Dramatizált Showder Klub. Jobb és olcsóbb poénok, színészi stílusgyakorlatok. Végső soron élvezhető este. Férfiagy.

Fotó: Karip Timi
Képeinkért kattintson!

Van ruhatáros lány, van jegyszedő néni. Van színész (Csányi Sándor) és van rendező is (Szirtes Tamás). Színházba mentünk, mégsem hagyományos értelemben vett színházat láttunk a Tháliában. A Férfiagy című előadás ugyanis egy amerikai stand up komédiás, Robert Dubac egyik mókaestjének fordítása, vagy inkább magyarítása.

A nem színház abban az értelemben színházias persze, hogy szemben a stand up comedy íratlan szabályaival itt nem a szerző az előadó, hanem egy színész. Hogy Csányi Sándornak ettől nehezebb vagy könnyebb a dolga, azt tőle kellene megkérdezni. Szirtes Tamás a műfaj adta lehetőségekhez képest színházi körülményekkel bástyázta körül a dumagéppé átvedlő színészt. Van díszlet, kivetítő, zene, effektek, meg ami kell.

Nos, a Férfiagy, (erdetiben The male intellect) a stand up comedy műfaján belül jól szerkesztett, poénban gazdag, szórakoztató előadás még annak ellenére is, hogy felvonultatja az összes közhelyet, amit férfi-nő kapcsolatról valaha összegyűjtött az emberiség. A nő férfi által történő megértésének lehetetlensége, holtversenyben az anyósviccekkel, a szórakoztató előadóművészet bőségszaruja.

Ennek az estnek az alaphelyzete az, hogy Sanyitól lelép a csaja, és két hét gondolkodási időt ad párjának, aki afféle pasi prototípus, vagy – engedjük meg – pasi közhely: érzelmileg unintelligens, lusta, feledékeny, böfögős és szexuálisan nagy étvágyú. A nő, aki az előadás szinte teljességében távollétével tűntet, pedig egy Júlia (így hívják), Sanyi azonban távolról sem Rómeó. A Férfiagy nem a magyar népszórakoztatás bunkón férfisoviniszta hagyományait követi, sokkal inkább az Egyesült Államokra jellemző „mindenkit megsértünk, így senki nem érezheti, hogy őt akarnánk bántani” filozófiára épül. Nyírják a nőt, alázzák a férfit, de szolid buzizásból is akad.

Fotó: Karip Timi

Bárány Ferenc fordításában a férfimonológ egyébiránt akár egy budapesti kocsmában is elhangozhatna, van benne maci meg málnás is, legyen ennyi elég.

Csányinak jól megy a poénmondás, a szűk másfél órányi szöveg óhatatlanul becsúszó bakijaiból is megtalálja az improvizációs kiutat. A Sanyi által megrajzolt karakterek ugyan az ottalvós osztálykirándulások mutáló röhögéssel kísért spontán paródiaestjeit idézik, a hatás azonban nem marad el. Csányi láthatóan élvezi a – csak a nézőnek – könnyű műfajjal járó térdcsapkodós hahotázást, de meg is dolgozik érte, nem érdemtelenül lesz az övé a siker.

Nagy megfejtésekre ne számítson, aki a Férfiagyra vált jegyet. De ha csak röhögne egy jót, nem fog csalódni.