Nem utáltuk Gothár Péter Leányvásár-rendezését a Szegedi Szabadtéri Játékokon. De nem is szerettük. Bátran nyúltak az alkotók Jacobi operettjéhez, ám a fürdővíz kiöntésének a gyermek is áldozatául esett.

Az intellektuális színházcsinálók operetthez való viszonya ambivalens. Akad, aki egyszerűen megveti, mást a vele járó siker azért elgondolkodtat. Van, aki ha hozzányúl, a műfaj szabályait betartva teszi ezt, más inkább csak kijavítandó alapanyagként tekint rá. Az operettreformerek azonban már komoly kockázatot vállalnak, hiszen aki eltér a „formátumtól”, annak már nem kódolt a siker. Az elmúlt években a Szegedi Szabadtéri Játékokon többen is kipróbálták magukat ebben a műfajban Alföldi Róberttől Eszenyi Enikőig, és miközben bátran pakolták ide-oda a jeleneteket, itt-ott a történet ívébe is beavatkoztak és merészek voltak a szereposztásban is, a műfaj pilléreit érintetlenül hagyták. Idén Gothár Péter lett a Szabadtéri operettrendezője, de Jacobi Victor Leányvására inkább megsínylette, mint meghálálta a törődést.

A Leányvásár a műfajnak ahhoz a vonulatához tartozik, amely a klasszikus operettdramaturgiát nem keletkezése helyszínére, hanem egzotikus, különleges tájra varázsolja. Jacobi története eredetileg az amerikai vadnyugaton játszódik, ahol a parasztemberek cowboyok, az arisztokraták pedig tőzsdeguru nagytőkések. Gothár Péter Vinnai Andrást hívta a libretto átdolgozására, Varró Dániel pedig a dalszövegek átpofozására kapott megbízást. A szegedi Leányvásárban így a cselekmény a kövérek szigetére helyeződik, ahova megérkeznek a soványak, a fogyasztószer-mágnás Harrison családja és kísérete. Az amerikai – valóságban inkább magyar – népszokás szerint azt a leányt, aki a leányvásáron minden kérőjét kikosarazza, viccből hozzáadják az első szembejövő csavargóhoz, Vinnainál a sziget legszegényebb emberéhez. Az ara a társát kisemmiző fogyókúrakirály, Harrison (Újlaki Dénes) lánya Lucy (Bordás Barbara) lesz, míg az alkalmi férj Tom Miggles, a jelmezében gömb alakú Nagy Ervin lesz. Pedig az „amerikai Update módszer” Paris Hiltonjának kezére a nincstelen nemes Rottenberg gróf (Szombathy Gyula) is pályázik, egészen pontosan a fia, Fritz (Keresztes Tamás) számára, aki viszont inkább a kövér szigetlakó leányt, Bessy-t (Kiss Diána Magdolna) tüntetné ki figyelmével. A heccesküvő azonban Tom és a polgármester (Hegedűs D. Géza) trükkjének köszönhetően nagyon is valóságos lesz, szóval lenne itt bonyodalom, kiderül, ki is valójában Tom, jön a valódi egymásra találás, a happy end.

Az operett klasszikus mechanizmusa azonban nem akar működni. Ennek oka, hogy a toldás-foldás során az előadásban voltaképpen megszűnt a klasszikus bonviván szerep. Hiába Nagy Ervin kiváló játéka és szép énekhangja, ha Gothár együgyű mutáns keljfeljancsiként akarja ábrázolni a hősszerelmest. Bordás Barbara felületes plázacica Lucy-jében is csak morzsák maradnak a primadonnakarakterből, nem ő tehet róla, hogy nem hisszük el neki, hogy Tom Miggles fess termete, vagy lenyűgöző személyisége megdobbantja szívét. Gothár Leányvásárában egyszerűen nem marad más, csak tét nélküli, XXXL-es marháskodás, a cselekmény gerince megpuhul, a mese összeesik.  Az alkotók idézőjelbe tették azt, ami már eleve idézőjelek közt volt, hiszen Jacobi Victor, Bródy Miksa és Martos Ferenc operettje önmagában is szatíra, amely ledobja magáról az erőltetett túlhumorizálást. Vinnai András feltunningolt kerettörténete nem ad lehetőséget a mélyebb újraértelmezésre. Gegparádé csak – meglehetősen változó színvonalon. Noha az eredeti szövegkönyv sem lett volna esélyes irodalmi díjakra, az újban a szereplők közötti viszonyok kibontatlanok, a motivációk jórészt kidolgozatlanok, és ezt a rendezés sem siet megoldani. Varró Dániel új dalversei között akadnak jó sorok, de összességében nem érnek annyit, hogy indokolnák az újítás feltétlen szükségességét. Operettslágereknek új szöveget adni önmagában nem feltétlenül az ördögtől való vállalkozás, gondoljunk csak a Csárdáskirálynő átdolgozására, amely Kellér Dezső által lett igazi remekmű és megunhatatlan slágerparádé. A veszély mégis hatalmas, hiszen az operettközönségnek könnyű csalódást okozni, amikor nem énekelheti magában a szereplőkkel, hogy „Gilolo”, mert a színpadról „Habroló” hallatszik. Az eredetinél sokkal jobbnak kell lenni az áttöréshez, és Varró Dániel szövegei most kevésnek bizonyulnak a mutatványhoz.

A Leányvásár súlyos hibái ellenére sem értéktelen előadás. Hosszú évek után Juronics Tamás koreográfiája az első, amely képes mozdulattal megtölteni a Dóm tér hatalmas színpadát egy operett előadáson. A táncokban egyszerre fedezhetők fel az operett hagyományai és a modern mozgásszínház eszközei. A főszereplők sem kaptak felmentést a tornaóra alól, a tánckar nem helyettük, velük dolgozik. Egyedül az időnként ok nélkül feltűnő biciklisták jelenlétére várunk némi magyarázatot. A rendező-díszlettervező hatalmas papírhajója és mozgójárdája, Tihanyi Ildi jelmezei  – különösen Tom és a polgármester esetében – kétségtelenül ötletesek, látványossá teszik az előadást.

Gothár jól állította össze a szereposztást, Keresztes Tamás Fritze igazi telitalálat. Ő azon kevés színészek egyike, akik testük minden porcikáját a szerep szolgálatába képesek állítani, és ez egy táncos-komikus szerepben különösen hálás tud lenni. Kiss Diána Magdolna alternatív közelmúltja dacára klasszikus szubrett. Hegedűs D. Géza, Ujlaki Dénes és Szombathy Gyula könnyeden találnak rá karakterükre, és komfortosan érzik magukat benne. Egyedül Schell Judit szerepe visszaadnivaló, ezt a Harrisonnét akár ki is lehetne hagyni az előadásból, Schell többet érdemelt volna.

A Leányvásár bosszút állt a formátum megsértéséért: a szegedi bemutatón elmaradt az operettsiker. Hazafelé az M5-ösön a „Kettecskén”-t daloltuk az eredeti szöveggel.

Sovány vigasz.

Fotó: Színház.hu - interjú Schell Judittal itt! Riportunk a próbáról itt!