„Milyen guszta ez a languszta!” Ezzel a mondattal zárul a Hatan pizsamában című Camoletti bohózat első felvonása a Játékszínben. És azt hiszem, ezzel mindent elmondhatnánk az előadásról. De mégsem állhat ez a poszt két sorból.

Lévay Viktória (Brigitte/1), Hajdú Steve (Bertrand) és Csonka András (Robert)

Fotó: Szalóky Béla

Hogy is kezdjem? Szabadkozom egy sort. Nem, mi nem lila ködben élő értelmiségi sznobok vagyunk. Nem, nálunk nem Zsótér Sándornál kezdődik a színház, és nem kívánalom, hogy testnedvek fröcsköljenek a színpadon. Sőt, papírunk van róla, hogy nekünk tud tetszeni egy Marc Camoletti-bohózat. De a Hatan pizsamában előadását a Játékszínben, hát, hogy is fogalmazzak, nem éreztük a magunkénak.

Adott egy középkorú házaspár, Bernard (Hajdú Steve) és neje, Jacqueline (Vándor Éva), akik mindketten szeretőt tartanak, természetesen egymás előtt teljes titokban. Ám a házaspár úgy alakítja, hogy a hétvégén mindkettőjük szeretője kéznél legyen egy vendégség keretében. Míg a feleségnek könnyebb a dolga, hiszen férje kollégája, Robert (Csonka András) szerelmének tárgya, addig Bernard kreatív megoldást kénytelen választani, kedvesét Brigitte-et (Lévay Viktória) kollégája szeretőjének hazudja, nem tudván, hogy ezt a pozíciót a valóságban épp saját neje tölti be. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy közben megérkezik a kisegítő szobalány (Fábián Anita), akit szintén Brigitte-nek hívnak. Nem nehéz kitalálni, hogy ebből is nagy kavarodás lesz, no meg végeláthatatlan kamucunami.

A Hatan pizsamában a maga műfajában nem egy rosszul sikerült példány, egyre képtelenebb helyzetkomikumok működtetik a cselekményt. A Gálvölgyi János által rendezett nagykörúti előadás azonban nem elégszik meg az őrült helyzetekkel, a szereplők egy részéből is komplett idiótát csinál. A fejhangon modoroskodó Hajdú Steve tényleg a Szeszélyes évszakok Balázs Péteres idétlenkedéseit idézi, Fábián Anita proli szobalánya pedig az egykori Vidám Színpad letűnt játékstílusát hozza vissza. Vándor Éva, Csonka András és Lévay Viktória legalább értik a különbséget egy színházi előadás és egy vásári bohóctréfa között, de a második felvonásra érkező Barabás Kiss Zoltán (a szobalány férjének szerepében) ismét csak egy ütődött kesztyűbáb mélységeit ábrázolja.

Vándor Éva (Jacqueline), Hajdú Steve (Bernard), Barabás Kiss Zoltán (Bertrand), Fábián Anita (Brigitte/2)

Fotó: Szalóky Béla

A vicces jelenetek sokkal élvezhetőbbek lennének extra harsányság nélkül, hiszen a bohózatokban általában normális emberek kerülnek nem normális helyzetekbe, nem pedig bolondok bolondoznak féktelenül. A rendezés még rá is játszik a börleszk-jellegre, az egyik jelenetben stroboszkóppal teremtik meg a némafilm-hangulatot, de ettől még nekünk nem lesz jobb.

Ám a Hatan pizsamában a nézőteret figyelve két óra tomboló hahotázás, zajos siker. Az őszülő urak és kiskosztümös asszonyaik elégedetten ismerik fel kedvenceiket a televízióból, a szünetben pedig boldogan mesélik egymásnak, hogy mekkorákat nevettek.

A Játékszínt tehát úgy tűnik így kell megtölteni. Gazdasági érvekkel egy többé-kevésbé magánszínház esetében nehéz vitatkozni. A hiba alighanem bennünk van, állapítjuk meg, és óránkra nézve elégedetten nyugtázzuk, hogy fél 10-re akár mi is pizsamában lehetünk.