Miközben 30. évét ünnepli a Madáchban a Macskák, és zajosan jubilál a Padlás is a Vígben, tavaly decemberben nagykorú lett a Magyar Színház My Fair Lady előadása. A színházi élet mellékutcájába került egykori Nemzetiben a naftalinszag csak a nézőteret uralja, a színpadon lendületes, minőségi előadás látható.

1994-ben Sík Ferenc rendezésében bemutatott előadás egykori szereplői vagy kiöregedtek karakterükből, vagy visszavonultak a pályáról, de még inkább az „égi színpadon” szólítja már őket az ügyelő, hogy e szentimentális fordulattal éljek. A szerepeket már nem vállaló Bács Ferenc mellett az azóta elhunyt Sinkovits Imre és Agárdy Gábor voltak a húzónevek, meg Götz Anna, aki ma már Eliza Dolittle-nél érettebb nők megformálására kap felkéréseket. Azóta szereplők jöttek és mentek, a premier táncosai is jó eséllyel ortopéd cipőt hordanak ma már, de a My Fair Lady valahogy ott maradt a repertoáron mindenféle pr-esemény és egyéb felhajtás nélkül. Mitől lehet sikeres egy előadás a szakma által nem sokra tartott Hevesi Sándor téri lerobbant betonmonstrumban? Miért telik meg a nézőtér ma is, amikor Higgins professzort már Tóth Sándor, Pickering ezredest Rancsó Dezső, Elizát Auksz Éva, Alfred P. Dolittle-t pedig a szerepben Pécsett már bizonyított Fillár István játssza. A válasz egészen egyszerű. Mert ez egy jó előadás. Időtálló musicalklasszikus hagyományos, de nem poros rendezésben, Horváth Patrícia finomhangolásnyi felújításában ma is elfogadható, ha nem is igazán látványos koreográfiával, konzervatív, de ízléses színpadképpel, és jó színészekkel. Sehol egy Nemzet Színésze, a My Fair Lady 2013-ban nyomokban sem tartalmaz Kossuth-díjast, de nem érheti csalódás azt sem, aki anno a premieren is ott ült az azóta sem felújított nézőtéren. Magyarországon szinte egyedülálló módon ugyanis ennek a zenés előadásnak a szereplői kivétel nélkül tudnak énekelni. A női főszereplőről (Auksz Éva) senkinek nem az jut eszébe, hogy biztosan a direktor babája (noha az), az amorózó tenorszerepekből lassan kiöregedő Tóth Sándor Higgins professzora néhány apró bakija ellenére is értékes alakítás. Tóth hangi adottságai jóval többet is megengednek neki a goromba nyelvész dalainak eléneklésénél, ő mégsem töri át magamutogató módon a kereteket, és jól teszi. Rancsó Dezső Pickering ezredese korrekt, alázatos színészi munka. Jegercsik Csaba Freddy-je erőteljes hangból és mókás játékból épül fel. Benkő Nóra Pearcenéje, Dániel Vali Mrs. Higginse szeretnivaló karakterek. A Magyar Színház fájós lábú, savanyú cukorkával zörgő közönsége még mindig hálás ezért a My Fair Lady-ért, és emiatt nem lehet őket igénytelenséggel vádolni.

Fotó: Magyar Színház