsaság ellenére is hitelesen ábrázolja, az ország egyik legjobb musicalszínészeként sem énekben, sem játékban nem lehet megfogni most sem. A zárdafőnökasszony közepes nagyságú, mégis meghatározó szerepében Sáfár Mónika hódít. A díva szerepek után mostanság erős karakterekben bizonyító színésznő valósággal ellopja a showt, akkorát énekel, hogy beleremegnek a falak, szinte még a premierre érkezett Áder Jánost is leénekli az erkélyről. Sáfár a karakter bölcsességét humorral és életerővel tölti meg, és a maga szerénytelen eszközeivel egyértelművé teszi, hogy amikor ő van a színpadon, nem lehet másra figyelni.
Elsa Schraeder bárónő szerepében Fonyó Barbara bizonyítja, hogy a klasszikus naivaszerepeken túl is nyílik előtte tér. Eperjes rendezésében a karaktere korántsem annyira ellenszenves, mint más előadásokban, inkább csak látványosan nem illik Von Trapp mellé. Rancsó Dezső korrektül hozza az ügyeskedő és megalkuvó, barátját azonban el nem áruló Max Detweilert, nincs gond az epizodistákkal sem. A gyerekszereplők pont annyira jók, mint általában, a magyar zenés színpadokon, szóval közepesen. Jól éneklő, jól táncoló, jól játszó és aranyos gyerekeket nyilván nehéz találni, pláne hetet, különböző korosztályokból. Itt sem sikerült a feladat maradéktalanul, de akadnak találatok.
A muzsika hangja hosszú szériára számíthat, kár, hogy külsőleg már most is úgy néz ki, mintha már húsz éve műsoron lenne.
Friss a comment.com-on